Buttiglionét Kovácsért

H Á T T É R Az utóbbi két hétben az Európai Parlament különböző bizottságai összesen hetvenhárom és fél órán keresztül hallgatták meg a leendő bizottsági tagokat. Homályban maradt ugyanakkor, hogy a bizottság mint testület milyen irányba is akarja tolni Európa szekerét. Ez a kérdés nem váltott ki különösebb érdeklődést, és a jelölteket el is fogadták, csak ketten, Kovács László és az olasz Rocco Buttiglione akadtak fenn a szűrőn.

Kovács Lászlóról az ipari bizottság megállapította, hogy nem ért az energetikához, igaz, ennek ellenkezőjét soha senki, maga a jelölt sem állította. Az igazi problémát Buttiglione nézetei jelentették, aki, amikor személyes meggyőződéseiről faggatták, bevallotta, hogy a homoszexualitást bűnnek tartja, a házasságot meg valami olyasminek, aminek célja az utódok létrehozása és felnevelése. E konzervatív nézetek a homoszexuálisok jogaira különösen érzékeny állampolgári jogokkal foglalkozó parlamenti bizottság számára elfogadhatatlanok voltak. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy amikor Berlusconi külföldön élő olaszok ügyeiért felelős miniszterét, Mirko Tremagliát ezzel kapcsolatban megkérdezték, Tremaglia a Reuters szerint a következőket mondta: „Sajnos Buttiglione veszített. Szegény Európa! A buzik vannak többségben.”
Maga a bizottság elnöke, Barroso védelmébe vette Buttiglionét, mondván, hogy különbséget kell tenni valakinek a személyes meggyőződése és az általa végrehajtandó politika között. Ez azonban nem nagyon győzte meg Buttiglione ellenfeleit, különösen az angol munkáspárti Michael Cashmant, aki – maga is nyíltan vállalva a szokásostól eltérő szexuális orientáltságát – felemlegette, hogy Buttiglione a konventben a szexuális orientáltságon alapuló megkülönböztetés tilalmát kimondó paragrafus ellen szavazott. Néhány vezető szocialista és liberális képviselő máris jelezte, hogy ha a Buttiglione marad az igazságügyi poszt várományosa, nem fogja megszavazni a bizottságot (a parlament ugyanis csak a bizottság egészének, és nem az egyes tagoknak elfogadásáról dönthet). Az Európai Parlament néppárti csoportja viszont teljes támogatásáról biztosította Buttiglionét, mondván, hogy minden adottsága megvan a bel- és igazságügyi feladatkör megfelelő ellátásához.
A viták ellenére már láthatók a kompromisszum körvonalai: a szocialisták, Kovács elfogadása esetén, valószínűleg hajlandók lesznek szemet hunyni Buttiglione politikailag nem korrekt személyes meggyőződése felett.
A közgazdaságtanból ismert Pareto optimumelve alapján akkor lehetne minden igényt a legjobban kielégíteni, ha Barroso megcserélné a két jelölt posztját. Buttiglione valószínűleg pont annyit ért az energetikához, mint Kovács, tehát itt nem lenne lényeges változás, Kovács viszont sokkal elfogadhatóbb az állampolgári jogi bizottság számára, hiszen őt senki sem vádolhatja azzal, hogy konzervatív keresztény értékek híve volna.