Besúgók és besúgottak

Lapjuk november 24-i számában a vezércikk, Gyalázat címmel – Torkos Matild tollából –, az ügynökökről szólt. Igen helyesen, mert nem lehet elégszer publicitást adni ennek a ma is aktuális témának. De ne csak az ügynökökkel foglalkozzunk. Hiszen az ügynökök (mindenképpen a nagyobbik) része valamilyen kényszer, fenyegetés (akár maga, akár családtagjain keresztüli zsarolás) hatására végezte egyébként meg nem bocsátható tevékenységét. Aki ilyen ügynök volt, beszervezték, valamilyen módon rávették, írjon jelentéseket. Ám foglalkozzunk végre e gépezet felsőbb szintjeivel. Ha valakit beszerveztek, és ha elfogadjuk azt, hogy sokukat kényszerrel – akkor léteztek beszervezők. Ők voltak, és ők az igazi felelősei a velejéig rothadt szocialista rendszernek. „Ezek” működtették a hálózatot, ahol az ügynökök csak a hierarchia legalját képviselték.
Mi ismerjük a csúcsot, mert az MSZMP KB-, PB- stb. vezetés ismert. De nem ismerjük a középső réteget. Ezt kellene nyilvánosságra hozni azonnal és automatikusan. Minden olyan esetben, amikor egy ügynököt leleplezünk, lássuk, ki és hogyan szervezte be. Ki volt az, aki a neves sportolót, akit néven ugyan nem nevez a cikk, de tudjuk, hogy Novák Dezsőről, alias Nemere ügynökről szólt, behúzott a csőbe. Ez sokkal fontosabb igazságtétel lenne. És itt álljunk is meg egy szóra. Ugyanis a D–209-est mindenki ügynöknek nevezi. Igen, csakhogy ne mossuk össze őt a beszervezettekkel! Neki magának volt az a feladata, hogy beszervezzen embereket. Ez nagy különbség. Ő kereste azokat az apró ballépéseket munkatársainál, amelyekkel meg lehetett zsarolni és be lehetett szervezni őket. Ennek sokkal nagyobb a súlya, és az ilyen ember százszor bűnösebb, mint a beszervezett. A sokat emlegetett hálózat nem ezekből az ügynökökből állt, hanem a hierarchia magasabb, működtető szintjeiből. Ez a nagy különbség.
Ha már Novák Dezsőt szóba hoztam (akit mint futballistát mindig szerettem, és szeretni is fogom), hadd emlékezzek meg Friderikusz Sándorról, és egy költői kérdés erejéig hadd idézzem. Friderikusz hős volt, amikor megkérdezte a műsorában megnyíló focistát (itt volt a hihetetlen hősiesség): vajon miért nem állt fel az elmúlt tizenöt évben, és vallotta be magától, hogy ő jelentéseket írt? Én meg azt kérdezném e hős zsurnalisztától: vajon Medgyessy Péterrel készült interjújában miért nem jutott eszébe ugyanez a frappáns és bátor kérdés? Tán még Pulitzer-díjra is ácsingózhatott volna.
Az ügynöklistán szereplő neveket csak a beszervezőikével együtt szabadna nyilvánosságra hozni. Talán nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.
Váradi András, Budapest