Nagyon fut a szekér az utódkommunistáknak Romániában: a közvélemény-kutatásokat vezető szociáldemokraták (PSD) az eddigi négy választásból hármat megnyertek. Ion Iliescu többé nem lehet államfő (a törvények értelmében az elnök legfeljebb két ciklust tölthet be, ám Iliescu esetében nem vették számításba az 1990–1992 közötti első, kétségkívül nem négyesztendős regnálást), ezért váltani kell, így hát most átadja helyét a kormányfőnek.
Adrian Nastase legnagyobb kihívója Bukarest demokrata párti főpolgármestere, Traian Basescu, aki beugróként vállalta el a szerepet. Az ellenzék eredeti jelöltje ugyanis a liberálisok (PNL) vezetője, Teodor Stolojan korábbi kormányfő volt, aki alig két hónappal a választások előtt sírva jelentette be visszalépését.
A krimibe illő történet előzménye, hogy Stolojan szerint hihetetlenül mocskos kampány robbant ki. A jelenlegi miniszterelnök a rágalmazástól sem riadt vissza, szerinte „katasztrofális lehet az uniós csatlakozás szempontjából az ellenzék hatalomra kerülése, a PNL-elnök pedig a banki szférát kontrolláló maffia embere”. A kormányfő szerint egy „személyiségeket nélkülöző vezetés egyszerűen zsenáns lenne Románia számára”. A fordulat október elején következett be, amikor Stolojan bejelentette: egészségügyi okokból nem tudja vállalni a versenyt.
„Az államelnöki tisztségért folytatott versengésem sajnos itt lezárul. (…) Egészségügyi problémáim most még kezelhetők, de ha nem összpontosítok rájuk, azt kockáztatom, hogy elmulasztom a kezelés lehetőségét” – nyilatkozta. A magyarázat nem győzött meg mindenkit, az egyik vélekedés szerint a pártelnököt megzsarolták, mások belső harcokra gyanakodnak. Elemzők szerint a döntésben közrejátszhatott az is, hogy Stolojannak több mint háromszáz (!) pere van folyamatban, és korrupciós vádakkal rászállt az ügyészség, a politikus pedig nem bírta a rá nehezedő nyomást.
Tény, hogy a kormányzó szociáldemokrata párt mindent megtett a nagy rivális elgáncsolása érdekében: sokan suttogtak egy állítólagos Securitate-dossziéról, mások pedig egy szanatóriumi zárójelentésről beszélnek, amelyben Stolojan állítólagos elmebaja szerepel, igaz, húsz évvel ezelőtt.
Ám egyáltalán nem biztos, hogy a kormánypárt jól járt az ellenzék soraiban történt cserével. Traian Basescu bukaresti főpolgármester ugyanis a szociáldemokraták legfőbb mumusa, hiszen hatalmas ellenkampányban könnyedén nyert másodszor is Bukarestben, és határozott stílusával igen népszerű Romániában. A politikus igazi szuperhatékony vezetőnek bizonyult eddig, ahol bevetették, mindenütt sikerült győznie. Benevezése után a kormánypárt is stratégiát váltott: megpróbálja leszalámizni az ellenzéki koalíciót, ugyanis mindkét erőt meghívta (külön-külön) a jövőbeni kormányba.
A „két nagy” csatájába ezúttal várhatóan nem tud érdemben beleszólni a nacionalista jelölt, Corneliu Vadim Tudor, aki csak azért indulhatott el egyáltalán az elnökségért folyó versenyben, mert mellette voksolt Csendes László, a román átvilágító bizottságba az RMDSZ által delegált tag. Szerinte Vadim nem működött együtt a Securitatéval.
De lássuk, mivel kampányolnak a jelöltek, és miben erősek, illetve mivel támadhatók! A bukaresti főpolgármesterségig jutott egykori hajóskapitány ugyanabban a Nemzeti Megmentési Frontban tűnt föl, mint Nastase. Világosan, közérthetően beszél, jó szónok és könyörtelen támadó, az emberek a korrupcióellenes küzdelem vezéralakjának tartják. A fordulat utáni román történelemben ő az egyetlen köztisztviselő, aki önként mondott le a miniszteri funkcióból, hogy a bíróság kihallgathassa. Bukarest sokat fejlődött a vezetése alatt, ez sokat jelenthet a szavazók szemében.
A jelenlegi kormányfő a mérsékelt és technokrata politikus szerepében tetszeleg, szarkasztikus modora és halk szava élesen elüt Basescu és Vadim hangnemétől. Erős ütőkártyái vannak: az ő idején csatlakozott az ország a NATO-hoz, eltörölték a schengeni vízumkényszert, és kézzelfogható közelségbe került az uniós csatlakozás.
A legutóbbi felmérések szerint Nastase tíz százalékkal vezet Basescu előtt (Vadim tizenhárom százalékon áll), ám kérdéses a felmérések megbízhatósága, hiszen azok tavasszal is sima kormánypárti győzelmet jósoltak, nem jelezték az ellenzék igen jelentős előretörését. A kérdezőbiztosok azt tapasztalták már a tavaszi helyhatósági választások idején is, hogy a megkérdezettek közül sokan tartanak a kormánypárt agresszivitásától, ezért hazudnak: azt állítják, hogy PSD-szavazók, aztán más pártra voksolnak. Mindenesetre a megkérdezettek hetven százaléka változást akar, és a többség úgy érzi, van alternatíva.
A pártok versenyében csak hét százalékkal vezet a jelenlegi kormánypárt, és igen jelentős, harmincszázalékos a bizonytalanok aránya. Igaz, egy hónapja még kisebb volt a különbség (négy százalék), ezek szerint a kampányfinis a hatalmon levőknek kedvezett.
Ezek után nézzük, mit kínál a két nagy csoport! Független szakértők elemzése szerint mindkettő középszerű választási programmal kampányol, de az ellenzéké valamivel jobb értékelést kapott. Mind a hatalom, mind az ellenzék jelentős jövedelemadó- és nyereségadó-csökkentést ígér, a fizetésekre kirótt adóterheket is lejjebb szorítanák, de a baloldal ezt a kis lépések politikájával valósítaná meg, a jobbközép pedig látványos, azonnali csökkentést helyez kilátásba. Codru Vrabiét, a Transparency International romániai munkatársát nem hatották meg a kormány korrupcióellenes tervei, mert „aszpirinnel nem lehet a rákot gyógyítani”, ám a PNL–PD szövetség sem szakad bele a nagy igyekezetbe. Pedig ezt a kérdést tartja az ország legfontosabb problémájának az amerikai külügyminisztérium 2003. évi jelentése is. A dokumentum felhívja a figyelmet arra is, hogy az alkotmány előírja ugyan az igazságszolgáltatás függetlenségét, ám a gyakorlatban a bírói hatalmat alárendelték a politikának. A civil hatóságok ellenőrzése dacára a biztonsági és hírszerző szolgálatokat politikai célokra is felhasználják, a rendőrök gyakran vétenek az emberi jogok ellen, és a kormánypárt tevékenységét bíráló újságírók ellen kiépültek a megfélemlítés, a zaklatás és az erőszak rafinált módozatai.
Ha a szociáldemokraták most is győznek, akkor folytatódik az 1992–1996-os peresztrojkaszerű Iliescu-korszak – véli elemzésében a Román Akadémiai Társaság (SAR). Az Alina Mungiu-Pippidi vezette kutatócsoport szerint elképzelhető egy vörösesbarna koalíció is, vagyis bekerülhet a hatalomba a szélsőségesen magyarellenes Nagy-Románia Párt. Ezt a feltevést arra alapozzák, hogy nemrég Mircea Geoana külügyminiszter – akit a legnyugatiasabb szemléletmódú kormánytagnak tartanak – megvédte Corneliu Vadim Tudor pártját az amerikai nagykövet előtt. A PSD-kormányok eddig mindannyiszor elszabotálták a kommunista diktatúrából örökölt torz gazdaságszerkezet határozott átalakítását, ehelyett „reformmentes fájdalmakat” hoztak a lakosságra. Jelentős változásokra csak egyszer adódott lehetőség, a jobbközép koalíció 1996-os hatalomra jutásakor, de az sem merte alkalmazni a lengyel mintájú sokkterápiát. Jó oka volt rá: Iliescuék bármelyik pillanatban készek voltak ismét bevetni a Zsil-völgyi bányászokat a saját politikai céljaik érdekében, így nem csoda, hogy a gazdaságtalan mamutvállalatok és bányák bezárásának, átalakításának folyamata a mai napig sem fejeződött be.
A SAR elemzése szerint a posztkommunista politikai elit 1996-ig rendkívüli mértékben kihasználta monopóliumát: magántulajdonba vitte át a nyereségessé tehető állami vállalatokat, és szavazatszerző megoldásokra herdálta el a közpénzt. Ilyen trükk volt a kampányok idején kihirdetett korkedvezményes nyugdíjazás, ennek köszönhetően volt olyan időszak, amikor abszurd módon egyszerre csökkent a munkahelyek száma és a munkanélküliség.
A jobbközép erők négyéves regnálása (1996–2000) idején szilárdult meg a bankrendszer, és kezdődött el az egészségügy, valamint az oktatás reformja, ám a változásokkal járó elégedetlenség és a túl sok tagú koalíció belső harcai miatt elveszítették a szavazók bizalmát. A 2000-ben megalakult Nastase-kabinet építhetett elődje eredményeire, ugyanakkor legutolsóként fejezheti be a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. Integrációs minisztere, Hildegard Puwak botrányba keveredett: kiderült, hogy családtagjainak vállalkozásai eurómilliós támogatásokat kaptak különféle uniós alapokból.
Mindezek ellenére egyszer Románia is az unió tagjává válik (legkorábban 2007-ben), de a SAR szerint ha az utódkommunisták vezetésével történik meg a csatlakozás, akkor az ország az unió második Szicíliája lesz. Ezt támasztja alá az is, hogy a kormány éppen a múlt héten utalt át kétmilliárd lejt (mintegy tizenkétmillió forint) a sürgősségi tartalékalapból ortodox templomok építésére – az egyiket éppen Sepsiszentgyörgyön húzzák fel. Az alap idei költségvetésében majd 900 milliárd lej volt, de az ellenzék szerint további 1800 milliárddal növelték meg; az összeg felhasználásáról pedig a miniszterelnök rendelkezik, a törvény értelmében teljesen szabadon. Az egyik gazdasági elemző, Ilie Serban szerint ez a pénz szinte teljes egészében kampánycélokra ment el, pedig eredetileg rendkívüli események, természeti katasztrófák kárenyhítésére szánták. A kormányzó erőknek kétségkívül felérne egy természeti katasztrófával, ha elveszítenék a választásokat.
A magyarok számára most csak annyi a választások tétje, hogy bejut-e az RMDSZ a törvényhozó testületbe. Arányaiban a magyar párt adja a legtöbb második és harmadik parlamenti ciklust töltő szenátort és képviselőt, és a vérfrissítés most is elmaradt. Mivel a Magyar Polgári Szövetség a parlamenti választásokon sem indulhat, az RMDSZ-nek elsősorban önmagát kell legyőznie. A felmérések szerint pontosan az ötszázalékos bejutási küszöbön áll, így sok múlik azon, milyen lesz a szavazási részvétel a magyarok körében.
Ha valami csoda folytán mégis az ellenzék nyerne, akkor Bukarest főpolgármestere átköltözne a Cotroceni-palotába. Ez a reformok felgyorsításával járna, és talán valamelyest visszaszorulna a korrupció is – nem feltétlenül azért, mert az új garnitúra becsületesebb, inkább amiatt, hogy váltás esetén összeomlik a hosszú évek alatt kiépített kapcsolati háló, és még nem alakul ki az új.
A liberális–demokrata párti koalíció stabilitására sem érdemes nagyobb összegben fogadni két okból. A liberálisok megörökölték az egész jobbközép politikai elitet (a parasztpártiaktól a nemzeti liberálisokig), épp ezért könnyen összemarakodhatnak, másrészt pedig a Demokrata Párt is szocialista utódpárt a maga módján – igaz, a demokratikusabb fajtából –, így bármikor kimasírozhat a jobbközép koalícióból. A magyarok számára kétségkívül jobb volna az ellenzék győzelme, ám túl sok jót tőlük sem várhatnak. Basescu nemrég a Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatban kifejtette: kizárt bármiféle megkülönböztetés, „senkinek sem lesz nagyobb autonómiája, mint például Kolozsvárnak vagy Bukarestnek”.
origo.hu
Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon
