Hatalomváltást sürgettek

Gyurcsány Ferenc kormányfőjelölt alkalmasságának, legitimitásának megkérdőjelezése, kétharmados parlamenti többség megszerzésének kívánalma 2006-ra, kettős állampolgárság a határon túli magyaroknak – ezek voltak a Polgári Körök III. Országos Találkozójának kívánalmai a Tolna megyei Váralján szombaton. Orbán Viktor levelében arra intette a több ezer résztvevőt: „A feladatok közösek, ezért nekünk nem legyőzni, hanem meggyőzni kell honfitársainkat.”

Kárpát-medencében egymásért – találkozások határok nélkül, ez volt az egész napos rendezvény jelmondata, nem csoda tehát, hogy ez a harmadik váraljai piknik több volt, mint országos találkozó. A határon túli magyarok több vezetője kiállt a hazai parlamenti ellenzék mellett. Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke kijelentette: „Volt Magyarországnak egy olyan kormánya, amit nagyon szerettünk, s most van egy olyan kormány, amely ezért büntet minket.” Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere és Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke úgy vélték, az anyaországiak azzal tudnak segíteni kisebbségi testvéreiknek, ha leváltják a mostani kormányt. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke úgy emlékezett vissza a polgári körök mozgalmát megalapozó 2002-es Kossuth téri nagygyűlésre, mint amely ’56 nemzeti egységét mutatta fel. Szász Jenő szerint a kettős állampolgárság az otthon maradást szolgálná. Erre rímelt a vajdasági Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt) kijelentése: „Mi nem akarunk elmenni, mi az atrocitásokat akarjuk visszaszorítani, miközben magyar állampolgárságot is szeretnénk.”
A találkozó vezérelőadását Rókusfalvy Pál pszichológusprofeszszor tartotta, azt hangoztatva, csak az emelkedő, a lélek elsődlegességét valló nemzet egészséges. Kárhoztatta a gyáva tétlenkedést, amikor „egy jól szervezett s valószínűleg jelentős külföldi tőkével is támogatott csoport van hatalmon, amely pszichológiai és gazdasági eszközökkel totális hadjáratot folytat az összmagyarság ellen”. Síklaky István közgazdász utalt a bukott és a jelölt miniszterelnökre: „Megbízóik teljesíthetetlen kettős feladatot róttak rájuk: működtessék a pénzszivattyút és legyenek népszerűek.” Szerinte csak egy kétharmados többségű, patrióta szellemiségű közhatalom tudná megfordítani a helyzetet. Az ’56-os Rácz Sándor éppúgy a népfelség elvének megcsúfolását látja Gyurcsány miniszterelnöki jelölését illetően, mint Faludi Sándor, a Fidesz gazdatagozatának előre hozott választást sürgető vezetője, aki így jellemezte Gyurcsányt: „Gyanús körülmények között meggazdagodott zsákmányszerző ifjúkommunista, akivel a XXI. század bolsevik hatalomátvétele valósulna meg.” Hende Csaba, a polgári körök koordinátora távozásra szólította fel a kormányt, azt kérve, „vigyék magukkal hungarista provokátoraikat és vörös terrorista Ságvári Endréjüket is”.
Molnár Tamás és Nagy Ervin (Jobbik) úgy jelenítették meg magukat, mint akik – a jobboldali győzelemért – szeretnék megteremteni a Fidesztől jobbra álló nemzeti radikálisok összefogását.