Németország istentiszteletekkel, hangversenyekkel, kerekasztal-beszélgetésekkel emlékezett meg annak a napnak az évfordulójáról, amely véglegesen megpecsételte az NDK sorsát, és utat nyitott az országegyesítés előtt. 1989. november 9-én az elbizonytalanodott keletnémet vezetés bejelentette, a „munkás-paraszt állam” polgárai engedély nélkül léphetik át Nyugat felé a határt. A berliniek nem kérették magukat sokáig, tömeges megjelenésükkel sakk-matt helyzetbe hozták a tanácstalan határőröket, akik megnyitották a sorompókat.
Tizenöt évvel később ez a nap különböző külsőségekkel tért viszsza az egyesített ország lakosai közé. A hajdani amerikai szektor híres átkelőhelyénél, a „Checkpoint Charlie-nál” a turisták a volt NDK-s határőrség egyenruhájába öltözött férfit fényképezhetnek, a környező árusok asztalain a régen elmúlt hidegháborús idők katonai szuvenírjei sorakoznak.
A politikusok megnyilatkozásai közül Wolfgang Thiersenek, a parlament elnökének és Angela Merkelnek, a kereszténydemokraták elnök asszonyának nyilatkozatai tükrözik vissza leginkább a november 9-hez fűződő gondolatok közötti különbségeket. A szociáldemokrata Thierse a német történelem ominózus napjáról beszélt, amelyhez inkább szomorú, mint örvendetes emlékek fűződnek.
Angela Merkel november 9. jelentőségét a patriotizmus szolgálatába szeretné állítani, történelmi hitvallásként, elismerve a múlt tragikus és örvendetes eseményeit egyaránt, és választ keresve arra a kérdésre, mi a jelentősége a nemzeti identitásnak a globalizáció és a kibővített Európai Unió idejében? Egyben kritikát gyakorolt Gerhard Schröder azóta visszavont javaslata felett, amely eltörölné az újraegyesítésre emlékeztető nemzeti ünnepet, október 3-át, a költségvetés hiányának csökkentésére hivatkozva.
miniszterelnök
Belerondított a zsebmessiás az idei politikai évadnyitó hangulatába Kötcsén
