A sorozatkivégzést az al-Kaida terrorhálózathoz közel állónak tekintett Anszár asz-Szunna radikális csoport jelentette be internetes közleményében. A dokumentumot ismertető honlapon olyan videofelvételt is közzétettek, amelyen látható, amint egy álarcos férfi elvágja a földön heverő egyik bekötött szemű túsz torkát. Egy másik felvétel pedig azt mutatta be, hogy egy fegyveres tarkón lövi a másik tizenegy túszt. A túszejtők az internetes honlapon megjelent közleményükben azzal vádolták a nepáliakat, hogy a muzulmánok elleni harc végett érkeztek Irakba, illetve „a zsidókat és a keresztényeket szolgálták”.
Az utóbbi hónapokban felkelők és bűnözők legalább 80 embert raboltak el az arab országban. Közülük egyik sorsát sem követte olyan lélegzet-visszafojtva a világ közvéleménye, mint azét a két francia újságíróét, akit a hét végén raboltak el. Bár Franciaország ellenezte az iraki megszállást, az emberrablók találtak más politikai okot is akciójukra: azt a francia rendeletet, amely megtiltja, hogy jól láthatóan vallási jelképeket, például iszlám fejkendőt viseljenek az állami iskolákban. Az emberrablók hétfő este újabb 24 órát adtak a francia kormánynak arra, hogy visszavonják a rendeletet – ha ezt Párizs nem teszi meg, kivégzik foglyaikat.
*
A fejleményre reagálva válságtanácskozásra ültek össze a francia kormány érintett tárcavezetői Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök vezetésével. A Matignon-palotába, a francia kormányfő székhelyére öszszehívott tanácskozáson Francois Fillon közoktatási, Michel Alliot-Marie védelmi, Dominique de Villepin belügy-, Renaud Donnedieu de Vabres kulturális és tájékoztatási miniszter, valamint Jean-Francois Copé kormányszóvivő vett részt. A külügyminisztert, a túszok ügyében a közel-keleti térségben ingázó Michel Barnier-t kabinetfőnöke, Pierre Vimont képviseli. Barnier jelenleg Jordániában tárgyal.
A külügyminiszter nem véletlenül van Jordániában. Az arab ország ugyanis kapcsolatainak felhasználásával lépéseket tett az iraki szélsőségesek által elrabolt két francia túsz elengedésének elérésére. Marvan al-Moaser jordániai külügyminiszter, miután tárgyalt francia kollégájával, kijelentette: „Jordánia, Irakban elrabolt saját állampolgárai miatt, kapcsolatba került olyan emberekkel és szervezetekkel, akiknek, illetve amelyeknek összeköttetéseik vannak ezekkel a csoportokkal” – mondta, hozzátéve, hogy Ammán iraki nagykövetségén keresztül már elkezdte a puhatolózást ezeken a szálakon. A jordániai szerveknek sikerült már kilenc, Irakban elrabolt jordániai állampolgár kiszabadítása az elmúlt két hét alatt. II. Abdalláh jordániai király a francia politikussal való találkozója után megerősítette a foglyok kiszabadítására tett lépések fokozását.
Egészen meglepő helyekről is követelték a francia újságírók szabadon bocsátását. Tette ezt a Hamász palesztin szélsőséges szervezet is, arra hivatkozva, hogy Párizs az iraki háború kapcsán „pozitív álláspontot” foglalt el, és ellenezte az amerikai fegyveres beavatkozást, emellett a palesztinok ügyében is „megértőnek” mutatkozik. Ugyanerre szólított Muktada asz-Szadr iraki síita hitszónok, a szövetséges erők ellen küzdő síita felkelők vezetője is, akinek a szóvivője „embertelennek és erkölcstelennek” nevezte elrablásukat, hozzátéve, hogy ez a tett gyalázatot hoz az iszlámra. Mintegy 160 európai parlamenti képviselő írta alá azt a – szocialista holland Thijs Berman által előterjesztett – petíciót, amely a túszok azonnali szabadon bocsátását követeli.
Nem sokkal a határidő kiterjesztése előtt a két túsz arra kérte Chirac elnököt, hogy engedjen a követelésnek, s vonassa vissza a rendeletet, különben az Iraki Iszlám Hadsereg nevű szervezet végez velük. Egyúttal a francia néphez fordultak, felszólítva őket, hogy életük védelmében az utcára vonulva követeljék a rendelet visszavonását. A felvétel alapján találgatni is nehéz, hol tartják fogva a franciákat – a két borostás arcú férfi egy szürke agyagfal előtt ülve beszélt, s a fejük fölött mindössze egy kis ablak látszott.
Amerikai tanulságok Nedzsefből. Bár a Donald Rumsfeld vezette Pentagon terveiben olyan hadsereg kialakítása szerepel, amelyben visszaszorulnak a hagyományos nehézfegyverek, így a harckocsik, az utóbbi hetek nedzsefi harcainak tanulságai mást sugároznak. Az International Herald Tribune nemzetközi lap írása szerint a tankok nélküli tengerészgyalogosok hosszú ideig nem értek el haladást a síita felkelők ellen, ám nyolc katonát vesztettek, ezzel szemben a hadsereg az Abrams nehézharckocsik védelmében kétfős veszteséggel néhány méterre megközelítette Ali imám sírját, ahová politikai megfontolásból nem hatoltak be. (Z. G.)
