Talán a sors kegyetlen szeszélye volt, talán a gondviselés kifürkészhetetlen ajándéka Benczur József (1728–1784) életének gyors befejezése. A váratlan halál épp akkor érte utol a szerencsétlen férfit, amikor kézhez kapta élete legjelentősebb előléptetését. A tudós tollforgató Halléban és Jénában végezte felsőbb iskoláit, s tehetségének bizonyítékaként Magyarországra visszatérve fontos állás várt rá: huszonhét esztendősen a késmárki líceum rektora lett. Öt évvel később pozsonyi iskolaigazgatóvá nevezték ki, majd ismét a késmárki líceum vezetése következett, hogy öt esztendővel később megint Pozsonyban nyerjen megbízást: Mária Terézia kinevezése értelmében városi tanácsos lett.
Pályájának emelkedése ezután már töretlen volt: nyolc esztendővel később az udvari kamaránál lett allajstromozó, de alighogy elkezdte munkáját, a kamara Pozsonyból Budára költözött. 1784 a nagy költözések éve: ekkor vitette II. József a Szent Koronát Bécsbe, a királyi akadémia pedig Nagyszombatból Pozsonyba került. Benczur Józsefnek sem maradt más választása, Budára kellett költöznie, hiszen őt bízták meg a levéltár rendezésével. Fölkészült a néhány napos útra, összecsomagolt és hajóra szállt. Hivatalát azonban nem foglalhatta el. Időközben ugyanis meghalt Kollár Ferenc, a császári és királyi könyvtárnok, Benczur személyes jó ismerőse, talán barátja. II. József pedig futárt küldött Benczur után, hogy a megüresedett állásra kinevezze. Talán ez okozta a tudós ember halálát. A futár még a hajó Budára érkezése előtt utolérte, és már a hajón átadta neki a megtisztelő megbízást. Benczur, jóllehet érdeklődve és örömmel kezdte olvasni a kinevezést, a szöveg végéig már nem jutott el. Váratlanul szélütés érte, összeesett, és menten életét vesztette.
Több mint tíz nyomtatott munkát és rengeteg kéziratot hagyott hátra. Pozsonyi iskolaigazgatóként írta Ungaria semper libera… című rövid történeti-jogtörténeti munkáját, amely – többi írásához hasonlóan – Bécsben jelent meg. Az 1764-ben kiadott kis negyedrét kötet egyik példánya ma a szécsényi ferences kolostor könyvtárában található. Hogy kik használhatták korábban, nem tudjuk, bizonyára egy szorgalmas diáké volt. Az is kideríthetetlen, hogyan került a kötet első és hátsó szennylapjára tizenkét magyar nyelvű epigramma.
Talán másolatok. A XVIII–XIX. század igen kedvelt formáját soktucatnyi költő és amatőr verselő használta Virág Benedektől Ungvárnémeti Tóth Lászlón keresztül névtelen diákok sokaságáig. A legvalószínűbb, hogy Benczur könyvének egyik hajdani tulajdonosa valamely kölcsönkapott kötetből kiírt magának néhány szépnek tartott költeményt, éppen annyit, amennyi az előlapokra ráfért. Íme néhány vers ezek közül:
Sebdi
Sebdi beszéll sebesen, sebesen jár; Sebdi kezével / Mindent tesz sebesen; vajha tökélletesen! // Tenni hamar jó volna ugyan: de ha adva dolognak / Kellete nincs minek ád tsak hebehurgya zavar.
Virág és gyümölts
Búja virágzással látszik természet igérni: / Majd mívelt kertünk drága gyümölcsöket ád: / Éjszaki zordon szél ’s késő fagy rontja virágot, / S így vele most fejlő gyenge gyümölcsöt emészt.
Az eset
Mint földünk szinén esetek tünhetnek elönkben / Mellyek rejtek okát nem leli emberi ész: / Úgy éltünk folytát gyakran történetek üzik, / Megveti sors kényét Bölts, s marad állhatatos.
A verseknek természetesen Benczur József latin nyelvű munkájához semmi közük. Éppúgy a véletlen szeszélye folytán kerültek épp e kötet lapjaira, mint ahogyan a szerencsétlen véletlen következménye volt Benczur váratlan halála is. Ennek „rejtek okát” sem leli emberi ész.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
