Valóságos költségvetése nem volt és nem is lesz az országnak a jelenlegi kormányzati ciklusban. A büdzsé már megalkotásának pillanatában sem igaz – mondta lapunknak Boros Imre. Az Orbán-kormány uniós pénzekért felelős volt tárca nélküli minisztere aláhúzta: amikor egy évet hivatalosan is lezárnak, s elkészül a zárszámadás, kiderül, hogy a tárgyévi deficit csak úgy manipulálható, tartható, ha „visszadelegálnak egy kis mínuszt” az előző évre. Ebből is látszik a különbség, hiszen a polgári kormány zárszámadáskor pénzt szokott osztani, míg a szocialista deficitet „foltoz” – tette hozzá.
Ártó aktuálpolitika
Boros szerint rendkívül hibás az a kormányzati szemlélet, amely becsempészi az aktuálpolitikát a monetáris és fiskális politikába, ahelyett, hogy ezek harmonikus kölcsönhatásaira építene. A pénzügyi szakember a forint árfolyamáról ekképpen vélekedett: a baloldali pártok már hatalomra jutásuk előtt azt hangoztatták, hogy a forintot gyengíteni, leértékelni kell.
Hogy az átlagpolgár az ebből adódó problémákra ne figyeljen oda, ezért nem leértékelésről, hanem sáveltolásról beszéltek. A forintgyengítésnek azonban nem volt hozadéka, hiszen sem a kereskedelmi, sem a fizetési mérleg nem javult, hanem romlott – tartja a politikus. A volt miniszter aláhúzta: baloldali kormányok mindig csodafegyverként vetik be a forintgyengítést, s akkor is ennek szükségszerűségét hangoztatják, amikor ezt már az exportőrök sem kérik. Ugyanakkor az exportőrök versenyképességének javításához számos más hatékonyabb eszköz létezik. A fő exportőrök, a multik pedig amúgy sem foglalkoznak a monetáris politikával, hiszen a finanszírozást nem Magyarországról és nem forintban végzik. A leértékelő politika viszont a magyar érdekeket sújtja. Boros kiemelte: a „forinthígítás” következtében a befektetők elkezdték kisöpörni a pénzt az országból, s először a kereskedelmi bankokból, majd a jegybankból. A devizatartalékokért, a fizetőképességért viszont a jegybank felel, amely csak magasabb kamatokkal tudta megállítani a „menekülő sereget”. Az emelt kamatok miatt viszont az államadósság kamatterhei is nőnek. Ez évente 240-250 milliárd forint többletteher a sáveltolás utáni első évben, 2003-ban. Ma már pedig 350-400 milliárdnyi éves többletről beszélhetünk. Ezért vonul ki a Gyurcsány-kormány az oktatásügyből, az egészségügyből és a sportfinanszírozásból is, mert a növekvő kamatterhek miatt nincs pénze – hangsúlyozta Boros Imre.
Magukra maradt vállalkozók
A volt miniszter szerint a gazdaság és a vállalkozók magukra maradtak: a kormány a Széchenyi-tervet elsorvasztotta, az állami és önkormányzati megrendelések leálltak. A Széchenyi-tervet nem leállítani kellett volna, hanem ötvözni az uniós fejlesztési programokkal. Ez a „becsatornáztatás” nem történt meg, s az uniós ügyeket is magukra hagyták, holott az pozitív gazdasági növekedést hozhatna, s jelentős hazai jövedelmek keletkeztek volna. A PHARE-, az ISPA- és a SAPARD-programokban hatszázmillió eurónyi lekötött, felhasználásra váró pénz volt, amelyekből alig hívtak le. Minden olyan növekedési faktor leállt, ami hazai jövedelmeket hoz létre, miközben a kevesebb jövedelemből a kormány egyre többet von el a megnövekedett kamatterhekre.
Boros kifejtette: az uniós pénzek lehívásának, koordinálásának a kormányváltás óta nem volt megfelelő szintű felelőse. Először államtitkári besorolássá minősítették a korábbi miniszteri posztot. Ez azért volt probléma, mert egy ilyen fontos terület felelőse nem vesz részt a kormányüléseken, ezáltal lassul az információáramlás, sérülhet a döntéshozatali mechanizmus. Később rájöttek, hogy ez baj, s megtették Juhász Endrét tárca nélküli miniszternek, akinek megígérték, európai főbiztos lesz belőle. Ezt sem tartották be, ezért Juhász inkább elment bírónak. A terület pedig ismét mostohagyermek lett. Boros szerint mindez azért történt, mert az elrontott gazdaságpolitika következtében a kormány spórolni kényszerült az uniós társfinanszírozáson is. Mára „túltengés” van miniszterekből. Integrációs és területfejlesztésért felelős minisztert is kineveztek, akiknek viszont néha ütközik a hatáskörük. Boros szerint a zűrzavar a 2005-ös költségvetésben is kódolva van. A kohéziós támogatásból megvalósuló közlekedési programokra 15, a környezetvédelmire 18 milliárd forintot szán a kormány, ám a finanszírozandó programok nem tételesen szerepelnek – ahogy az Orbán-kormány idején – a költségvetésben, hanem csupán a bruttó összeget írták be. Így kérdéses, mi alapján döntenek majd a támogatandó projektekről. Boros úgy véli, a pénzügyminiszter már most dörzsöli a kezét: nem kell majd a pénzeket kifizetni.
Csak harminchatmillió euró
A politikus kiemelte, hogy az uniós pénzfelhasználásban kommunikációs turpisság is tetten érhető. A kormány ugyanis nem azt közli, hogy mennyi pénzt használ fel az ország, hanem azt, hogy milyen sokan pályáznak. Hogy mennyi pénzt sikerült lehívni, arról viszont hallgatnak. Nem véletlenül, hiszen tavaly és az előtti évben is csupán az általuk tervezett szint tíz-húsz százalékát teljesítették, ez év első felében pedig az EU-alapokból mindössze 36 millió eurót sikerült lehívni. Ha a statisztikát elemezzük, látható, hogy a pénzlehívások dinamikája 2002-ben megtört. Az év végéig tízmilliárdokkal több pénzt utalnak Brüsszelbe, mint amennyit a lehetőségekből a gazdaság felhasznál. Nem Brüsszel, hanem a kormány vétke, hogy az unió nem a magyar gazdaság növekedést táplálja, hanem forrásokat von el.
Boros rámutatott: adók tekintetében a régió legdrágább országa vagyunk, hatalmas a teher a polgárokon és a vállalkozókon az áfa és a jövedéki adók magas szintje miatt. A pénzügyminiszternek adócsökkentő lépéseket kellene tennie, ha több bevételre vágyik. Megfelelő adópolitikával a vámosoknak nem kellene csomagokban turkálniuk a behozott jövedéki termékek után. Az ilyen típusú szabálysértések száma ugyanis egyenes arányban van az állami szabályozás hibáival. Amíg ilyen magasak az adók, a megfogott szállítmányok csupán a jéghegy csúcsát jelentik, ám a döntő mennyiség továbbra is bejön az országba az illegális csatornákon. Az is komoly károkat okozott, hogy a Pénzügyminisztérium vezetése hosszú hónapokig nem vette észre, hogy az unióból importáló cégek az áfát csak akkor fizették be, amikor az árut eladták: ebből nagy készpénzforgalmi negatívum állt elő a költségvetésben, amire lehetett volna készülni. Most úgy döntött Draskovics Tibor tárcavezető, hogy az uniós adószámosoknak nem 30, hanem 120 napos határidővel fizetik vissza az áfát. Vagyis a készpénzforgalmi kiesést a többieken verik le. Ezzel pedig kozmetikázni lehet a költségvetési hiányt, s azt lehet harsogni, hogy az év utolsó két hónapjában minden nagyon jól működik. Igaz, a következő év első negyedében mégiscsak ki kell fizetni ezeket a pénzeket. Ez lesz az állam legdrágább hitelfelvétele, hiszen az áfát majd kamatostól kell 2005 elején visszafizetni.
– Ahol nagy a nemzetközi tőke aktivitása, ott nem a bruttó hazai termék (GDP), hanem a bruttó nemzeti jövedelemben (GNI) mérik a gazdaság teljesítményét. Ezzel szemben nálunk minden a GDP-ről szól, holott az EU-ban is a GNI alapján kell hozzájárulásunkat befizetni. Ez pedig hiba – mutatott rá végezetül Boros Imre. Hozzátette: a rendszerváltás óta a GDP fejlődése kumuláltan mintegy negyven százalék, ám a GNI-ben ez a növekmény minimális. A népjólétben pedig egyáltalán nem érződik a hatása.
Figyel a biztos. Az Európai Unió új tagállamai a csatlakozást megelőző években megkétszerezték a kormánytámogatást a nehézségekkel küzdő iparágaik számára – írta a The Wall Street Journal egy EU-felmérésre hivatkozva. A lap szerint Mario Monti, a jelenleg hivatalban lévő EU-bizottság versenyügyi biztosa várhatóan olyan egyszeri támogatásnak minősíti majd ezeket az összegeket, amelyek a központi tervezésen alapuló gazdaságból a piacgazdaságba való átmenetet szolgálták – és ezért nem tervezi újabb vizsgálatok megindítását. Ugyanakkor az EU-szervek továbbra is figyelemmel kísérik több mint tucatnyi olyan tervezet alakulását, ahol gyanújuk szerint május elseje, vagyis az EU-belépés után is folytatódott a támogatás. Azzal, hogy az EU egy összeállításban az állami támogatások ügyét kimondottan az újonnan belépők kapcsán vizsgálja, az amerikai lap szerint Monti ez utóbbiakat akarja figyelmeztetni.
Gyarapodó többlet. Az euróövezet kereskedelmi többlete szeptemberben 3,1 milliárd euró volt külső országokkal szemben, az augusztusi 3 milliárd euró után – jelentette az EU statisztikai hivatala. Az elemzők 3 milliárd eurót vártak szeptemberről is. A kimutatások alapján Magyarország exportja az EU-n belül és azon kívülre az első nyolc hónapban 27,7 milliárd euró volt, szezonális kiigazítás nélkül 16 százalékkal több az egy évvel korábbi 24 milliárdnál. A magyar import 31,1 milliárd euró volt e statisztika szerint, 15 százalékkal több a tavalyi első nyolchavi 27 milliárdnál. A deficit 3,3 milliárd euróra nőtt az egy évvel korábbi 3 milliárdhoz képest. (MTI)
