Tisztelt Szerkesztőség!

Szaniszló Sándor (Veszprém): Nézem a Magyar Televíziót – történetesen az Este adását, amelynek Wekler Ferenc SZDSZ-es politikus (akkor még parlamenti alelnök) a vendége, s az ember csak mosolyog. Mosolyog és legyint. Mert már semmin nem csodálkozik, már mérgelődnie sem érdemes. Miért is kellene csodálkozni azon – hiszen így szoktuk meg, így szoktattak bennünket balliberális közszolgálatiék –, hogy Wekler Ferenc perceken át zavartalanul mondhatja a magáét, mosakszik pályázatügyben, majd egy hirtelen fordulattal Demeter Ervin, Font Sándor és Lévai Anikó kerül nála napirendre? Szőlőültetvényeik, pályázataik… A műsorban végül is nem Wekler Ferenc ügyeiről van szó – például a 270 milliós, nyertes pályázatáról –, hanem másokról. S Krizsó Szilvia – aki máskor oly lelkesen és gyakran kotyog bele interjúalanyainak mondandójába – most meg sem szólal. Csak néz és mosolyog. Perceken át. S Wekler úr beszél – Demeter Ervinről, Font Sándorról, Lévai Katalinról. Krizsó Szilvia rá sem kérdez arra: mégis miként eshetett meg az, hogy Wekler úr szőlőbirtokát egyszer csak a szekszárdi történelmi borvidékhez csatolták? Mert úgy jóval értékesebb… Ezt szóba sem hozta az agyonfizetett, közszolgálati műsorvezető. Igaz, mást sem. Ő csak mosolygott kedvesen. Végigmosolyogta a műsort. Mindössze egyszer szólt közbe – ekkor is jól alákérdezve Wekler úrnak, Demeter Ervin véleményét említve meg –, hogy aztán így Wekler Ferenc válaszul rendesen vághassa Demeter urat. Egy idő után aztán Wekler úr is mosolygott. Mosolygott és mosakodott. (Megvan a felvétel.) Semmi kínos kérdés. Egyáltalán kérdés sincs… Krizsó Szilvia bal vállára hajtja a fejét, úgy néz ferdén és mosolyogva Wekler úrra, és hallgatja türelmesen percek óta. A Wekler-mosdatás és -mosakodás végén mindketten kedvesen mosolyognak egymásra. Csupa derű és mosoly a műsor. Azt vártam, hogy Krizsó Szilvia a végén még kacsint is egyet…

Dr. Szodfridt István professor emeritus (Sopron): Sok bíráló megjegyzést olvashatunk manapság az egészségügyi szolgáltatások nehézségeiről, főként romlásáról. A kép akkor teljes, ha a kedvező tényeket is megismertetjük. Több mint tíz éve küszködöm légzési nehézségekkel, ezért kezelőorvosom rendszeres oxigénbelégzést írt elő. Kaptam egy levegőből oxigént előállító kölcsöngépet, ennek oxigénjét orromba tett szondán keresztül tudom beszívni. Ez a gép körülbelül tíz évig volt nálunk, tulajdonosa gondoskodott rendszeres karbantartásáról. Javítottak rajta, ha kellett, több alkalommal cserére is szükség volt. A rendszeres időnként érkező műszerész soha nem engedte, hogy fáradozását pénzt tartalmazó borítékkal háláljam meg. Ha ezzel próbálkoztunk, azonnal elhárította. A leírtakon kívül a cég még azt is megtette, hogy budapesti szálláshelyemre kiszállított egy másik gépet, így nem volt akadálya, hogy egyik fiam esküvőjén részt vehessek. Soraimmal arra kívántam rámutatni, hogy az egészségügyben dolgozók között – bizonyára nem kevés számban – olyan emberek és cégek is dolgoznak, akiknek figyelme elsősorban a segítségnyújtásra irányul, és nem a haszonszerzés mozgatja őket. Emberségüket szívesen teszem közhírré, és ezúton is hálás köszönetet mondok nekik.

Dr. Lázár György egyetemi tanár (Szeged): Már hozzászoktunk, ha esik, ha fúj, arról a Fidesz tehet, de a szárazságért, a szélcsendért is a Fidesz felelősségét kell keresni. Már azt hittem, hogy valami nagy baj történt. Napok óta javában folyik a kormányválság, s az elemzők egy szóval sem említik a Fidesz felelősségét. De végre, mindannyiunk megnyugtatására, a nagyobbik kormánypárt elnöke (hiába no, a párt elnöke tudja a legjobban) nyilatkozott, szólt a néphez, és pártja tagjait figyelmeztette: „Aki nem szavaz a párt javaslatára, az Orbán Viktorra szavaz!”