Ki vezeti be Romániát az EU-ba?

Noha a voksolás tétje nem hasonlítható az ukrajnaihoz, a jövőjét az Európai Unióban elképzelő Románia számára nem lesz közömbös, hogy a korrupció felszámolását célul kitűző ellenzéki blokk vagy a Ion Iliescu fémjelezte posztkommunista tábor vezeti az elkövetkező négy évben az országot.

Tertium non datur, azaz nincs harmadik út – hangoztatnák az ókori rómaiak, ha véleményt mondanának a november 28-i romániai parlamenti választásokról. És igazuk lenne, hiszen kifejezetten kétesélyes a vasárnapi megmérettetés, amelynek végeredménye arról szól majd: folytatódik-e a Ceausescu exdiktátort megbuktató Ion Iliescu nevéhez fűződő posztkommunista átmenet vagy az ellenzék átveszi a hatalmat. Ez utóbbi forgatókönyv másodjára játszódna le az 1989-es rendszerváltás Romániájának történetében – a kelet-európai szocialista utódállamokra jellemző módon nagyjából ugyanazokkal a főszereplőkkel. A Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt „különös házasságából” született ellenzéki Igazság és Valóság (DA) Szövetség ugyanis tagja volt a négy évvel ezelőtt megbukott reformer Demokrata Koalíciónak, amelynek 1996-os győzelme sokak szemében felért egy második rendszerváltással. Romániai civil szervezetek, elemzők szerint az ellenzék vasárnapi diadala nem jelentene mást, mint a reformok végrehajtási ütemének emelkedését, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás erőteljesebb függetlenségét, nem utolsósorban pedig a korrupcióval való leszámolást. Eme várakozás beteljesítésének egyfajta záloga a DA emblematikus vezére és államfőjelöltje, a karizmatikus Traian Basescu bukaresti főpolgármester, aki egykori hajóskapitányhoz illő szigorral kíván véget vetni a posztkommunista oligarchiának. Ha viszont megőrzi hatalmát a Szociáldemokrata Párt, Adrian Nastase pedig miniszterelnöki székét az államfőire cseréli, akkor harmadik államelnöki mandátuma után Ion Iliescu nemcsak pártjában, hanem az országban is megőrzi az irányítást. És akkor visszatérhetnek az eddig Nastase által háttérbe szorított, de kitűnő politikai aknamunkát végző, sötét múltú, tisztázatlan hatáskörű, szürke bürokraták.
Bármelyik pártszövetség kerüljön is kormányra, alapjában ugyanazt fogja tenni: a lezárt csatlakozási fejezeteknek megfelelően előkészíti Románia 2007-es uniós belépését. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára viszont vízválasztó a vasárnapi voksolás, amely választ ad Markó Béláék legégetőbb kérdésére: teljesíti-e az RMDSZ az ötszázalékos parlamenti küszöböt? A bizonytalanság oka, hogy az RMDSZ-ből kivált „radikálisok” alkotta Magyar Polgári Szövetség a román Népi Akció listáin indítja jelöltjeit, akik magyar szavazatokat vonnak el. Ha az RMDSZ bejut, az újonnan alakuló parlamentben „kedvezményezett” esélyei lehetnek a román politika befolyásolására, mivel nagy valószínűséggel rajta áll vagy bukik, hogy képes lesz-e kormányt alakítani a jelenlegi hatalom vagy az ellenzék. Hiszen szinte egyforma esélye miatt az utóbbi két pólus egymagában várhatóan nem szerez majd kényelmes többséget, továbbá az eddigi megnyilatkozások szerint a negyedik erővel, a szélsőséges C. V. Tudor pártjával sem a szociáldemokraták, sem a liberális-demokraták nem hajlandóak kormányozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a lehetséges koalícióalakítási kísérletek legtöbbjének az RMDSZ a főszereplője. Markóék számára azonban – ha bennmaradnak a parlamentben, ha kívül maradnak – így is, úgy is el kell érkeznie a „politikai megvilágosodásnak”. Vagyis: valamilyen formában ki kell egyezniük a ma még nem túlságosan érett és izmos, ám feltörekvő erdélyi magyar ellenzékkel.
Esetükben ugyanis – megmaradva a rómaiaknál – szintén nincs harmadik út.