Kivonulóban Soros György

Határozottan hosszú árnyékot vetett a Soros Alapítvány magyarországi születésnapját ünneplő estélyre a néhány nappal ezelőtti amerikai elnökválasztás eredménye, illetve – hogy pontosabban fogalmazzunk – eredménytelensége, hiszen mint köztudomású, a magyar származású milliárdos sok millió dollárt áldozott ifjabb George Bush második elnökségének megakadályozására. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban megtartott születésnap természetesen nem szűkölködött ünnepélyes külsőségekben, ám csendes rezignáció, rejtett politikai melankólia lengte be a szónoklatokat. Nem tudni természetesen azt sem, vajon az egész földszinti nézőtéri részt kitöltötték volna-e az érdeklődők, ha mindenki elfogadja a meghívást, vagy pusztán az okozta a szerény színházi fél házat, hogy eleve szűkebb kört kívántak vendégül látni a szervezők. Mindenesetre a tény regisztrálandó: igen sok hely maradt üresen. Lehet persze, hogy nemcsak a Soros György által támogatott John Kerry választási fiaskója nyomta rá a hangulatra a bélyegét, hanem az a sokak számára szomorúsággal teli tény is, hogy a magyar tőzsdecápa az egyértelmű jelek szerint hamarosan, egy-két éven belül befejezi alapítványának finanszírozását nemcsak a térségben, de szülőhazájában is. Ezt a szándékát nem is rejtette véka alá pénteken sem, amikor kifejtette: 2006-ig megmarad a pozitív társadalmi folyamatok támogatására létrehozott alapítvány, ám tőle egyre kevesebb pénzt kap majd.
Soros György is kiemelt szerepet szentelt angol nyelvű beszédében az alapítvány megalakulásának, történetének felelevenítését követően az amerikai demokraták kudarcának. Becsületére legyen mondva: nem próbálta elkendőzni csalódottságát. Elismerte, hogy a demokraták kampánya sok hibás elemet tartalmazott, Bush mozgósítása pedig sikeresebbnek bizonyult. Úgy fogalmazott: a változás támogatói még nem voltak elég erősek. Az Egyesült Államoknak azonban fel kell ismernie, hogy változtatnia kell politikáján. Szerinte fel kell tenni a kérdést, hogy az erő alkalmazása mindig etikus lehet-e, s arra is felhívta a figyelmet, hogy Szaddám Huszein után mások is célponttá válhatnak. Beszédét mégis optimistán zárta. Reméli, hogy sikeres, erős és nyitott társadalmat lehet kiépíteni a mai világban, amely az erkölcsi kihívásoknak egyre jobban meg tud felelni.
Alexander Smolarnak, a lengyelországi Soros-társintézmény kuratóriumi elnökének a beszédében szintúgy hangsúlyos elem volt az amerikai választási kudarc, elemző értékelést azonban leginkább Kis János nyújtott ünnepi felszólalásában. Az SZDSZ alapító elnöke előbb sorra vette a Soros György által preferált Karl Popper-i nyitott társadalom fő kritériumainak érvényesülését. Úgy látta, hogy a Popper által meghatározott hármas pillér, a társadalmi pluralizmus, az önszerveződő autonómia és a kritikai szemléletmódon alapuló társadalmi modell jelentős csorbát szenvedett a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni Amerikában. Szerinte a személyiségi jogokat, általában a demokratikus szabadságjogokat súlyosan sértő rendelkezések születtek, s a demokratáknak sem voltak igazi válaszaik a Bush-adminisztráció döntéseire, illetve az új helyzetre. A Medgyessy-kormány megalakulása után nem sokkal, az új miniszterelnök kommunista titkosszolgálati tisztségének napvilágra kerülése után még az általa alapított pártból is kilépő filozófus több hasonlóságra, párhuzamosságra is rávilágított az amerikai és a magyar politikai életben. Kiemelte azt a megosztottságot, amely az Egyesült Államok politikai térképét uralja a választási eredményeket szemlélve, s amely Magyarországon is áthatja a társadalmat.
Kis János éles bírálattal illette a hazai kormányerőket, amikor leszögezte: Magyarország kicsi ország ugyan, de valami mozgásterünk nekünk is van. Ám ezzel a mozgástérrel a baloldali kormány csapnivalóan élt. A Medgyessy Péter által is aláírt, Bush melletti hűségnyilatkozatra célozva utalt rá: a magyar miniszterelnök sietett aláírni egy olyan levelet, amely mélyen megosztotta az Európai Uniót, és jelentős szerepet játszott az iraki háború megindításában. Ezt követően felelős mérlegelés, érdemi vita és a részvételi feltételek meghatározása nélkül csapatokat küldtünk Irakba. Az előadó hangsúlyozta: ez sem volt elég, mert Abu Graibra, a fogolykínzások botrányára sem tudtunk érdemben reagálni, úgy, ahogy egy szövetséges, nem pedig egy csatlós teszi. Úgy vélte, a magyar politika iránytű nélkül hányódik, s ezért ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban, nálunk is súlyos felelősség terheli a kormányzatot. A filozófus szerint a demokratikus szabadságjogokat, a szólás és gyülekezés alkotmányos szabadságát – mint a nyitott társadalom legfontosabb biztosítékait – a mai magyar baloldalon is korlátoznák. És miféle veszélyre hivatkozva? – tette fel a kérdést. Majd rögtön válaszolt is: a mi Bin Ladenünket, a félelmetes ellenséget Bácsfi Diánának hívják. A rendszerváltozás alkotmányát is csak azért nyirbálnák meg, hogy egy jelentéktelen nyilas ügynököt a rács mögé dughassanak.
Kis János tehát a politikai felelősségről, a világtörténelmi események kijózanító hatásáról beszélt, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, miként látja Soros György az Egyesült Államok jövőjét, vajon az újabb világpolitikai kihívások nem értékelik-e fel Európa szerepét. Az amerikai magyar milliárdos lapunk kérdésére elmondta: a második Bush-adminisztrációban nyilván lesznek változások, de nem vár túl sokat tőlük. Ennek az az oka, hogy a régi-új elnök nem vallotta be hibáit, és nem fogadta el a kritikákat. Bush ugyanis egy irányban kötelezte el magát, s Irakban oly mértékben van lekötve, hogy onnan nehezen tud kimászni. Másik kérdésünk arra irányult, vajon nem származhat-e kára abból Magyarországnak, hogy nálunk az európai trenddel ellentétesen a liberális politikai formáció nem a mérleg nyelvének szerepét tölti be a bal- és a jobboldal között, hanem szinte rátapadt a baloldalra. Soros György bevallotta, a magyar politikai életet nem követi olyan közelről, ám abban igazat adott nekünk, hogy az SZDSZ mindig az MSZP-vel van szoros partneri viszonyban. (Az üzletember, mintegy demonstrálandó saját tájékozatlanságáról szóló szavait, először véletlenül MDF-et mondott MSZP helyett.) Nem alakulhatott ki tehát olyan helyzet, mint Németországban. Mint tudjuk: az ottani szabad demokraták elpártoltak a szociáldemokratáktól, hogy a keresztény pártokat juttassák hatalomra. Soros hozzáfűzte: a múltat jobban ismeri, mint a jelent, de a Fidesz és az SZDSZ között „van egy rossz blood”, vér (értsd: elmérgesedett érzelmi viszony), amiről szerinte inkább a Fidesz tehet.
Ami pedig az évfordulót illeti: megjelent a Soros Alapítvány második évtizedéről szóló, Tény/Soros II. című, igényes kivitelű könyv Nóvé Béla szerkesztésében. És hogy a köszönetnyilvánításokról is essék szó: Göncz Árpád előző köztársasági elnök volt az egyetlen talán, aki rövid beszédében szigorúan tartotta magát az ünnep eredeti céljaihoz, és az alapítvány magyarországi érdemeit ecsetelte, amelyekkel a rendszerváltozás folyamatát, a demokratikus intézmények kialakítását segítette. Mint ahogy Halmai Gábor, a Soros Alapítvány jelenlegi kuratóriumi elnöke is arról szólt, milyen jóleső érzés volt neki hallani Mádl Ferenc köztársasági elnök laudációját, amikor a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje átnyújtásakor úgy fogalmazott: az ország és a magyar nemzet nevében adja át a magas kitüntetést Sorosnak.