– Volt valami különösen aktuális oka annak, hogy újból kiadták a washingtoni egyezményhez csatlakozott országok a leginkább veszélyeztetett állat- és növényfajok listáját?
– A CITES tagországai kétévente gyűlnek össze, hogy felülvizsgálják a függelékekben felsorolt fajok listáját, és ha szükséges, módosítsák azt. Új fajokat tesznek fel a listára, indokolt esetben pedig akár kisebb védelmet biztosító függelékre helyezhetnek egyes fajokat. Maga az egyezmény 1973-ban jött létre, és elsőként 26 ország csatlakozott hozzá – Magyarország 1985-ben. Az egyezmény a riasztó méreteket öltő, állat- és növényfajok ezreit a kipusztulás szélére juttató nemzetközi kereskedelmet hivatott megfékezni. A megállapodás közel 35 ezer faj kereskedelmét tiltja, illetve szabályozza.
– A függelékek egyfajta hierarchiát is jelentenek a veszélyeztetettségi sorban?
– Az első függelékben találhatók a leginkább veszélyeztetett, vagyis a gyakorlatilag kihalás szélén álló fajok, mintegy nyolcszáz. Nemcsak az élő egyedekkel való kereskedelem tilos, hanem származékaikkal, a belőlük készült termékekkel is. Első függelékes fajok például az elefántok és a tigris. Ennek megfelelően tilos elefántcsontból készült tárgyat – például szobrocskát vagy ékszert – behozni hazánkba. A második függelékben felsorolt fajok és származékaik nemzetközi kereskedelme korlátozott, engedélyhez kötött. Ide tartoznak többek között bizonyos papagájfajok, szárazföldi teknősök, orchideák. A harmadik függelék azokat a fajokat tartalmazza, melyek veszélyeztetettek ugyan, de az adott ország természetvédelme egyedül képtelen megakadályozni kereskedelmüket.
– Magyarország a helyi természeti örökség védelme okán érintett inkább vagy a hozzánk eljutó egzotikus állatok kereskedelme miatt?
– Mindkettő miatt. Hazánkban előforduló fajok is megtalálhatóak a függelékekben, így például a növények közül az összes orchideafajunk, valamint az erdei ciklámen és a hóvirág, állatfajaink közül több ragadozó madarunk, például a kerecsensólyom, amely a solymászok kedvelt madara, de ugyancsak itt szerepel a nálunk ritkábban vendégeskedő hiúz és farkas is.
– De a hazai díszállatüzlet vélhetőleg nem a csempészfarkasok révén tud haszonra szert tenni.
– Hazánkban a CITES-es fajok többsége védett, ezért kereskedelmi forgalomba nem engedhető. Ugyanakkor nálunk is egyre népszerűbb a különböző egzotikus állatok tartása. Számos esetben foglaltak le a hatóságok déli határainknál illegális szárazfölditeknős-szállítmányokat. De sokan tartanak díszmadarat, papagájt vagy kakadut is. Ugyancsak egyre népszerűbbek a távol-keleti vagy kínai, gyógyhatásúnak vélt készítmények, amelyek gyakran veszélyeztetett fajok származékait is tartalmazzák. Ilyen a mind kelendőbb tigriscsont. A turisták nyaraláskor gyakran vásárolnak korallt, tengeriteknős-páncélt vagy tengeri csigákból készített emléktárgyakat, ékszereket, amelyek szintén veszélyeztetett fajokból készülnek. A WWF Magyarország rendszeresen szervez figyelemfelkelő kampányokat a kiutazók tájékoztatására.
– Az Élő bolygó című jelentés nagyobb összefüggésben vizsgálja a környezeti ártalmakat. Mióta készíti el a WWF ezt a tanulmányt és mi a célja vele?
– Az idei az ötödik ilyen jelentés, az első 1998-ban jelent meg. A szélesebb értelemben vett közvélemény tájékoztatása a WWF célja, de a közvéleményen keresztül a döntéshozók is elérhetőek.
– Mennyire tekinthető ez a jelentés tudományos vizsgálódás eredményének?
– Az Élő bolygó jelentést a WWF szakemberei készítik számos forrásra támaszkodva, amelyek között tudományos lapok közleményei is szerepelnek. Az „élőbolygó-index” és az „ökológiai lábnyom” kiszámítása például ellenőrizhető méréseken alapuló tények szerint történik, ezért a jelentések megbízhatóak. Ezek a mutatók nem annyira előre jeleznek bizonyos problémákat, inkább a jelen és a múlt állapotát írják le. Természetesen a múltbéli és a jelenlegi állapotok ismeretében tendenciák figyelhetők meg, így a jövőre nézve is vonhatók le következtetések.
– Milyen tendenciák figyelhetők meg az elmúlt évekhez képest?
– Az ember jelenleg 20 százalékkal több természeti erőforrást használ el, mint amennyi képes megújulni, illetve 1970 és 2000 között 40 százalékkal csökkent a szárazföldi, édesvízi és tengeri fajok állománya. Az utóbbi években jelentős változás nem volt érzékelhető, de a romló tendenciák sem javultak. A felmérésből kiderül, hogy ökológiai lábnyomunk, amely azt számszerűsíti, hogy életmódunknak milyen hatása van a természetre, két és félszeresére növekedett 1961 óta. A 2004-es felmérés szerint az átlagos, egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár. De ha megnézzük, hogy a Földön 11,3 milliárd biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6,1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre 1,8 hektár jut. Ez a túlhasználat a Föld természeti tőkéjének gyors feléléséhez vezet.
origo.hu
Két napig hazánkon a világ szeme
