Nem csupán egy épületet robbantottak föl 1965. április 23-án a Blaha Lujza téren – egy világ omlott össze a Nemzeti Színház romba döntésével. Túlzás? Meglehet. Készséggel bevallom, elfogult vagyok. Az egykorvolt épülettel szemben éppúgy, mint a színház képviselte értékekkel. Még akkor is, ha mindazt, amit a légkör sugallt, csak később, sokkal később minősíthettem igazi értéknek, zsinórmértéknek.
Az egykor a Blaha Lujza téren játszók jóvoltából. Például Bessenyei Ferencre gondolok, akiről azért (is) jó olvasni, mert a történetek hangosak. A szó legszorosabb értelmében. Nem leírás, hanem hangjáték valamennyi, a könyvben szereplő emlék, a kívülálló nem csupán látja maga előtt Bessenyeit, de a hangját is hallja. Akár akarja, akár nem, mert ez, kérem, olyan hang.
Nem az ereje, a szépsége tette, teszi felejthetetlenné elsősorban, hanem az a ritka csoda, hogy tökéletesen egy a tulajdonosával. Egymás nélkül nem sokra mennének, együtt viszont övék az egész világ. A Komédiásé, Bessenyei Ferencé. Akiről mondják, hogy korszakos alakja a magyar színháztörténetnek, emlegetik, melyik előadás miért nem ért volna egy fabatkát sem nélküle, szajkózzák, ha nem lenne közöttünk, szürke, színtelen lenne a (színész) világ – mégse használták, használják ki eléggé, hogy a játékra született.
A Komédiás persze erről nem beszél – se a könyvben, se egyébként. Megértőbb a világgal szemben, mint az megérdemli, nem foglalkozik sorsa nyűgével és nyilaival – fölöttük áll. Hogy megszenvedi, az persze természetes, érzékenység nélkül nem lehetne igazi komédiás, akinek a játék – életforma. Csak a hiteles, a valódi alakítás számít nála – földön, vízen, levegőben, hajnalban, délben, este.
A könyvet az őszintesége emeli az ezer és egy divatos pályakép, sorsmagyarázat fölé. És persze a főhős, Bessenyei Ferenc. A Komédiás.
(B. Élthes Eszter: Férjem, a Komédiás. Bessenyei Kft., 2004. Ára: 2600 forint)
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
