Napi sajtószemle

New Statesman

Megtámadja-e az Egyesült Államok Teheránt? címmel a baloldali brit hetilap szerkesztőségi vezércikke így kezdődik: „Ha azt hinnénk, hogy még George W. Bush se lenne annyira bolond, hogy háborút indítson Iránban, gondoljunk csak vissza, hogy három évvel ezelőtt mennyire valószínűtlennek tűnt Irak lerohanása. Az előhang kísértetiesen hasonló: állítják, a gonosz »tengelyének« egy tagja atombombát készít, és támogatja a terrorista mozgalmakat határain túl, valamint hallhatók már azok a hangok, amelyek az ellenőrzést követelik, és washingtoni kommentátorok »rezsimváltásról« beszélnek.” A szerkesztőségi állásfoglalás szerint ugyanakkor Irán szempontjából teljesen érthető, hogy
a mullahok kormánya védekezni akar: Izraelnek atomfegyverei vannak, bár soha nem vallotta be. Szövetségese, az Egyesült Államok szintén atomhatalom, és már megszállta Irán szomszédját, és kormányát a legátlátszóbb ürügyekkel döntötte meg
– sorolja az okokat a lap, amely szerint nemcsak az érthető, hogy Irán atomfegyverekre akar szert tenni, de az is, hogy ezt minél hamarabb tegye. A cikk azzal fejeződik be, hogy nagyon valószínű
az iráni nukleáris berendezések elleni „megelőző” csapás a CIA-nak a csapás utóéletére vonatkozó tanácsa ellenére, hiszen Bush a CIA-nak az iraki megszállást követő időkre figyelmeztető forgatókönyvét is figyelmen kívül hagyta.

A társadalmi szolidaritás és egyenlőség húsz éve visszahúzódóban van a kontinensen, főként a kelet-európai kommunista rendszerek eltűnése óta. Európában már csak egyetlen országban uralkodik: Norvégiában, ahol a bruttó hazai termék csaknem felét a közszféra hozza létre. A két legnagyobb norvég vállalatban,
a Norsk Hydróban és
a Statoilban az állam többségi részvénytulajdonos. A betegbiztosítás gyakorlatilag mindenkire kiterjed, és a lakosságról a bölcsőtől a sírig gondoskodnak a magas adók révén, amelyek legmagasabb tétele 64,7 százalék. Norvégia leggyönyörűbb tájai nem eladó ingatlanok: az állam biztosítja, hogy azokhoz mindenki akadálytalanul hozzáférjen. Ugyanakkor szomorú, hogy a neoliberális ideológia Norvégiába is betüremkedik, ami a jelenlegit megelőző munkáspárti kormánnyal kezdődött.

The Guardian

A baloldali brit lap a palesztin Han Junisz menekülttáborból küldött jelentésében arról számol be, hogy egy izraeli rakéta célt tévesztett, nem azt az embert ölte meg, akire célzott, és közben megírja: míg az izraeliek a kődobálást a palesztinok részéről a „terrorizmus cselekményeként” veszik fel a statisztikai adatok közé (így beszélhetnek 23 ezer terrorcselekményről az intifáda négy évében), a telepesek kődobálása fölött viszont szemet hunynak.