Lenin, Marx és immár Putyin, pontosabban hasonmásaik mindennap ott ülnek a Vörös téren, és 50 rubel (két dollár) fejében boldogan fényképezkednek a helyzetet mosolyogva élvező turistákkal. Évente egyszer, november 7-én azonban igazi múltidézés, látványos cirkusz szórakoztatja a nagyérdeműt, főképp a külföldieket, az Oroszországot tévesen sokszor még mindig a Szovjetunióval azonosító újságírókat s természetesen a moszkvai fiatalokat, akik között manapság szintén hódít a retro. A főszereplők, az egyre fogyatkozó, ám még hívő kommunisták, a szovjet múlt iránt főképp elesettségük miatt nosztalgiázó idősek, a birodalom egykori nagyságára emlékezők azonban másképp gondolkoznak minderről. Számukra ez a nap igazi ünnep még akkor is, ha az új hatalom nem kívánja többé piros betűsen látni a naptárban a sokakat a bolsevik puccsra és az ezt követő véres XX. századra emlékeztető dátumot.
Így aztán nem meglepő, hogy forradalmi pátosszal vegyes elkeseredettség lengte be ezen a kivételesen napsütéses vasárnapon Moszkva központját, ahol a kommunista és más baloldali szervezetek sarló-kalapácsos, vörös zászlós, mozgalmi indulós szovjet nosztalgiában, Lenin és Sztálin képmásait hordozva felvonulással és nagygyűléssel ünnepelték az 1917-es forradalom 87. évfordulóját. Példátlan biztonsági intézkedések közepette, az elmúlt években bejáratott koreográfiát követve, a jól ismert régi díszletek alatt, a hangszórókból folyamatosan zúgó, a jelszók elhangzását követően hurrákkal megszakított indulók dallamára menetelt a több mint tízezres tömeg a nemzetközi sajtó, különösen a fotósok nagy örömére az Oktyabrszkaja fölé magasodó Lenin-szobortól a Nagy Színház előtti térig, Karl Marx szobráig. Az idei felvonulásnak különös felhangot adott, hogy az elemzők egy része által szovjet nosztalgiával, a történelem kerekének visszafelé forgatásával vádolt orosz hatalom a piaci átalakulások jegyében végképp leszámolni készül a múlttal: éppen az idén nyirbálta meg az errefelé az élet megszokott részének tekintett kedvezményeket, emeli a közüzemi díjakat, és lehet, hogy november 7-ét törli az ünnepek sorából. Az oroszok nagy része már azt is nehezen viselte, hogy Borisz Jelcin 1991-ben elnöki rendelettel megszüntette az e naphoz szervesen hozzátartozó katonai parádét és a felvonulást, majd ezt követően öt évig bizonytalanná vált november 7. státusa, míg aztán 1996-ban a kiengesztelődés és megértés ünnepévé szelídítették. Ennek jegyében a Kreml az idén is igyekezett a hagyományos medertől távolabb terelni az ünnepet. A nap díszmenettel kezdődött a Vörös téren, amelyen kétezer katona kísért száz egykori honvédő frontharcost, azokat a veteránokat, akik 1941-ben egyenesen a frontra vonultak a Vörös téri szemléről, hogy megvédjék Moszkvát a német fasiszta támadóktól. Mindehhez járul, hogy a duma a munka törvénykönyvének olyan módosítására készül, amely szerint ez a dátum többé nem is lenne ünnepnap. Ehelyett a Kreml-barát pártok javaslatára ezentúl november 4-ét ünnepelnék meg a nemzeti egység napjaként, 1612-ben ugyanis ezen a napon űzték ki Moszkvából a Pozsarszkij herceg és Minyin kereskedő vezette népfelkelők a lengyel betolakodókat.
Egy friss közvélemény-kutatás szerint az orosz lakosság 77 százaléka ellenzi a novemberi ünnepek áthelyezését, de az is nyilvánvaló, hogy sokan inkább csak a megszokott szabadnapot sajnálják. A Szovjetunió iránt főleg az idősebbek nosztalgiáznak, a fiatalok a mai Oroszországot favorizálják. Egy felmérés szerint a megkérdezettek 36 százaléka kívánkozott a brezsnyevi, négy százalék a Sztálin által fémjelzett időkbe, míg nyolc százalék az 1917 előtti korba vágyik vissza. Ezzel szemben 45 százalék, főleg a 16–45 év közötti korosztály jól érzi magát a mában. A nagy ideológiák ideje szép lassan lejár, s előretörnek az eszmékben kevésbé hívő, pragmatikus fiatalok. Az egyre kisebb számú, de november 7-re még aktívan emlékezőket nézve nem szabad elfeledkezni arról, hogy egész korosztályok számára hozott hanyatlást a Szovjetunió összeomlása, s a nosztalgiát alapvetően a szociális biztonság hiánya, a jövőtől való félelem táplálja. A lakosság többsége ellenzi a jelenlegi szociális reformot, amit – az alig 25 dollárnyi minimálbért, az ehhez hasonló nyugdíjakat vagy a 150 dollárt kereső tanárokat, orvosokat nézve – nem is nagyon lehet csodálni.
origo.hu
Kiderült, hogy mikor jön végre az igazi nyár!
