Csak a deficitlefaragás a cél

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium szerint a munkavállalók a jövő évi adótörvények nyertesei. Ezzel szemben a kétkulcsos személyi jövedelemadó (szja) csak az átlag feletti jövedelműeknek kedvez, a minimálbéren nyilvántartottakat pedig egyenesen diszkriminálja. A magasabb jövedelmű munkavállalók támogatása viszont döntően megmarad mind a jóváírások, mind a kedvezmények területén. Az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári tagdíj- befizetés adókedvezményét jövőre is élvezhetik azok, akiknek marad rá pénzük.
Egyébként az Európában szinte egyedülállóan kedvezőtlen magyarországi foglalkoztatási arányt kívánja javítani a koalíció számos munkahelyteremtő adókedvezménnyel: ezek sorába tartozik, hogy 2005-től a legfeljebb öt főt foglalkoztató kisvállalkozások a minimálbér összegéig kedvezményt vehetnek igénybe új munkavállaló alkalmazásakor, továbbá az is, hogy az iparűzési adó 50 százaléka lesz levonható az adóalapból – az eddigi 25 százalék helyett. A pályakezdők, gyesről visszatérő kismamák és ötven év feletti tartós munkanélküliek alkalmazása esetén a munkáltató 9 hónapig visszaigényelheti az utánuk fizetendő tb-járulék 50 százalékát. Igazi javulást ezen a téren a minden munkavállaló után fizetendő tb-járulék jelentős csökkentésén keresztül lehetne elérni. Az OECD ezt javasolta több tanulmányában, és az Orbán-kormány is ezzel érte el a munkanélküliség enyhítését. A Gyurcsány-kormány ígéretével szemben az egészségügyi hozzájárulás összegét is csak 2005 novemberétől csökkenti. A minden vállalkozásra egységesen kirótt négyszázalékos vállalkozói járulék bevezetése egyenesen kontraproduktív, mert a foglalkoztatás csökkentésére ösztönöz, ráadásul a jól működő, nyereséges kisvállalkozásokat készteti eredményük csökkentésére. Ezért a kis jövedelmű munkavállalók mellett a kisvállalkozások tekinthetők az új adótörvények legnagyobb veszteseinek.
A nagyvállalatok feje fölül elvonultak a korábban gyülekező felhők. Sikerrel lobbiztak többletterheik elhárítása érdekében. Nem lett semmi az árfolyamnyereség-adóból, és sikerült kompromiszszumot kötniük nemcsak a kincstárral, hanem egymással is: választhatnak, hogy a kapott és fizetett kamatok közötti különbség hat százalékát, vagy pedig adózás előtti eredményük 24 százalékát fizetik be a költségvetésbe. A telefonadót sem vezetik be az eredeti változatában. A kedvezőtlen változás itt csak annyi: a céges mobiltelefon-számla 50 százaléka írható le az eddigi 70 százalék helyett. Elmondható, hogy kevés, a reálgazdaság bővülésének irányába mutató instrumentumot tartalmaznak az új adótörvények. Sokkal inkább a deficit lefaragásának kényszere miatti bevételnövelés szándéka fedezhető fel bennük. Mivel a lakossági és vállalkozói oldalon egyaránt várható nagy ellenállás miatt lehetetlen volt látványosan adót emelni, a Pénzügyminisztérium „boszorkánykonyháiban” statisztikailag talán nem is megfogható eszközökkel próbálják pótolni a személyi jövedelemadó-kulcsok változásából következő bevételkiesést. „Az ördög a részletekben van elrejtve” – mondta erről a módszerről Rogán Antal fideszes képviselő. Jó példa rá a rehabilitációs járulék emelése. Ezt az adót a húsz fő feletti vállalkozások fizették már eddig is, ha nem tartották be az öt százalék feletti megváltozott munkaképességű foglalkoztatására vonatkozó előírást. A járulék emeléséből nem kevesebb, mint kilencmilliárd forint pluszbevételt remél a tárca. De ebbe a sorba tartozik az az illetékemelési dömping is, amellyel a Draskovics Tibor vezette tárca a magánútlevél, jogosítvány, forgalmi engedély, gépjárműtörzskönyv, gépjárműátírás, vállalkozói igazolvány, működési engedély és cégbejegyzés kiadásáért sorban állókat sújtja majd. Ezek az esetek
többségében 50 százalékkal nőnek, számos esetben hasonló mértékű tavalyi és tavalyelőtti drágulás után.
Megmarad, sőt tovább erősödik a magyar adórendszer egyik legszembetűnőbb aránytalansága is: a jövedelemarányos bevételek (szja, társasági adó) csekély aránya az egy az egyben fizetendő adókhoz (áfa, jövedéki adó) képest. A költségvetési törvényjavaslat szerint ugyanis az áfabevételek nőnének a legnagyobb arányban, 20 százalékkal. Kérdéses az is, hogy a gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlennek ítélt általános adócsökkentés céljának megfelel-e a költségvetés bevételi oldala. Ez ugyanis folyó áron 14 százalékos növekedést tartalmaz. Megérdemelne egy alaposabb vizsgálatot, hogy – a gazdasági növekedési előirányzatot és az inflációt figyelembe véve – ez csökkenésnek vagy emelésnek tekintendő-e.