Forró Tamás hatos kartonját 2004. október 4-i számában tette közzé a Magyar Nemzet. Az adatokból kiderül: Forró Tamást a Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya szervezte be „Szilágyi Ákos” fedőnéven, 1976. szeptember 8-án. A beszervezést Németh István rendőr alezredes végezte. Forró Tamás – miután a Hír TV-ben nyilvánosságra hozták ügynökmúltját – a Hit Gyülekezete Hetek című hetilapjának a következőt nyilatkozta: „Úgy tudom, ilyen dokumentumok az érintettek tudta nélkül is készülhettek… Én valóban rendszerváltó újságíró voltam.”
Csakhogy Forró Tamásról nem csupán hatos karton készült, hanem a munkadossziéja is fennmaradt az utókornak. A munkadosszié időrendi sorrendben tartalmazza az ügynök besúgó jelentéseit. Forró Tamás saját kezűleg írt jelentéseket ismerősei „viselt” dolgairól a titkosrendőrségnek.
Forró Tamást 2004. október 12-én telefonon hívta fel lapunk egyik, őt személyesen is ismerő munkatársa, kérve, interjúban adjon számot arról, hogy milyen körülmények között kényszerítették a titkosrendőrséggel való együttműködésre. Az újságírói foglalkozását időközben a K&H-botrányban való érintettsége okán felfüggesztett riporter lapunk munkatársának azt ígérte, hogy az ügyről valakivel egyeztet, és ezután visszahív minket, ám ezt azóta sem tette meg. Így a „hallgattassék meg az érintett fél” újságírói szakmai alapelvet Forró Tamás kolléga hallgatása miatt kényszerből kell most „megsértenünk”.
Forró Tamás a munkatársunkkal folytatott telefonmegbeszélés során közölte azt is: kikérte a róla szóló iratokat a történeti levéltárból.
Csakhogy, mint ismeretes, a kutatókon kívül csak azok az érintettek, akiket megfigyeltek – az ügynök által megfigyelt személyek – kérhetik ki a róluk írt jelentéseket. A besúgó jelentések nyilvánossá tétele ugyanis egyfajta kárpótlást jelent a törvényhozó szándéka szerint a besúgottak számára, nem pedig a titkos ügynökök emlékezetének felfrissítésére szolgál. Természetesen amennyiben a megfigyelőt, azaz Forró Tamást más megfigyelők (besúgók) megfigyelték – ez bevett gyakorlat volt –, akkor persze elolvashatja a róla készült jelentéseket.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárban meglévő Szilágyi Ákos fedőnevű munkadosszié I. kötetének (jelzete M-39-825) tanúsága szerint Forró Tamás beszervezését követően jó ideig együttműködött a titkos ügyosztállyal.
A Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéját 1976. szeptember 9-én nyitották meg, a Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság III/III-as osztályán. A dosszié fedőlapján ott áll a „szigorúan titkos” jelzés. A munkadosszié pedig Forró Tamás kézzel írott jelentéseit is tartalmazza. Az „M” dosszié fedőlapján az ügynök valódi neve nem, csak a fedőnév szerepelhetett. A Szilágyi Ákos fedőnéven nyitott munkadosszié az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában történt archiválásakor az M-39-825 sorszámot kapta. A tartalomjegyzék első oldalán a jelentések felsorolása található, a lap alján a következő szerepel: „Szilágyi Ákos” fn. tmb. (fedőnevű titkos megbízott – a szerk.) M dossziéját a mai napon 20. sorszámmal, 45 oldalszámmal irattározás céljából lezártam, Szolnok, 1983. VII. 18. Urbán István rendőr százados.
Az iratgyűjtő tartalmazza a fedőnévvel aláírt hálózati személy kézírással írt jelentéseit időrendi sorrendben. A jelentéseket „Szilágyi Ákos” adta, Urbán István rendőr főhadnagynak, illetve Németh István rendőr alezredesnek „Bástya” fn. T. (titkos – a szerk.) lakáson. Általában T. lakáson találkozott a tartótiszt és az ügynök. A jelentéseket a tartótiszt azon nyomban értékelte is, sőt az ügynöknek adott feladatokat is rögtön feljegyezte a következő esedékes találkozó idejével és helyével az ily módon közösen előállított dokumentumban. A történeti levéltárban ma már kutatható a Szilágyi Ákos fedőnevű ügynök munkadossziéjának az I. kötete.
A dossziéban található első, kézzel írott jelentést 1976. szeptember 15-én adta le „Szilágyi Ákos” tmb. a „Bástya” fn. T. lakásban. „Horváth Jenőt, a szolnoki Szigligeti Színház rendezőjét felületesen ismerem. Néhányszor találkoztunk, beszéltünk, egyébként jó ismerősi, köszönő viszonyban vagyunk. Róla többet a színészektől hallottam. (…) (Itt hat sor úgynevezett anonimizálás, azaz adattörlés történt. Ezek az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre és szexuális életre vonatkozó személyes adatok – a szerk.) Emberi tulajdonságai ellenére a színészek elismerik szakmai tudását. Horváth Jenő ritkán van Szolnokon. Előéletéről nem tudok és nem is hallottam. A fiatal színészek közül az elmúlt időben gyakran volt munkatársam mint segédrendező Szenyei Mária. (Szilágyi Ákos)”
A tartótiszt értékelése szerint „a tmb. a beütemezett találkozón pontosan megjelent, dekonspirációra utaló körülményt nem tapasztaltam. A tmb.-t ez alkalommal vittük be a T. lakásba, a bevezetés zavaró körülmény nélkül valósult meg. Feladatának megfelelően jelentést készített Horváth Jenőről, a Szigligeti Színház rendezőjével kapcsolatos ismeretéről. A jelentés alapján megállapítható, hogy Horváth és a tmb. között nincs bizalmas kapcsolat, róla csak közvetett, felszínes információkat tud jelenteni. A jelentés tájékoztató jellegű, operatív intézkedést nem igényel. Feladat: készítsen írásos jelentést Balogh György, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának munkatársáról. A jelentésben rögzítse mindazokat a körülményeket, amelyeket Balogh korábbi munkáiból megismert, részletesen térjen ki politikai magatartására, kijelentéseire. A következő találkozó: 1976. szeptember 29. 11.00 órakor a Bástya fn. T. lakásban. Szolnok, 1976, szept. 17. Aláírás: Urbán István, rendőr főhadnagy. (Urbán István jelenleg Szolnokon élő, jól menő vállalkozó.)
Nyitrai Gyuláról – akit körülbelül 1974 óta ismert Forró Tamás – kétoldalas jelentést írt 1976. október 11-én. „Szolnokra jövetelem előtt is után is sporttudósítóként dolgozott a stúdiónak. Elsősorban vízilabda mérkőzésekről jelentkezett, később más sporteseményekről beszámolt… Lakásában feltűnő volt, hogy nagy értékű elektrotechnikai berendezésekkel rendelkezett, melyeket gyakran cserélt… Több tízezer forintra becsülöm, nyugati országokból hozta be őket.”
Az 1976. október 17-én, az újabb találkozón az előzőhöz újabb kétoldalas kiegészítő jelentésben a következőket írja az ügynök: „Nyitrai Gyula rendszeresen behozott külföldről és értékesített hanglemezeket. A vámszabályok 20 lemez behozatalát engedélyezik vámmentesen, ezért ő, ha többet hozott, Pozsonyban hagyta, és többször átutazva, kis tételekben hozta be az országba. A lemezek nagy részét azonnal eladta, néhány darab kivételével Budapesten, ahol valamelyik vendéglátó-ipari vállalatnak adta tovább, állítólag nagy tételben… Az elektroakusztikai berendezéseket szintén eladta… így került egy japán gyártmányú képmagnó a szolnoki Pályaalkalmassági Intézethez, amelynek egyik munkatársa elmondta nekem, hogy a vámcédula körüli tisztázatlanság miatt feljelentést tettek Nyitrai Gyula ellen. Nyitrai Gyulát soha nem tartottam egyenes embernek. Kapcsolataiban az érdeket nézte, ezért nem voltak barátai, inkább sok üzletfele és személyes ismerőse. Mindig valami oka volt, ha valakivel szorosabb kapcsolatban állt, vagy pénzügyi, vagy előmeneteli, vagy népszerűségi… Nyitrai Gyula lakásán több esetben találkoztam Pintér Istvánnal, aki az olajiparnál dolgozik, és rendszeresen vásárol lemezeket, műszaki cikkeket. Tanácsi munkájában konkrétan tudok arról, hogy ő intézte Kőhidi László szülei ingatlanának kisajátítását, majd ő biztatta Kőhidi Lászlót, hogy ne fogadja el a tanácsi végzést, hanem forduljon a bírósághoz.” Aláírás: Szilágyi Ákos.
Az említett Nyitrai Gyula valószínűleg jelenleg a müncheni Nemzetőr főszerkesztője.
Forró munkadossziéjában található utolsó jelentés szerint „Jelentette, hogy Lugossi Ferenc nevű volt munkatársától hallotta, hogy 1981. december 7-én délután a Pelikán szálló parkolójában lengyel állampolgárok magyar nyelvű röplapokat osztogattak. A röplap szövege a magyar munkások sztrájkra való felhívását és a Szolidaritás szakszervezet támogatására való felhívást tartalmazta… A tmb. jelentette, hogy 8-án és 9-én több alkalommal keresett telefonon, hogy az információt közölhesse, azonban senki nem vette fel a telefont…” (1981. december 13-án hajnali hat órakor Wojciech Jaruzelski tábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) főtitkára kihirdette a hadiállapotot bevezetését, valamint a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának megalakulását, 6600 politikai aktivistát internáltak, a Szolidaritást betiltották. Az illegális Szolidaritásnak hatmillió tagja volt – a szerk.)
„Jelentette, hogy felvetésem alapján felkereste a jászapáti Velemi Endre tsz elnökét, azzal a céllal, hogy a miskolci Mezőber által készített 14 millió forintos – hasznavehetetlen – beruházásról egy a HÉT c. televíziós, vagy a 168 óra c. rádiós műsorhoz riportot készítsen. Mielőtt az elnökkel beszélt, a sertéstelep vezetőjénél tájékozódott, aki mindenben alátámasztotta a tőlünk kapott információkat. Az elnök azonban nem merte ezt nyilvánosság elé tárni, abból a megfontolásból, hogy később problémáik lehetnek a beruházásaiknál. A tmb. jelentése a röpcédula-osztogatással kapcsolatban operatív értékű információt tartalmaz.
Intézkedés: az SzT. tiszt és a hálózati személyek, valamint a társadalmi és hivatalos kapcsolat segítségével pontosítjuk a röpcédula-osztogatással kapcsolatos információt, ettől függően tesszük a további intézkedéseket.
Feladat: A lengyelországi eseményekhez kapcsolódó állambiztonsági szempontból figyelemre méltó megnyilvánulásokról tegyen jelentést. Folytasson beszélgetést Paál István főrendezővel (a Paál István által rendezett Übü király előadásait politikai tartalma miatt betiltották a Pécsi Nemzeti Színházban – a szerk.), a Hamlet című darabbal kapcsolatos rendezői koncepcióról. Lehetőségei és személyes kapcsolatai alapján folytasson kutatómunkát a szamizdat irodalmat rendszeresen olvasó és terjesztő értelmiségi fiatalok felderítése érdekében. Következő találkozó: 1982. január 11-én 9 órakor, szabadban. Szolnok, 1981. dec. 11. Urbán István sk.”
A szenvedélyes műgyűjtő és műkereskedő hírében álló, „rendszerváltó” újságíró további esetleges titkos megbízotti tevékenységéről nem maradt fenn vagy mindmáig nem került elő írásos dokumentum.
A dossziéban a következő neveket említik meg, mint akikről
a „Szilágyi Ákos” fedőnevű ügynök jelentést adott:
Balogh György, a stúdió munkatársa
Bendó János riporter
Béni Péter
Cseppentő Miklós műv. ház. – igazgató
Csiszár Imre rendező
Dalocsa István, a Magyar Rádió szolnoki stúdiójának vezetőhelyettese
Egri Mária művészettörténész
Horváth Jenő, a szolnoki Szigligeti Színház rendezője
Kardos Ernő riporter
Kerényi Imre színházigazgató
Kőhidi László riporter
Körmendi Lajos újságíró, a Néplap munkatársa
Nyitrai Gyula volt sportriporter
Paál István rendező
Palatinusz István stúdióvezető
Petri Ferenc riporter
Pintér István, olajiparnál dolgozik
Pozsonyi Tibor technikus
Rónyai Balázs filmklubvezető
Schwajda György dramaturg
Stefka István riporter
Szabó István
Szentiványi Szabó Péter író
Szenyai Mária színész
Tuka Jusztina kórustag
Zelmann Ferenc riporter
