Minden idők legjobb magyar sprintere egyvalamit hiányol Molnár Attilából

Bár már 1993-ban visszavonult, Kovács Attila neve ma is fogalom a magyar atlétikában. A szekszárdi születésű vágtázó ugyanis a mai napig országos csúcstartó a 200 méteres síkfutásban, s az is alighanem felülmúlhatatlan siker, hogy százon az 1987-es vb-n 4. lett, a szöuli olimpián (1988) pedig az előfutamok alapján, éppen lemaradva a döntőről a 9. helyen végzett. A kiválóság a szombaton kezdődő világbajnokság előtt beszélt a magyar atlétika helyzetéről.

Kovács Attila már nem dolgozik edzőként, de azért naprakész az atlétikában Fotó: Földi Imre/Nemzeti Sport Forrás: FI

– Pedig én tényleg véletlenül és igen későn lettem atléta – elevenítette fel a kezdeteket a már 65 éves Kovács Attila. – Szekszárdon csak az érettségi évében indultam először egy járási versenyen, miután annyit megállapítottak rólam, hogy gyors vagyok. Győzelmemet követően háromszori rábeszélésre kezdtem el látogatni a helyi Dózsa edzéseit.

Ennek ellenére sokáig nem akarta elhagyni Szekszárdot.

– Nagyon jól éreztem magamat első edzőm, Mozolai János társaságában, s bár 1980-ban megnyertem az utánpótlás országos bajnokságot, egy évvel később pedig a felnőtteknél is én lettem az első, meg sem fordult a fejemben, hogy a fővárosba költözzek. Még amikor Fejes Zoltán szövetségi kapitány 1983 őszén megpedzette a klubcsere gondolatát, először azt is elhárítottam. Idővel beláttam, hogy otthon egyértelműen rosszabb körülmények között készültem. Márpedig ha a legjobbakkal akartam csatázni, nem adhattam ekkora előnyt nekik. Így lettem újpesti atléta még abban az évben és lettem a kivételesen jó edző, Oros Ferenc tanítványa.

Sokat köszönhet az edzőinek

Kovács Attila a világbajnoki és olimpiai szereplésen felül tíz egyéni magyar bajnoki címet szerzett az 1993-as visszavonulásáig. S bár nem akart edző lenni, Rezák Pál és mások kérésére még vagy tíz évet eltöltött a pálya szélén, s edzői minőségében is hasznosította azt, amit Oros Ferenctől tanult. 

– Ő valóban extra szakember volt. Már az edzőtáborozások alkalmával figyeltem, hogyan foglalkozik a versenyzőivel. A legfőbb erénye a filozófiájában rejlett. Ahogy partnerszámba vette a versenyzőit, akiknek minden lépéséhez volt valami érdemi hozzáfűznivalója. Rettenetesen tudta: milyen feladatot, miért és hogyan ír elő! Hogy mit várjon el, hogy mit és hogyan csinálj, hogyan végezz el egy bizonyos gyakorlatot. És ahogyan a tudományos aprólékossággal kiszámította a fejadagot, miként „vasalta be” az edzéseken az utolsó résztávig az illetőkön.

Kovács Attila örül Molnár Attila eredményeinek Fotó: Árvai Károly/Nemzeti Sport

Kovács Attila szurkol Molnár Attilának és Takács Boglárkának

Kovács Attila idővel mégis elhagyta az edzői pályát és civil elfoglaltságot választott.

– Korábbi terveimet követve az ingatlanügyekre szakosodtam, az atlétikától mégsem távolodtam el. Mindig vonalban voltam, mostanában pedig van mire jobban odafigyelnem. Biztatók a fiatal magyar vágtázók eredményei, akik közül Molnár Attila eddig a legjobb. Nagy kár, annyira nem gyors, hogy a siker reményében 200 méteren is próbálkozhasson. Ez a szám ugyanis a 100 méter árnyékában sok lehetőséget kínál, a 100 méternek ugyanis óriási a szakmai presztízse. Én is elejtettem ezt a távot, pedig az országos rekordom mindmáig áll (20,09 mp).

A 100-as legjobbját (10.09) Németh Roland később megdöntötte (10.08). A korábbi vágtázó szerint a jelen eredményeit is nagyszerű edzők alapozzák meg:

– Hatalmas országos csúcsot ért el a 4×400-as váltó, s még van fejlődési lehetőség a fiúkban. Az edzők kitűnő munkát végeznek: Karlik Pál a férfiaknál, Németh Roland Takács Boglárkával és társnőivel a nőknél hozza az egyre jobb időeredményeket. Itt kell megemlítenem a feltörekvő edzők között Pauer Géza nevét is, ő is nagyon jól dolgozik versenyzőivel.