– Úgy látszik, nem sikerült visszaverniük a jegybank elleni támadásokat.
– Nem, hiszen hétfőn a parlament mégis megszavazta a jegybanktörvény módosítását. Mivel az Országgyűlés sürgős kihirdetést kért, a köztársasági elnöknek nem sok ideje marad alkotmányossági szempontból megvizsgálni a törvényt. Nem tudom, Mádl Ferenc milyen véleményt alkot majd az új szabályozásról, azt viszont hangsúlyozom, hogy a Magyar Nemzeti Bank szerint a rendelkezés több ponton is alkotmánysértő. Ha a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság véleményezését kéri, akkor ennek halasztó hatálya van. Ha azonban a köztársasági elnök mégis aláírja a törvényt, akkor a jegybank fordul az Alkotmánybírósághoz. A törvénnyel kapcsolatos egyik legnagyobb problémánk az, hogy a szándéka sanda és rosszindulatú. Nyilvánvalóan meg akarja változtatni a monetáris politikát. Másik gondunkat a monetáris tanács négy új taggal bővítése jelenti, amelynek célja szintén a jegybank függetlenségének csorbítása. Hangsúlyozom, hogy a miniszterelnök kinevezési jogkörének jelenlegi bővítése visszalépés a jegybank korábbi függetlenségéhez képest. A jegybanktörvény elfogadása annak ellenére történt meg, hogy Magyarországnak az Európai Unióval kötött szerződése egyértelműen leszögezi: a kormány még csak kísérletet sem tehet arra, hogy beavatkozzon a monetáris politikába.
– Önök szerint a törvény mely rendelkezései sértik az alkotmányt?
– Például a monetáris tanács tagjainak vagyonnyilatkozata, amelyet ezentúl a miniszterelnök vizsgál majd meg. Ez összeférhetetlen a jegybank függetlenségének elvével. Nem is értem, hogy miért kellett ennél a pontnál is megnövelni Gyurcsány Ferenc befolyását, hiszen a hasonló vagyonnyilatkozatokat az Országgyűlés elnöke bírálja el. Véleményünk szerint ellentmondásos a törvénynek az a pontja is, amely kimondja, hogy a monetáris politikáért felelős egyik alelnök tagja a monetáris tanácsnak. Eközben az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a Magyar Nemzeti Bank felelős az ország monetáris politikájáért.
– Hogyan lehetséges az, hogy az Európai Központi Bank (EKB) jegybanktörvénnyel kapcsolatos hivatalos állásfoglalását a jegybank és a Pénzügyminisztérium (PM) teljesen ellentétesen értelmezi? Míg önök szerint az EKB értelmetlennek és több ponton kifogásolhatónak ítélte a törvényt, addig a pénzügyi tárca állásfoglalása szerint az uniós intézmény éppen azt állapította meg, az új rendelkezés mindenben megfelel az EU követelményeinek.
– A jegybank értelmezését alá tudom támasztani, a Pénzügyminisztériumét már kissé nehezebben. A pénzügyi tárcának az EKB-jelentéssel kapcsolatban kiadott állásfoglalását végtelen cinizmusnak tartom. Az EKB hivatalos véleményezése ugyanis egyértelműen kimondja: a jelenlegi jegybanktörvény megfelel az uniós követelményeknek, és nincs szükség a módosításra. Az EU központi pénzügyi szerve azt gondolta, hogy ez az állásfoglalás elegendő lesz a jegybanktörvény visszavonására. A PM mindezt úgy értelmezte, hogy ha nincs is szükség a módosításra, attól még meg lehet változtatni a törvényt, hiszen az EKB kifejezetten nem tiltotta meg a miniszterelnöki befolyás erőltetését vagy a monetáris tanács létszámának növelését. A kérdést mélyebben megvizsgálva egy kulturális különbséget fedezhetünk fel a jegybank és a pénzügyi tárca álláspontja között. Más európai országokban a jegybankról szóló törvény gyakorlatának megváltoztatása úgy zajlik, hogy amikor az EKB kimondja, szükségtelen a törvény módosítása, akkor ezt később senki nem vitatja. Nálunk azonban a tipikusan magyar – mondhatnám úgy is, kelet-európai – hozzáállás érvényesült, amely szerint mindent meg lehet csinálni, amit a jog kifejezetten nem tilt meg, így nem kell foglalkozni az elvekkel sem. Úgy is mondhatnánk, a jegybanktörvény megítélésében két kultúra ütközött egymással, aminek végül a törvény parlamenti elfogadása lett a végeredménye.
– A jegybanktörvény körüli vita során önök azt ajánlották, hogy a nemzetközi monetáris politikában elismert szaktekintély, Lámfalussy professzor szava legyen a döntő, javaslatukat azonban szóra sem méltatta a Pénzügyminisztérium. Volt egyáltalán esély arra, hogy e kompromisszumos javaslatot elfogadja a PM?
– Örülök, hogy ezt megkérdezik. Ajánlatunkra nem érkezett semmilyen reagálás. A javaslatot komolyan gondoltuk, mint ahogyan azt is, hogy a PM figyelembe veszi a véleményünket a jegybanktörvénynyel kapcsolatban. A jelenleg hatályos törvény szerint ugyanis a jegybanki szabályozás megváltoztatásához kötelező kikérni az MNB véleményét. A PM ezt nem tette meg. Kompromisszumos megoldásként ajánlottuk fel Lámfalussy professzor véleményének kikérését, hiszen ő ma Európában a monetáris politika nemzetközileg elismert szaktekintélyének számít.
– Mi lesz a következménye annak, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beülteti saját embereit a monetáris tanácsba?
– A miniszterelnök valószínűleg négy emberét delegálja majd a testületbe. Feltételezem, hogy pártemberek lesznek, bár egyelőre nem tudom, kikről van szó. Azt azonban joggal gondolom, hogy a befolyás növelése miatt volt szükség ennyit harcolni az új jegybanktörvényért. Egyértelmű a kormányzat szándéka ezzel kapcsolatban: beavatkozni a monetáris politikába, és gyengíteni a forintot.
– Érdekes, hogy a szlovák pénzügyminisztérium például kifejezetten előnyösnek tartja azt, hogy erősödik a szlovák valuta…
– Hát igen, nálunk is volt olyan időszak, amikor a kormány és a jegybank egymással egyetértésben működött. Meggyőződésem, hogy az erős forint nem ró elviselhetetlen terheket a gazdaságra, sőt a forint erősödése biztosíthatja a gazdaság bővülését és az infláció csökkenését. Éppen ezért úgy gondolom, hogy az új tagok előidézhetnek nagyobb vitákat a testületben, ám nem hoznak majd lényeges változást a monetáris politikában. Ennek értelmében nem számítok arra, hogy az újonnan kinevezett személyek majd radikális kamatcsökkentésbe kezdenek, bedöntve ezzel a forintot. A törvénymódosítás iránya, a mögötte található rosszindulatú szándék és az agresszív elfogadtatás azonban teljességgel civilizálatlan megoldás, amely ráadásul értelmetlen is. Nem lehet a monetáris tanácstagok számát állandóan növelni, hiszen akkor mindegyik kormány meghozhatná ezt a rendelkezést, saját bizalmi embereivel tovább bővítve a testületet. A legoptimistább várakozások szerint a monetáris tanács végül gyakorlott szakemberekkel bővül ki, akik előbb-utóbb elfelejtik, milyen utasításokkal is küldték őket a testületbe, és a józan ész alapján hozzák meg döntéseiket.
– Miért döntöttek hétfőn a jegybanki alapkamat csökkentése mellett? Ennyire jól mennek a dolgok a gazdaságban?
– A kamatcsökkentést két okkal magyaráztuk. Egyrészt az utóbbi hónapokban mérséklődött az infláció, amely várakozásaink szerint a következő időszakban tovább csökken, köszönhetően elsősorban az erős forintnak. Ezenkívül a nemzetközi befektetői környezet is kedvezően alakult, ami elsősorban a dollár viszonylag lassú kamatemelésének köszönhető. Az Egyesült Államokban Alan Greenspan, az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed elnöke is az óvatos kamatpolitika híve, ám ő a fokozatos kamatemelésen fáradozik. Jelenleg a szlovák és a cseh korona is erősödik, így nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban a forint is erősebbé vált. Ezek a tényezők együttesen azt eredményezték, hogy alacsonyabb kamatok mellett is el tudjuk érni az inflációs célokat. Nem merjük ugyanakkor drasztikusan csökkenteni az alapkamatot, mert a makrogazdasági adatok javulás helyett inkább romlottak az eltelt időszakban: a költségvetés és a folyó fizetési mérleg hiánya olyan mértékben megnövekedett, hogy a gazdaság egyensúlytalansága immár fenntarthatatlanná vált.
– Az Economist gazdasági hetilap legújabb száma a Nemzetközi Valutaalap adataira hivatkozva azt közölte, hogy a feltörekvő piacgazdaságok közül az idén Magyarországon lesz a legmagasabb a folyó fizetési mérleg hiánya. Milyen veszélyeket hordoz ez magában?
– Mi még ennél az előrejelzésnél is magasabb, kilenc százalék körüli GDP-arányos hiányra számítunk az idén. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan. Nemcsak az idei deficitadat elkeserítő, de a folyamat alakulása is, hiszen a folyó fizetési mérleg hiánya már tavaly kiugróan magas volt, sőt a deficit jövőre is az idei mérték közelében marad, miközben a következő évekre vonatkozóan csak nagyon lassú javulásra lehet számítani. Ám hangsúlyozom, hogy ez az igen lassú javulás is kizárólag akkor tartható, ha a kormány rászánja magát, és végre rendbe teszi a költségvetést. A jelenlegi helyzet hosszú távon fenntarthatatlan, a megváltoztatása ugyanakkor hatalmas pénzigénnyel jár, mert a deficit finanszírozásához újabb hiteleket kellene felvenni, ami ismét csak azt eredményezné, hogy tovább nőne az ország eladósodottsága.
– Most közzétett jelentésükben önök kifogásolják, hogy a jövő évi költségvetési és adótörvény-javaslatok nem biztosítják Magyarország felzárkózási programjának teljesítését. Mire alapozzák ezt a megállapítást?
– A jelentésünkben leírt megállapítások még óvatosan is vannak fogalmazva. A jövő évi törvényjavaslatok sem a felzárkózási programban leírt pályát, sem pedig a kormány saját céljainak elérését nem biztosítják. A fő problémát az jelenti, hogy – az idei év költségvetéséhez hasonlóan – a jövő évi büdzsé is túltervezte a bevételeket, és alulbecsülte a kiadásokat. Már most kijelenthető, hogy további intézkedések nélkül nemcsak a 2004-es, de a 2005-ös államháztartási hiány is meghaladja majd a tervezett mértéket. A jegybank a költségvetési törvényben előírt 4,7 százalékos GDP-arányos deficit helyett jövőre 5,5 százalékot elérő hiánnyal számol. Ez sajnos azt jelenti, hogy az Európai Uniónak tavasszal leadott konvergenciaprogramban leírtakkal szemben nem előre, hanem hátrafelé haladunk.
– Ráadásul a magas hiány úgy stagnál, hogy az állami beruházások jelentős része jövőre közpénz helyett magántőke bevonásával valósul meg…
– Jelenleg ez a költségvetés egyik legsúlyosabb problémája. Az államháztartás hiánya ugyanis jövőre annak ellenére lesz ilyen magas, hogy a GDP két százalékát jelentő központi kiadásokat – autópálya-építéseket és egyéb beruházásokat – a kormány kiveszi a költségvetésből. Ez önmagában is gondot okoz, hiszen a közvetlen állami finanszírozás helyett a magántőke-bevonás valószínűleg lényegesen megdrágítja ezeket az építkezéseket. Ám a költségvetési terhek ilyen jellegű kivonása és az államháztartási hiány egyidejű stagnálása gyakorlatilag a deficit tényleges növekedését jelenti. Ez pedig az ország eladósodásának felgyorsulását, valamint a folyó fizetési mérleg hiányának további növekedését vonja maga után. Az MNB sokkal jobban tudna azonosulni a magántőke bevonásával megvalósuló megoldásokkal, ha a GDP két százalékával valóban csökkenne jövőre az államháztartás hiánya.
– A nemzetgazdaság első féléves hiánya megközelítette a 75 milliárd dollárt. Az argentin gazdasági válság akkor robbant ki, amikor az ország hiánya elérte a százmilliárd dollárt. Magyarországon mekkora lehet a deficit maximális értéke, amit még okos fiskális és monetáris politikával egyensúlyozni lehet?
– Sok elemző vélekedik úgy, hogy a magyarországihoz hasonló magas államháztartási és folyó fizetésimérleg-hiány Dél-Amerikában már nem lenne fenntartható. A mai magyar helyzet azonban lényegesen jobb, mint a válság kirobbanásakor Argentínában volt. Hazánk uniós tagsága egy különleges védőernyőt is biztosít nekünk, hiszen az euró bevezetése érdekében minden uniós tagország képes volt rendbe tenni a költségvetését. Éppen ezért a piacnak is nagyobb a bizalma abban, hogy a költségvetési politika végre megszigorodik, és a jelenlegi gazdasági problémákat mielőbb meg tudjuk oldani. A fő kérdés azonban számunkra továbbra is az, hogy a piac meddig viseli el ezeket a hátrányos makrogazdasági adatokat. Nyilvánvaló, hogy e kedvezőtlen mutatókat a befektetők csak magas alapkamat mellett tudják finanszírozni. Ilyen bizonytalan gazdasági környezetben a kamatok radikális csökkentése végképp elriasztaná a befektetőket Magyarországról, ez pedig olyan folyamatokat indítana be, amelyeket már nem tudnánk kontrollálni. A mai magyar helyzet azért lényegesen jobb, mint a válság kirobbanásakor Argentínában volt, hiszen sokkal több devizatartalékunk van. Egyelőre úgy látom, a piac bízik a jegybank munkájában, tehát abban, hogy el tudjuk érni az alacsonyabb inflációt. Márpedig ha az infláció csökken, az mindannyiunknak előnyös, és újra érdemes lesz befektetni Magyarországon.
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
