Egy 17 éves iskolás lány az interneten 37 hirdetőt közelített meg, hogy hitelben hazárdjátékokat játszhasson. Mindössze hét helyről utasították el. Autót és számítógépet lehet venni nemcsak egy fillér előzetes lefizetése nélkül, de sokszor úgy, hogy az első évben sem kamatot nem kell fizetni, sem elkezdeni a vételár törlesztését. Egy 70 éves nyugdíjas, akinek bruttó havi összjövedelme nem éri el a kétezer fontot, és aki már több mint nyolcezer fonttal tartozik a bankjának, levelet kap a banktól, hogy hitelkeretét több mint ezer fonttal felemelték. Fiatal pár, havi négy-ötezer font bruttó összjövedelemmel, kétszázezer font jelzálogkölcsönt kap húsz évi visszafizetési határidővel.
Ezek csak kiragadott példák a tengernyi közül. Milliók mennek nyaralni hitelből, építtetnek újabb emeletet a házukra, vásárolnak több ezer font értékű lakberendezést, komputert, autót anélkül, hogy fedezetük lenne rá. Alig fizetett vissza valaki egy három évre felvett több mint tízezer fontos (három és háromnegyed millió forintos) kölcsönt, amin új autót vásárolt, a pénzintézet már az utolsó havi törlesztés előtt biztosítja, hogy azonnal felvehet hasonló feltételek mellett akár további húszezret is. Érthető, hogy a helyzet aggasztja a pénzügyi szakembereket.
A brit társadalom eladósodottságában nagy a szerepe „hajlékony barátunknak”. Sok évvel ezelőtt, amikor a bankok, hitelintézetek kezdték piacra dobni hitelkártyáikat, megjelent a tévéképernyőkön a hirdetések barátságos, mosolygó „hajlékony barátja”, a műanyag kártya. A szójáték ügyes, hiszen a plasztikkártya valóban kissé rugalmas, amellett semmit sem kérdez. Rugalmas abban is, hogy pénzt varázsol elő a falból, telefonon repülőgépjegyet vásárol, kifizeti a számlát az előkelő vendéglőben, szállodában. A kérdések csak később jelennek meg, bankszámla-kimutatás formájában. Tíz év alatt kilencről harminhatmilliárd fontra emelkedett a lakosság eladósodása a hitelkártyák révén.
A lakossági összadósság (nem számítva a vállalatok, illetve az állam tartozását) ma meghaladja a brit lakosság teljes évi jövedelmét, és minden négy percben egymillióval emelkedik. A veszély kettős. Az adósra nézve az, hogy halál, betegség, állásvesztés, esetleg egyszerűen csak gyermekszületés következtében hirtelen zuhan a jövedelme. A hitelező csak jelzálogkölcsön esetében szerezheti vissza a kölcsönadott összeget, ha az adós nem tud fizetni. A bankok, hitelintézetek engedélyezett hitelkeretek és -kártyák formájában gyakorlatilag fedezet nélküli kölcsönt nyújtanak adósaiknak. Ennek veszélyét a magas kamatlábakkal próbálják ellensúlyozni, ami viszont megint csak mélyíti a lakossági eladósodottságot. Az egyik legnépszerűbb hitelkártya a „Barclaycard”. Ez évi közel 15 százalék kamatot számít, amihez még kezelési költségek is járulhatnak, s ezekkel egy-egy ügylet költsége akár a kölcsönvett összeg 25 százalékára is felmehet. Mennyivel stílusosabb a pezsgős vacsora után unott mozdulattal átnyújtani a kártyát, mint elővenni a pénztárcát és körülményesen kiguberálni belőle a pénzt!
A könnyen kapott kölcsön könynyebb kezű költekezést, az pedig lazább életstílust teremtett. Hol van már a dickensi okoskodás, hogy heti tíz shilling jövedelem kilenc és fél shilling kiadással boldogság, heti tíz shilling jövedelem tíz és fél shilling kiadással szerencsétlenség? Úgy eltűnt, mint a shilling. Sokan azonban attól félnek, hogy a könnyen kapott kölcsönt egyszer még nagyon fájdalmas lesz visszafizetni.
origo.hu
Menekül a Tisza, tüntetik el a nyomokat, de már késő
