Ismét pártpolitikai csatározások középpontjába kerül a hazai önkormányzatok anyagi helyzete. Az ellenzék a jövő évi költségvetés kapcsán egyenesen szándékos falurombolásról beszél, míg a kormánypártok szerint reálértékben is nő az önkormányzatok támogatása. Közigazgatási szakemberként hogyan látja, miként működött az elmúlt két év gyakorlatában a „több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek” szlogen?
– Nem szeretnék egyik pártpolitikai vonal érveire sem reagálni, de ha arra kell válaszolnom, hogy jelenleg milyen a hazai önkormányzatok pénzügyi helyzete, akkor elég, ha idézzük az Állami Számvevőszék megállapításait, amelyek soha nem látott negatív tendenciákról szólnak. A kedvezőtlen folyamatok kimutathatók az idei, de a jövő évi költségvetésben is. Azt lehet tapasztalni, hogy az állam még jobban vissza fog lépni a kötelezően előírt kormányzati feladatok finanszírozásától, ami sok önkormányzat gazdálkodását szinte ellehetetleníti. Az önkormányzatoknak nyújtott támogatások, hozzájárulások és a személyi jövedelemadóból átengedett bevétel növekménye eddig sem nyújtott fedezetet a kormányprogramból adódó bér- és szociálpolitikai intézkedések körére. A mindennapi működés, a pénzügyi helyzet stabilizálása miatt továbbra is saját bevételeinek növelésére kényszeríti az önkormányzatokat, amit sokan ingatlanvagyonuk értékesítésével oldottak meg. Ahol ezt a lehetőséget is felélték már, ott valóban kilátástalan a helyzet. Ezek tükrében elmondható. hogy nem lehet tovább halasztani az önkormányzatok finanszírozásának korszerűsítését célzó jogszabályok elfogadását.
– Milyen megoldásokat kínál az új kormányprogram ezekre a kihívásokra?
– Indokolatlanul leegyszerűsítő módon látja a program a hazai önkormányzatok másfél évtizedes problémáit. Azt kellett volna kifejteni, hogy milyennek kell lennie az Európai Unióhoz csatlakozott Magyarországon az önkormányzatoknak, a közigazgatásnak, mindezt miként lehet megvalósítani, és ehhez milyen források állnak rendelkezésre. Ehelyett olyan régi beidegződéseket tükröző tervekkel találkozunk, mint a falugondnoki hálózat felállítása, a szövetkezeti törvény módosítása, falufejlesztés és mások. Ezek az elképzelések már régen kimentek a divatból. A hazai önkormányzatoknak arra sincs elegendő forrásuk, hogy óvodát, iskolát tartsanak el megfelelő szinten, akkor honnan lesz pénz újabb bürokratikus elemekre és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrára? Ráadásul azt sem lehet tudni, hogy például egy falugondnoknak mi lenne a státusa, hatásköre az önkormányzat mellett. Nincs kifejtve az sem, hogy miként javítanák a falvakban élők életkörülményeit, hogyan állítanák meg az elvándorlást a kistelepülésekről, és még sorolhatnánk a fontos dolgokat. Nem elég az, hogy mindenféle kezdeményezést bedobnak a köztudatba, hanem meg kell jelölni azt is, milyen célt ér el, illetve menynyi pénzt ad rá az állam.
– Melyek azok az elemek a kormányprogramban, amelyek esetleg arra ösztönzik az embereket, hogy falun maradjanak, ott próbáljanak élni?
– Találunk olyan mondatokat, hogy folytatják a falufejlesztési, falufelújítási programokat. Itt is a konkrétumok hiányoznak. Nem hiszem, hogy szólamokkal meg lehet változtatni a kilátástalan helyzeteket. Az életben alapdolgokat kell rendbe tenni. Azt kell elérni, hogy minden faluban legyen élettere az embereknek, elmondhassák, ott is minden olyan szolgáltatást megkapnak, mint egy nagyobb városban. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy soha nem látott méreteket ölt az iskola- és óvodabezárás, postahivatalokat szüntetnek meg, autóbusz- és MÁV-járatokat törölnek, a kistelepüléseket ezzel teljesen elvágva a külvilágtól. Nem tudom, hogy hány boldogulni vágyót ösztönöz ez arra, hogy kistelepülésen képzelje el az életét.
– Az unióban is ennyire fenyegeti az ellehetetlenülés a kistelepüléseket?
– Egyáltalán nem beszélhetünk ilyen helyzetről, sőt szemléletbeli különbségeket tapasztalhatunk. Az unióban a kistelepülések kiemelt figyelmet kapnak a döntéshozóktól. Ha elmegyünk az EU különböző országaiba, akkor azt láthatjuk, hogy ott az önkormányzás döntően nem a helyi hatalomgyakorlásról szól. Egy kistelepülésen is az élethez kapcsolódó minimális közszolgáltatásokat megfelelő módon és jó minőségben biztosítják az ott lakók számára. Számos helyen a legkisebb farmra is aszfaltozott bekötőút vezet. Gondoljunk csak arra, hogy ezalatt nálunk elkeseredett vidéki emberek azért tüntettek a napokban a Parlament előtt, hogy a villanyt vezessék be a tanyai házaikba.
– Az EU-csatlakozás egyik pozitívumaként emelték a pályázati lehetőségeket. Mennyire tudják uniós pályázattá formálni elképzeléseiket a magyar önkormányzatok?
– Az önkormányzatoknak legalább 20-25 százalékos önerőt kell felmutatniuk, ha brüsszeli pénzalapokra akarnak pályázni. Erre azonban egyáltalán nincsenek felkészülve. Biztosítani kell az európai uniós és a hazai támogatások igénybevételéhez szükséges önkormányzati saját erőt. Ez megoldható volna a jelenlegi támogatási rendszer kiszélesítésével, vagy úgy, hogy az állam garanciát adna, ha az önkormányzat hitelt vesz fel. Olyan menedzser-szemléletű változások kellenének, amelyek ahhoz segítenék a településeket, hogy önállóan miként tudnak bekapcsolódni különböző európai pénzpiacokra. Erre kellene irányulnia a jegyzői tevékenységnek is. Minderre figyelemmel kell lenni a reformok során.
– Meddig halogatható még súlyos kockázatok nélkül az önkormányzati törvény módosítása és a közigazgatási reform elfogadása?
– Mindkét felvetés évek óta napirenden szerepel, és számtalan koncepció is született, de mivel kétharmados kérdésekről van szó, elég nehéz konszenzusra jutni. Ne feledjük azt se, hogy a magyar közigazgatás és államberendezkedés utóbbi évtizedeinek egyik legátfogóbb reformjáról van szó, ami további kétharmados kérdéseket is érint. A közigazgatási reform legnehezebben kivitelezhető része a régiók kialakítása lesz, hiszen a több évszázadra visszatekintő megyerendszer leváltásáról van szó. Ezzel együtt ki kell alakítani a választási régiókat. Meg kell határozni, hogy milyen testület vezeti majd a régiót, őket hogyan választják meg. Át kell alakítani a választási körzeteket, más számok alapján fog összeállni a parlament létszáma, mindez pedig közvetlenül érinti a 2006-os országgyűlési választások kimenetelét is. Szerintem a voksolásokig ehhez a parlamenti pártok nem mernek hozzányúlni, éppen a választási törvények módosítása miatt.
– Elmondhatjuk-e, hogy a napirenden lévő reformok most lehetőséget teremtenek a másfél évtizede hangoztatott kisebb állam létrehozására?
– Pontosan erről van szó, ugyanakkor ennek számos eleme érinti a döntéseket meghozó politikát, ilyen például a kisebb parlament ügye. Most kiderülhet, hogy mennyire gondolták komolyan a politikai erők ezt a lakosság körében népszerűtlennek mondható kérdést. Ugyanakkor téves az a jelenleg uralkodó álláspont, hogy a közigazgatásból történő elbocsátásokkal kisebb államot lehet létrehozni. Szerintem pont fordítva ülünk a lovon, ugyanis inkább azt kellene megvizsgálni, hogy milyen államra van szüksége Magyarországnak, majd éppen ehhez kellene igazítani a reformokat is. Az utóbbi időben a hasonló kérdéseket úgy oldották meg, hogy tervezgettek, egyszerűsítettek, decentralizáltak, átalakítottak, majd nem lett belőle semmi.
– A régiók felállítása egyben azt jelenti, hogy végleg búcsút mondhatunk a megyerendszernek?
– Igen. A rendszerváltozáskor az addigi befolyásos és erőteljes újraelosztó szerepet betöltő megyéket máris lecsupaszították, és alig néhány feladatot hagytak meg náluk. A megyéknek jelenleg inkább kádertemetői szerepük van, gondoljunk csak arra, hogy a megyei közgyűléseket a pártok az országos politikából kiszorult képviselőikkel töltik fel.
origo.hu
Magyar szavak, amiket szinte senki sem ismer – Ön tudja mit jelentenek?
