A lehető legerősebb összeállításban veszi fel a küzdelmet Magyarország a vendég, Sebastian Ofnert nélkülöző Ausztriával a férfitenisz Davis-kupa-selejtezőjében. Marozsán Fábián, Fucsovics Márton, Piros Zsombor, Fajta Péter és Valkusz Máté alkotja Bardóczky Kornél szövetségi kapitány csapatát a pénteken a debreceni Főnix Arénában kezdődő mérkőzésen.
– Biztos, hogy átszellemül az ember. Szoktuk mondani: a válogatott mindig egy különleges pillanat. Az év túlnyomó részében egyéni mérkőzéseket játszunk, egyéni versenyzők vagyunk, most mégis csapatban kell szerepelnünk.
Szerintem ilyenkor mindent félre kell tenni! Egy csapatként kell dolgozni, küzdeni, élni. Mindenkinek óriási a motivációja, hogy bejussunk a világdöntőbe, a legjobb csapat közé. A játékosoknak és a szövetségnek is hatalmas dolog lenne, ha sikerülne – osztotta meg lapunkkal az érzéseit boldogan a címeres melegítőfelsőben feszítő Marozsán Fábián, aki első számú magyar férfi teniszezőként alárendeli magát a csapatérdekeknek.
– Én annyit merek mondani, nem titok: bármire bevethető vagyok, szívesen játszom egyénit és párost is. Próbálok a legjobb formába lendülni, elkerülni a betegségeket. Ha esetleg a szövetségi kapitány nem engem tenne be, azt is elfogadnám. Azt nézem, mi a csapat érdeke.
Két dudás egy csárdában
Kimondva-kimondatlanul hatalmas a rivalizálás a két magasan legjobb magyar férfi teniszező között. A 25 éves Marozsán Fábián egy ideje beelőzte a nála nyolc évvel idősebb, sokáig a legmagasabban jegyzett Fucsovics Mártont. A hétfőn frissített világranglistán az 59. helyre előlépő Fucsovics három pozícióra és 19 pontnyira megközelítette Marozsánt.
Attól függetlenül, hogy egyéni teniszezők vagyunk, világszerte találkozunk a versenyeken. Szoktunk együtt edzeni, és érintjük ezt a témát is. Ápoljuk a kapcsolatot, a Davis-kupáról is szót ejtünk. Mindketten igyekszünk a nemzeti csapatban is a lehető legjobban teljesíteni.
Ezekkel a srácokkal együtt nőttem fel junior korom óta, a Nemzeti Edzésközpontban készültünk. Kivéve Marcit, mert ő ugye idősebb korosztályba tartozik. A többiekkel mindig együtt edzettünk és versenyeztünk, a válogatottság újra összehoz bennünket. Év közben külön vagyunk, más versenyeken veszünk részt. Itt össze vagyunk zárva, előjönnek a régi emlékek, amelyeket jó felidézni. A meccsen öröm támogatni a másikat, szurkolni neki, megélni a közös pillanatokat – nosztalgiázott a teniszező.
