Az éltető forrás hiánya

Természetes, hogy a siklósi önkormányzat el akarja adni kórházát: ha egyszer nincs miből finanszíroznia az intézmény működését, akkor el kell adnia, vagy be kell zárnia. Márpedig nincs elég pénze a kórház fenntartásához. Az intézményt be nem zárhatja, tehát el kell adnia.
Az önkormányzati vezetők egy évvel ezelőtt, az idei költségvetés vitáját megelőzően szóltak először: csődközelben a települések nagy része, és ez nem riogatás volt, a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium adataiból derült ki. Tavaly az év végére ugyanis mintegy ötszáz önkormányzat pályázhatott sikerrel arra a pénzügyminisztériumi alapra, amelyet azon települések számára találtak ki, akik önerőből képtelenek kigazdálkodni a megemelt közalkalmazotti béreket. Ha ez utóbbi alap nem létezik, ez az ötszáz település másik kategóriába kerül át: az önhibájukon kívül nehéz anyagi helyzetbe jutott – „szaknyelven” az önhikis – önkormányzatok közé. Ennek a kategóriának is van kormányzati segítsége: a Belügyminisztérium egy pályázati keretet hozott létre számukra. Ebből a keretből tavaly több mint ezer település kért és kapott támogatást. Először a rendszerváltás óta nemcsak kistelepülések, falvak, de már városok is rászorultak erre a segítségre. Ha a két keretre pályázó önkormányzatok számát összeadjuk, riasztó adatot kapunk. Az derül ki belőle, hogy Magyarországon minden második önkormányzat már tavaly forráshiánnyal küzdött. Pedig csak idén emelték meg az áram és a távfűtés áfáját, csak idén tiltották meg a helyhatóságoknak, hogy visszaigényeljék az állami támogatásból végrehajtott beruházás áfáját.
Idén sem kapták meg a települések a megemelt közalkalmazotti bérek fedezetét, idén lettek áfásak a gyógyszerek is, ami az egészségügyi intézményt fenntartó önkormányzatoknak komoly érvágás. Ilyen körülmények között tényleg természetes, hogy a siklósi önkormányzat befektetőt keres a kórházához, hogy a III. kerületi önkormányzat be akarja vezetni a magányszemélyek számára is a kommunális adót, hogy Gödöllőn azzal fenyegetőzik a polgármester: csak hetente egyszer lesz nyitva az okmányiroda, hogy a budapesti kerületi önkormányzatok egyáltalán nem pályáznak a számukra létrehozott városrehabilitációs keretre, hogy minden második településen felmerült már az iskolabezárás lehetősége. A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint az önkormányzatok a hibásak mindenben, mert nem használják ki a helyi adók adta lehetőségeket, magyarul nem sarcolják meg polgáraikat egy újabb adónemmel.
A III. kerületi önkormányzat majdnem kipróbálta ezt a lehetőséget. Az előzetes számítások szerint évente háromszázmillió forint bevétele lehetett volna a kerületnek. A költségvetése egyébként 18 milliárd forint. A polgármester szerint éppen azt szerették volna bebizonyítani, hogy semmire nem mennek az önkormányzatok a helyi adókkal, amíg az állam elégtelenül finanszírozza őket. (Az óbudai kommunális adóból végül nem lett semmi, mert a szocialisták – micsoda meglepetés – az utolsó pillanatban, előzetes jelzés nélkül viszszatáncoltak a hetekkel korábban megkötött megállapodástól.)
Eközben Lamperth Mónika egész évben nem csinált semmit. Az utóbbi néhány hétben azonban – amióta bársonyszékét félti – szinte naponta érkeznek közlemények, meghívók a minisztérium különböző eseményeiről, pályázati eredményhirdetéseiről. A legtöbbjük azonban csupán arról szól, hogy a miniszter asszony átadja egy újonnan várossá avatott település kulcsát, lesz hatalmas ünnepség, móka, kacagás, tűzijáték, hideg virsli, meleg sör.
Azok a közlemények, amelyek ennél komolyabb dologról szólnak, inkább siralmas, mint örvendetes hírt tartalmaznak. Vagy ismét több száz település kapott pénzt az önhikis keretből, esetleg azoknak az önkormányzatoknak ítéltek meg néhány tízmillió forintot, amelyeknek (újabb óriási meglepetés) nincsen pénzük az EU pályázataihoz szükséges önerőre.
Több pénzt az önkormányzatoknak! Ismerős a szlogen?