Csillag István nemrég azzal ijesztgetett, jövőre, ha tartanak egyáltalán választást, előtte alighanem betiltják a Tisza Pártot, Magyar Péter pedig sitten lesz. A hajdani SZDSZ-szabadrablás emblematikus figurája észt oszt, igét hirdet, tenyérbe mászik. Fáradhatatlan. Most azon kesereg a Népszavában, milyen kár, hogy a Digitális Polgári Körök szeptemberben tartja a Papp László Sportarénában a nagygyűlését, nem pedig novemberben, mert akkor az „egy igazi évfordulós ünnepség” lenne. Milyen kár…
És elmondja, miért kár.
„1988. november 28-án Grósz Károly pártfőtitkár azt gondolta, az akkori Sportcsarnokban előadott, dinamizáló beszédével megállítja, sőt megfordítja a párt hangulatjelentéseiből kiolvasható hangulatromlást. »A Párt közli ellenfeleivel is és ellenségeivel is, hogy birtokolja szerte az országban a sportcsarnokokat, a munkahelyeket, a területeket és természetesen – ha kell – az utcákat is.« (…) A pártaktíváról már mindenki sejtette, hogy nincsen rajta áldás.”
Csillag most azon mereng, lesz-e áldás a mostani kormánypárti összejövetelen?
Szerinte a két beszéd különbsége az lehet, hogy míg Grósz Károly nem támaszkodhatott orosz segítőtársakra, addig Orbán beszédét vélhetően először oroszul írják meg. „A polgárháborús készülődés ezer jelét látjuk. Az ukránellenességet felszítani hivatott zűrös akciókra rímel a magyar származású hadkötelezett állítólagos agyonverése is.” „Állítólagos” agyonverést ír a jól értesült ember, aki egy ízben azon merengett, hány tál levesre futotta volna az eucharisztikus világkongresszus, a Puskás-stadion meccsei vagy a békemenetek bekerülési költségeiből? Ez még Lendvai Ildikó lélegeztetőgépes sikolyát is verte.
