Basel II.: nőhetnek a hitelköltségek

Kockázatérzékenyebbek lesznek a jövőben a bankok, ami a finanszírozásra és a gazdaságra is kihat – mondta a Basel II. bevezetését taglaló konferencián Gerhard Huemer. A Kis- és Középvállalkozások és Kézművesek Európai Szövetségének gazdasági és költségvetési igazgatója hozzátette, a hitelgarancia-rendszer továbbra is fontos a bankok számára, s az unióban a következő években egymilliárd euró áll majd rendelkezésre hitelgarancia biztosítására.

Ismeretes, a Basel II. határozza meg a bankok különböző kockázatainak (hitel-, működési kockázatok) fedezetéül szolgáló szavatoló tőke számításának módját, a felügyeleti jelentések és a nyilvános közzététel szabályait. Ingvar Andreasson svéd bankszakértő a Basel II.-t eltérően megítélő álláspontokat állított szembe: egyfelől emelkedhetnek a kölcsönfelvételi költségek, s nőhet a bürokrácia, mert a hitelintézeteknek több adatra lesz szükségük, másfelől egyes esetekben alacsonyabb költségek is kialakulhatnak, s a nagyobb átláthatóság miatt javulhat a pénzintézetek biztonsága. Aláhúzta: az 1998-ban bevezetett Basel I. rugalmatlannak bizonyult, hiszen egyetlen dologra, a tőkére koncentrált, egységes kezelést alkalmazott, s a megközelítés általános volt. Ezzel szemben a Basel II. három pilléren áll, többes megközelítési módot használnak a bankok, nagyobb a kockázatérzékenysége, így megváltoztatja a bankok kockázatmérési gyakorlatát. A módszer háromféle kockázatkategóriát határoz meg: a hitelkockázat annak a kockázatát jelenti, ha a hitelfelvevő nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Piaci kockázat az árfolyamok, értékpapírok és kamatlábak kedvezőtlen áringadozásaiból adódhat, míg a működési kockázatot a nem megfelelő belső folyamatok okozhatják. Andreasson hangsúlyozta, hogy a Basel II. a költségtényezőket eltérő módon befolyásolja: a források költségét, a haszonkulcsot nem, az általános költségeket változó módon, míg a tőke és a kockázat költségét igenis befolyásolja. Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége elnöke úgy vélte, az uniós szabályozók bürokratikus vonásaik mellett meghozzák azt a pénzintézeti gyakorlatot, melyben a cégek bővülő forrásokat tudnak kiaknázni.
A KPMG korábbi nemzetközi felmérésében az alábbiakat állapította meg: világszerte rosszul állnak a bankok a tőkemegfelelési szabályokat rögzítő Bázel II. alkalmazására való felkészülésben. A hitelintézetek mintegy fele, Magyarországon pedig többségük még csak a helyzetértékelés elején tart, holott a bevezetés előtt is alkalmazniuk kell számos előírást. A szabályok érvényesítésében a bankok a legfőbb akadálynak a költségeket tekintik: a válaszadók felénél a projekt költségvetése kevesebb mint egymillió dollár, bár akad olyan pénzintézet is, amelynek költsége meghaladja a 40 millió dollárt. A problémák között említették még a szűkös határidőket, s a meglévő IT-rendszerek rugalmatlanságát.