S hogy mik voltak azok a vádak, amelyek miatt kegyvesztetté, nem kívánatos személyekké váltak Lezsák Sándorék? Nos, éppen az ellenük megfogalmazott kifogások homályossága nehezíti a válaszadást, ám annyi bizonyos: a Fidesszel való kollaboráció központi helyet foglalt el a bűnök listáján. Bár az MDF-es belső ellenzékiek végig tagadták, hogy a Fidesznek bárminemű köze lenne lépéseikhez, Dávid Ibolya és köre következetesen kitartott véleménye mellett.
A pártelnök asszony – mint emlékezetes – az MSZP-t és a Fideszt egyformán korrupcióval vádolta meg az európai parlamenti kampányban, érvelésként azonban csupán egy pártatlansággal bajosan vádolható szerzőpáros könyvét tudta felsorakoztatni. Dávid Ibolya és tanácsadó köre nehezményezte, hogy ebbéli vélekedésében nem osztozott a parlamenti frakció zöme, ám az MDF sikeres EP-választási szereplését követően mindenki arra számított, hogy a kampány ideges felhangjai után lecsillapodnak a kedélyek, s immár a közös nevező keresése lesz a meghatározó a fórum életében és a politikai jobboldalon egyaránt. Erre minden lehetőség adott volt, hiszen a Fidesz vezetése sem orrolt meg a kisebbik ellenzéki pártra, amiért korrupciós ügyekkel vádoltatott, s még azt sem rótták fel nyilvánosan, hogy Dávid Orbán Viktor pártelnököt többek közt Münnich Ferenchez és Grósz Károlyhoz hasonlította a kampány hevében. Tette ezt annak ellenére, hogy a volt miniszterelnök több ízben is a szorosabb összefogást javasolta. A júniusi választmányi ülés után – amikor feloszlatták a budapesti II. kerületi és a sárospataki MDF-szervezeteket – az (alacsony részvétel melletti) 5,3 százalékos eredménytől érthetően örömittas vezetés meglepetésszerűen és érthetetlenül saját maga hintette el a viszály magvát. Ezt követően a nagy hirtelenjében meghirdetett őszi országos gyűlés előtti belső kampány során az állandó sejtetésekből, burkolt utalásokból arra lehetett volna következtetni, hogy tényekkel is szolgálnak a Fidesz „beavatkozási politikáját” illetően. Ezzel szemben csupán Herényi Károly izgalmi állapotban elmondott szavaira hagyatkozhatott a demokrata fórum ügyei iránt még érdeklődő közvélemény.
Jobboldali puccs?
A frakcióvezető, miután úgymond megelőző intézkedésként egy személyben, frakciódöntés nélkül kizárt a képviselőcsoportból öt honatyát, azzal indokolta döbbenetet kiváltó döntését, hogy puccs készült, amelynek forgatókönyvét a jobboldalon írják. „Van egy párt” a jobboldalon, amelynek érdekében áll az ilyesfajta szcenárió, egyfajta „romboló erő” – utalt egyértelműen a Fideszre, s azt is hozzáfűzte: a kisgazdapárt, a KDNP és az MDNP esetében is ugyanazon a helyen írták ezt a menetrendet. Bizonyítékként is értelmezhető adalékokat ekkor sem sikerült kisajtolni természetesen Herényiből, miként Dávid Ibolya nemrégiben közzétett, Orbán Viktorhoz írott levele is inkább a pszichológiai stúdiumok iránt fogékony polgárok számára szolgálhatott értékes információkkal. Ismeretes: a Fidesz elnökéhez címzett és írott, ám az MTI-nek előbb eljuttatott terjedelmes szövegben a volt igazságügy-miniszter a mesebeli kisgömböchöz hasonlította Orbánt, aki bekebelez mindenkit, hogy aztán tanulságképpen maga is látványosan szétpukkanjon. Mint tudjuk: a szövetség elnöke békés hangnemben válaszolt ezúttal is volt koalíciós társa szavaira, s úgy fogalmazott, az Amerikai Egyesült Államok elnöki kampányában tapasztaltakhoz képest ez még barátságos hangvételű levélnek minősülhet, így nem sértődött meg. Egyúttal újólag leszögezte, hogy kész az MDF-fel való stratégiai együttműködésre a jövőben is.
Hasonlóképpen a Fidesszel kapcsolatos eleddig alátámasztatlan vádakhoz, ugyanúgy tanácstalanok lehetünk a tekintetben is, milyen konkrét bűnök róhatók fel Lezsák Sándornak, a lakiteleki alapító atyának a jelenlegi MDF-vezetés szerint. Bár nem kell szűkölködnünk a jelzős szerkezetekben, sokatmondó utalásokban, az állítólagos bomlasztó tevékenységére vonatkozó konkrét bizonyítékokkal mind ez idáig adós Dávid Ibolya és tanácsadói köre. Az eljárás azért is tragikomikus, mert az MDF volt alelnöke annak ellenére is csak elvétve hallatta hangját a belpolitikai hosszú, forró nyár folyamán, hogy sokan kifejezetten ezt várták volna a rendszerváltás egyik történelmi, kimagasló alakjától. Nem kell ennyire a sötétben tapogatóznunk avagy lélektani tanulmányainkra hagyatkoznunk, ha a demokrata fórum némely más kizárt vagy elüldözött képviselőjére gondolunk, hiszen többen közülük sarkosabban, diplomáciai sallangoktól mentesen fogalmazták meg véleményüket a pártvezetés irányvonalát és politikai gyakorlatát illetően. Lezsák Sándor azonban mindvégig vigyázott arra, hogy ne lehessen még véletlenül sem belekötni a Lakitelek munkacsoport élén végzett tevékenységébe, s még az elektronikus média rendszeres megkereséseit is visszautasította. Pedig jó néhányszor próbálták nyilatkozatra késztetni Dávid Ibolya és környezete részéről is. Hiába mondott le nyilvánosan az elnöki jelölésről, s jelentette be később, hogy a Lakitelek munkacsoport a szeptember 25-i országos gyűlés után okafogyottá válik és feloszlik, a vele kapcsolatos gyanakvás és gyanúsítás állandó tartozéka volt a Dávid Ibolya és Boross Péter volt miniszterelnök által fémjelzett pártvezetésnek.
Tulajdonképpen csupán két konkrétan nevesíthető ügyben sikerült „rajtakapniuk” Lezsák Sándort és a Lakitelek munkacsoport tagjait a nagyobbik polgári párttal való bűnös együttműködésen. Sajtóhírek szerint ugyanis az országos választmányban különösen felháborítónak tartották már októberben, hogy Lezsák Sándor a Parlament folyosóján Orbán Viktorral beszélgetett. A másik tettenérés nem kevésbé volt botrányos: egyes információk szerint ugyanis az inkriminált időszakban állítólag Várhegyi Attilával, a Fidesz volt pártigazgatójával látták egy társaságban a lakiteleki alapító atyát egy belvárosi kávéház asztalánál.
Nem lesz leszámolás
Pedig az európai parlamenti választások után még maga Herényi Károly is úgy nyilatkozott, hogy a béke ideje jött el, a frakcióban nem készülnek semmilyen leszámolásra. Igaz, napokon belül felszállt a fehér füst, s az országos választmány feloszlatta a renitens sárospataki és II. kerületi szervezetet – amely mint mindig, most is kiemelkedően teljesített a választás során –, s nem volt jó ómen az sem, hogy a pártelnök aszszony legfőbb bizalmi tanácsadója, Boross Péter volt miniszterelnök is retorziókat helyezett kilátásba azokkal szemben, akik különvéleményt fogalmaztak meg a kampány során. A Lakitelek munkacsoport június 22-i megalakulását azonban még Herényi frakcióvezető nyugodtan fogadta, hisz – mint mondta – természetes, hogy egy országos gyűlés előtt munkacsoport alakul, s az tevékenykedni akar. Igaz, intő jel lehetett volna, hogy a belső ellenzék, illetve a II. kerületi kizártak még szót sem kaptak a júniusi választmányi ülésen – mint ahogy később, a szeptember 25-i országos gyűlésen sem szólalhattak fel a nem a Dávid Ibolya vonalához húzók –, ám a külső szemlélők számára úgy tűnhetett, időleges fegyverszünet ideje köszöntött be az MDF berkeiben.
Felvethető természetesen a Lakitelek munkacsoport tevékenységével kapcsolatban, nem volt barátságos lépés, hogy dabasi tanácskozásukon augusztus közepén lemondásra szólították fel Dávid Ibolyát, mert úgy vélték, az elnök asszony akadályozza a jobboldali erők összefogását, s késlelteti, veszélybe sodorja a baloldali koalíció leváltását. Az is felsorolható vádpontként, hogy kétségbe vonták a szeptember végére összehívott országos gyűlés jogszerűségét, mivel a februári országos gyűlés nem pár hónapra, hanem két évre adott mandátumot az ott megválasztott tisztségviselőknek.
Mindez kétségtelen, ám a demokratikus közélet velejárója, sőt, legfontosabb kritériuma, hogy legyen választási lehetőség a társadalmon belül éppúgy, mint a politikai formációkon belül is. Tudniillik éppen ettől demokratikus egy politikai erő – hogy van alternatíva. A demokrácia ugyanis a démosz, azaz a nép uralmát jelenti, szemben a diktatúrával, amely egy közösségen belül egyetlen csoport uralmán alapszik.
Mindenesetre Lezsák Sándornak, a Magyar Demokrata Fórum megálmodójának és létrehozójának a kizárását csütörtökön a Hír TV-ben azzal indokolta Árpásy Endre, a párt etikai bizottságának elnöke, hogy szembehelyezkedett a pártvezetés döntéseivel. Csakhogy a dabasi nyilatkozat egy belső választási kampány részeként íródott, s már csak azért sem helyezkedhetett szembe a nyilatkozat révén a vezetőség akaratával, mivel alelnökként Lezsák maga is a vezetőség tagja volt. Csáky András előző választmányi elnök mondta kissé fenyegetésszerűen a Lakitelek munkacsoport megalakulásakor: reméli, hogy az ő elnökjelöltjük is Dávid Ibolya lesz. Maga a pártelnök asszony is egyértelművé tette a hírek szerint még júniusban: nyitott azok előtt, akik azonosulni tudnak a pártvezetés álláspontjával, de azok, akik különvéleményen vannak, retorziókra számíthatnak. Ilyen szempontból tehát konzekvens maradt az MDF elnöke, hiszen a szeptemberi országos gyűlésen beszédében kijelentette: Lezsák Sándorék mindenképpen meg akarták hiúsítani a többség akaratát, a párt képviselőinek egy jól körülhatárolható kisebbsége először burkoltan, később nyíltan és provokatívan szembefordult az MDF testületeinek legitim vezetésével. A pártelnök szerint elindult a Fidesztől való lassú elszakadás folyamata. Meglepetés tehát keveseket érhetett: különösebb érvek nélkül, ám a Lezsák köréhez tartozó frakciótöbbségre aggatott bőséges negatív jelzők alkalmazásával végül is beteljesült Dávid és körének akarata: az MDF parlamenti képviselete szinte elhanyagolhatóan minimálisra zsugorodott, és sikerült kizárni, párton, frakción kívülre ebrudalni a jobboldali összefogást szorgalmazó politikusokat. Herényi Károly – több ízben leváltott, a kormánytöbbség szavazataival azonban helyén hagyott – frakcióvezető, amikor felvetették, hogy Lezsákot mégiscsak a saját maga által alapított pártból zárták ki, úgy reagált: Kis János sem tagja már az SZDSZ-nek, miként Fodort is elküldték a Fidesztől. Tetszetős válasz, amelynek egy hibája van: nem igaz. Kis János volt SZDSZ-elnök számára a Medgyessy Péter miniszterelnök állampárti titkosszolgálati tiszti múltjának napvilágra kerülése – illetve volt pártja ezzel kapcsolatos meghunyászkodása, opportunizmusa – láttán telt be a pohár, s lépett ki önként a valamikori liberális alakulatból. Fodor Gábor pedig saját akaratából távozott a Fideszből még 1993-ban, miután sikertelenül próbálta volna baloldalra irányítani a pártot. Olyan elképesztő esetre azonban egészen idáig nem volt példa a rendszerváltozás utáni Magyarországon, de még a térségben sem, hogy magukat demokratikusnak tartó pártok bármelyike is kizárja saját életre hívóját. Arra pedig végképp nem volt precedens, hogy egy közmegbecsülésnek örvendő rendszerváltó személyiséget közönséges árulóként állítsanak be, mint ahogy azt vele és a hozzá hasonló elveket valló MDF-es képviselőkkel tette Herényi.
Jogficamos „lex Herényi”
Gémesi György jelenlegi választmányi elnök nemrégiben azt mondta egy televíziós műsorban, szerinte a lakitelekiekkel az a gond, hogy a jobboldal győzelmét tartják fontosnak, és nem az MDF térnyerését. Egy másik nyilatkozata szintén sokatmondó lehet, amikor beszédes elszólással a demokrata fórum értékrendje helyett „érdekkört” mondott. Minősíthetnénk ezeket a kijelentéseket a véletlen művének is, az élőbeszéd sutaságának, ha frakcióbeli főnöke, Herényi nem biztosította volna november elején a kormánytöbbséget egy, a vidék számára tragikus következményekkel járó kormánypárti előterjesztésről, s nem kezdeményezett volna etikai eljárást azokkal a frakciótagokkal szemben, akik nem nyomták meg a gombot az ülésteremben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választásakor. Kölcsönkenyér visszajár? Lehet, mert Dávid Ibolya a hétfői parlamenti szavazáson csak a kormánypárti szavazatokkal tudta ismét elnyerni az Országgyűlés alelnöki címét. Valószínűleg azonban sem Szili Katalin házelnök, sem Csiha Judit ügyrendi bizottsági elnök, sem pedig az abszurd, és Herényi Károlyt a frakciótöbbség őt leváltó határozata után is helyén hagyó baloldal nem gondolt bele, mi lehet a következménye precedensteremtő döntésüknek. A jogficamos „lex Herényi” értelmében ugyanis – amely kimondja, hogy csak a frakcióvezető bejelentését fogadhatják el saját posztját illetően – minden frakcióvezető leválthatatlanná válik. Kivéve, ha maga is le akar mondani tisztségéről. Ettől kezdve tehát nem az Országgyűlésnek vannak frakciói, hanem a frakcióvezetőknek van parlamentjük… Igaz persze, hogy ha Herényi elmondhatja magáról: akár egy személyben is lehet egyedül ő a frakció, úgy akár elöljárója, Dávid Ibolya is bizton deklarálhatja: az MDF én vagyok.
Igen sokan kíváncsiak viszont arra, ha hitelesek az elnök asszony szavai, miszerint sem az MSZP-vel, sem az SZDSZ-szel nem tudja elképzelni a baloldali kormány leváltása után a koalíciót, a Fidesztől való eltávolodását pedig büszkén deklarálja, vajon kivel képzeli el a jövendő – ahogy ő mondta – keresztény-nemzeti kormányzatát? A Fidesz úgymond „halálos öleléséből” szabadulva még igen-igen alacsony választási részvétel mellett sem valószínű ugyanis, hogy a parlamenten kívüli mikropártokkal együtt reális lenne megcélozniuk a következő választásokon a több mint ötvenszázalékos eredményt jelentő abszolút parlamenti többséget.
origo.hu
Megállt Görög Zita szíve az M7-es autópályán – videó
