Józan ésszel nehezen fogható fel, milyen észérvekre alapozza a határon túli magyarság betelepedésével riogató kampányát az MSZP. Ha valaki egy kicsit is járatos ugyanis a munkajogban – lévén hazai munkavállaló vagy vállalkozó –, azt talán mégsem olyan könnyű lózungszerű, tényekkel alá nem támasztott kijelentésekkel ijesztgetni. A Magyarok Világszövetségének közgazdászai, szociális és munkajogászai mindenesetre semmit sem bíznak a véletlenre és a kormánypárti félretájékoztatásra, s pontos számítások alapján állítják: a magyarországi állami költségvetés nemhogy ráfizetne, hanem éppen hogy pozitív egyenleget könyvelhet el, ha a szomszéd országokban élő magyar családok egy része úgy dönt, áttelepül az anyaországba.
A lapunknak nyilatkozó Prugberger Tamás egyetemi professzor is hangsúlyozta: természetesen az ő kimutatásaik csupán modellértékűek és hatástanulmány jellegűek. Az elszakított területeken élő Kárpát-medencei magyarság döntő zöme ugyanis egyáltalán nem gondolkodik szűkebb pátriája elhagyásán. Az viszont már egészen más kérdés, hogy ha egy határon túli magyar család mégiscsak áttelepülne, az egyáltalán nem járna az anyaországi lakosság nagyobb tehervállalásával az Alakszainé Oláh Annamária közgazdász által készített hatástanulmány szerint. Hogy is járhatna ezzel, amikor a hatályos magyar törvények és európai uniós jogszabályok eleve korlátozzák a különböző juttatásokra, szolgáltatásokra való jogosultságot. Másrészt – mint a munkajogi szakember kifejti –, ha a bevételi és kiadási oldal egyenlegét vesszük górcső alá, úgy az egzakt számadatokból kitűnik, hogy pozitív a mérleg. Mindez lefordítva a számok nyelvére: amennyiben egy két munkavállaló felnőttből, két kiskorú gyermekből és két nyugdíjas nagyszülőből álló típusosnak mondható családot veszünk alapul, úgy havonta több mint ötvenkétezer forint többletbevételhez jut a magyar költségvetés, ami évi mintegy hatszázharmincegyezer forintot jelent.
Ahhoz, hogy ezeknek a valószínűsített adatoknak az igazságtartalmáról bárki meggyőződhessen, nem kell nagy utánajárás. Az immár itt élő család ugyanis éppúgy fizeti a közterheket és az illetéket, adózik, s teljesíti kötelezettségét a társadalombiztosítás felé, mint bárki más, akinek a jó sors nem engedte meg, hogy élete addigi szakaszában a kisebbségi léttel ismerkedjen egy szomszédos országban.
De a magát rendületlenül szocialistának nevező honi pártalakulat azzal is érvel, hogy úgymond összeomlik a magyarországi nyugdíjrendszer, mivel az áttelepülő idősebb emberek nálunk kapják nyugdíjukat – vetheti közbe bárki. Prugberger Tamás ezzel kapcsolatban értetlenségének ad hangot, amiért a magyar politikai élet egyes szereplői ilyen messzemenően tájékozatlanok. Az Európai Unióban ugyanis pontosan szabályozzák, hogy ha valaki több tagállamban szerezte a nyugdíjjogosultságát, minden állam – amelyben a polgár munkát vállalt – arányosan fizet az eltelt idő után annak a tagállamnak, amelyik a nyugdíjat folyósítja. Igaz, még az előző rendszerben a „baráti szocialista” országokkal kötött az akkori kormányzat egy olyan egyezményt, amelynek értelmében az az ország, amelyben a delikvens él, az köteles fizetni a nyugdíját. Ennek jegyében tehát például a Romániában szerzett nyugdíjjogosultság a magyarországi nyugdíjpénztárat terhelné. A jogász azonban hangsúlyozza: a nemzetközi jog szerint ezek a megállapodások bármikor felbonthatók, annál is inkább, mert ez a gyakorlat idegen az EU gyakorlatától.
A kormánypártok furcsa és tragikomikus víziója alapján sokan úgy képzelhetik, mintha az anyaországot csupa nyugdíjas, csecsemőkorú, továbbá garantáltan munkaképtelen tömegek akarnák a kettős állampolgárság birtokában megrohamozni, akik ráadásul a hazai egészségügyi ellátások túlhajtott igénybevételével a társadalombiztosítás tönkretételére is aspirálnak. Túl azon, hogy ez a sugalmazott kép meglehetősen ízléstelen, ha valakiben még megvannak a szolidaritás morzsái, ráadásul ezer sebből vérzik. Mint Prugberger Tamás rámutat: a törvények hiányos ismerete még nem old fel a rémhírterjesztés bűne alól. A kormánypárti politikusoknak illene ismerniük az egészségügyi ellátásról és nyugdíjjogosultságról szóló 1997. évi törvényt, amely szerint az orvosi ellátásra való jogosultság feltétele a magyarországi lakhely, illetve legalább tartózkodási hely. Az 1993-ban megalkotott szociális törvény pedig azt is kodifikálta, hogy az egészségügyi ellátáson túl a szociális segélyre is csak akkor pályázhat sikerrel valaki, ha magyarországi lakhellyel rendelkezik.
Ha még ennyi sem lenne elég az országot elözönlő határon túli magyarok népvándorlásától rettegő baloldali koalíció megnyugtatására, az egyetemi professzor az uniós jogszabályok adta garanciákat említi, amelyeknek hazai átvétele nem várathat magára. Az uniós rendelkezések értelmében a közösségen belül az egyik tagállam polgára csak akkor költözhet a másik tagállamba, ha ott munkát vállalt vagy vállalkozóként akar a másik országban működni. Ha ezek a feltételek nincsenek meg, úgy csak turistaengedélyt kaphat a polgár, vagy munkavégzésre legfeljebb ötéves tartózkodási lehetőséget, amelyet meghosszabbíthatnak még öt esztendőre. Prugberger Tamás végkövetkeztetése: amivel a kormánypártok riogatnak, jelesül, hogy ugyanazokat a jogokat kapják meg a kettős állampolgárságot megkapó honfitársaink, egyszerűen nem létezik. A jogok egy részét kaphatják meg az EU-normák és a hatályos szabályozás alapján, s ezeket is csak az esetben, ha az illető dolgozik.
A baloldal tehát nem a nemzetet összetartó szolidaritásra, együttérzésre apellál, hanem az irigységre. A tömeges áttelepülés felvetése azonban már csak azért is abszurd ijesztgetés, mivel a szomszéd országokhoz képest a magát csökönyösen baloldaliként meghatározó koalíció regnálása óta nálunk sokkal nagyobb a drágaság, végeredményben nehezebb a megélhetés. Azt pedig, hogy például egy igen-igen szűkös romániai nyugdíj kifizetése romlásba döntené a magyar államot, egészen bizonyosan a baloldali propagandisták sem tudják komolyan venni. Főként, ha azt a szomszéd országnak kell állnia. Ami viszont a magyar parlamentre hárul, ha az igenek kerülnek többségbe a december 5-i népszavazáson: a szomszédos országokhoz hasonlóan kétharmados törvénnyel megalkotni a kettős állampolgárság pontos szabályozását. Ilyen értelemben tehát a kétségbeesett ellenkampányt folytató kormánypártok semmilyen kockázatot nem vállalnak, csakis az ő hozzájárulásukkal határozható meg a törvényi kritériumrendszer. Prugberger Tamás egyetemi professzor értékítélete: a kettős állampolgársági törvényben munkavállaláshoz kell kötni majd a huzamos magyarországi tartózkodást.
origo.hu
Sebestyén Balázs polgárpukkasztó kijelentést tett az 1,2 milliárdos lottónyereményről
