George W. Bush jelképesen elfogadta a Republikánus Párt formális jelölését, és ezzel döntő szakaszába lépett az amerikai választási kampány. Nagyjából letisztult, hogy ki és milyen témákat felvetve vág bele az elnöki székért vívott küzdelembe. Bár történelmileg ritkán befolyásolják az amerikai kampányokat külpolitikai kérdések, ezúttal nyilvánvaló, hogy az ország és lakóinak biztonságát, illetve biztonságérzetét alapvetően meghatározó terrorizmus elleni harc miatt ezúttal helyet kap a választási harcban. Ki és hogyan tudja jobban garantálni, hogy ne történjen újabb terrortámadás az Egyesült Államok ellen? – alighanem ez lesz a novemberi döntés legfontosabb kérdése. A témát a terroristák és a Bush-adminisztráció szabta meg, abban a kényszer és a szándékosság egyaránt jelen volt. 2004-re nem sikerült látványos sikert elérni a terrorizmus elleni harcban, Oszama bin Ladennek nem lelik nyomát, ráadásul közben olyan mellékvágányra terelték a küzdelmet, amely még inkább kisiklással fenyeget. Azzal, hogy Irak másfél évvel az invázió után is a vezető hírek között szerepel, egyben fontos témává vált a washingtoni posztért vívott küzdelemben. Bush nyilvánvalóan azt bizonygatja, hogy az iraki megszállás része a terror elleni háborúnak, és növeli az amerikaiak biztonságát, míg Kerry elhibázott lépésként festi le, igaz, azonnali kivonulást nem helyez kilátásba.
Kézenfekvő, hogy a biztonságot egy olyan ember garantálhatja, akik átérzi annak lényegét. Bush, apjának hála, a nemzeti gárdánál „átlötyögte” a vietnami háborút, míg Kerry harcolt, sőt meg is sebesült. A demokrata jelöltnek ez a legfontosabb fegyvere, ám használatát maga nehezítette meg politikai karrierjével, amelyet háborúellenes veteránként kezdett, majd számos fegyverfejlesztési program vehemens ellenzőjeként folytatott. A választás többi tényezőjét figyelembe véve ez az ellentmondás is szerepet játszik abban, hogy a verseny a jósokat elriasztó módon szoros.
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
