A csalók oldalán

Rossz tanácsadó a gyűlölet. Az elborult agy pillanatok alatt kicsinyes bosszústratégiákat dolgoz ki. A kérdés ilyenkor mindig az, hogy ezek a dühkitörésekből fakadó forgatókönyvek a gyakorlatban is megvalósulnak-e. Mert ha igen, akkor azok káros következményei legtöbbször éppen a kitervelők fejére hullanak vissza.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a mai Ukrajna területén élő magyar kisebbség 1989-ben alakult első s máig legnagyobb súlyú társadalmi-érdekvédelmi szervezete, amelynek több mint harmincezer bejegyzett tagja van. A Kovács Miklós vezette szervezet programjában a nemzetiségi önigazgatás megteremtése a cél, amit a kisebbségi önkormányzat vagy területi autonómia megteremtése útján kíván elérni. A KMKSZ-t irányító politikusok még a rendszerváltó időszakból állnak baráti, bajtársi viszonyban a Fidesszel, az azonos gondolkodás és a közös ügy kétségtelenül megalapozta a hosszú távú együttműködést. Elsősorban ez utóbbi zavarta az elviselhetetlenségig a szocialistákat, így 2002-es hatalomra jutásuk után, leplezetlen gyűlölettől vezérelve kezdték el keresni a KMKSZ ellenszervezetét. Meg is találták a Gajdos István-féle Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségben (UMDSZ). Azóta az UMDSZ lassan, de biztosan rátelepedett minden olyan területre, ahol anyaországi pénzek jelentek meg. A Gajdos István vezette formáció rövid idő alatt az MSZP kárpátaljai partnerszervezetévé nőtte ki magát, anélkül, hogy a helyi magyar közösség többségének bizalmát élvezné.
De hogyan is került a képbe Gajdos István? A 2002-es ukrajnai választásokon az egyetlen választókörzet, ahol az etnikai arányoknak köszönhetően esély volt magyar jelölt győzelmére, a Beregszász központú választókörzet volt. A megyei adminisztráció nem akarta, hogy a térség volt országgyűlési képviselője, Kovács Miklós győzzön, hiszen ő köztudottan semmilyen formában sem fonódott össze a hatalmon lévők politikai-gazdasági köreivel. Éppen ezért lépésekre szánták el magukat. Lecsatoltak a választókerületről kilenc olyan falut, ahol korábban a KMKSZ nagy arányban nyert, és elindítottak saját választólistájukon egy Kovács Miklós Ivanovics nevű jelöltet megtévesztés gyanánt. Mindezek ellenére a KMKSZ-győzelem született. Ekkor az ukrán választási hatóságok megsemmisítették négy olyan választókerület eredményét, ahol a KMKSZ győzött, s nyertesnek kiáltották ki Gajdos Istvánt, akit az Ukrán Szociáldemokrata Párt is támogatott. Később, a munkácsi időközi polgármester-választásokon újabb látványos törvénysértések történtek, természetesen ezúttal is a Gajdos-táborhoz tartozó hatalompárti jelölt javára.
Az ukrán elnökválasztáson történt csalások tehát korántsem érték meglepetésként azokat, akik közelről tapasztalhatták a Kárpátalján végbemenő, nyilvánvaló törvénysértéseket. Miután az unió és a NATO irányítói sorban elítélik Kijevet a csalások miatt, a magyar kormány – szokásához híven – igyekszik felsorakozni a hangadók mellé. Csakhogy a Nyugat-barát kijevi ellenzék tisztában van azzal, hogy a budapesti baloldali kabinet mindvégig saját embereként tartotta számon és segítette a kijevi parlamentben Kucsma és Janukovics érdekeit képviselő Gajdost. A KMKSZ iránti gyűlölet ezúttal igencsak rossz stratégia irányába tolta a mindenkivel, de főleg a szomszédokkal jó viszonyra törekvő szocialistákat.
Gajdos révén a csaló kijevi hatalom oldalán álló magyar kormány Ukrajna-politikája nemcsak a demokráciát követelő ukrán tüntetőkkel és Juscsenkóval áll szemben, de Brüsszellel, Washingtonnal, a civilizált világgal is.