Üvegtöréstől üvegtörésig

Hétfő

A szupermarketben a fizetés után a kocsiba helyezett, másfél literes palack odaütődött a kocsi alsó rácsozatához és eltört. A dúsvörös portói vigasztalanul csorgott a padlóra. A pénztárosnő rám nézett, és elnevette magát. Feltörlés közben odaszólt kedvesen: „Hozzon egy másik üveget!” „Természetesen” nem kellett fizetni érte. Holott ő is egy multi alkalmazottja.

Kedd

Brüsszel egyik hangulatos kerületében, Ixelles-ben, a kerületről elnevezett kettős tó északi végén lévő Flagey tér és környéke tele van portugál vendéglőkkel. A templom előtt vezető kis utcában, a Belvedere elején kettő is van. A 16-os szám alatt működik a francia nevet kapott Roi du poulet, a Csibekirály. A főleg portugál munkások látogatta étterem konyhája a portugál főztök legjobbjait kínálja, a faszénen grillezett, kéttenyérnyi nagyságú báránybordától a caldeiradán át a bacalhaóig, melyeket lefordítani nem, csak dicsérni és kóstolni érdemes. Minden a portugál konyha legjobb, legegyszerűbb, „faksznik” nélküli változatában.
Fél liter fehér bort kérünk. A kancsó azonnal megérkezik, olajbogyóval, baguette-tel és vajjal. Csakhogy a bor vörös. „Fehéret kértem” – mondtam mosolyogva a pincérnek, aki újabb kancsóval érkezik. Csakhogy a vöröset az asztalon hagyja. „Tévedésem ára” – mondja nevetve.
A pszichiáter David Servan-Schreiber Gyógyulás című, nemzetközi bestsellere szerint a jókedv a szív- és érrendszeri megbetegedések legjobb ellenszere.
Belgiumban hosszú életűek az emberek.

Szerda

A portugál étteremből kilépve néhány lépés a sarki bolt. Ahol az aprócska Rue du Nid keresztezi a Belvedere-t. A véletlen ismét arra vitt. Hubzot, lepény formájú, ellenállhatatlan illatú arab kenyeret is árul a fejkendős, mintegy 35 évesnek tűnő arab, súlyos szomorúságot árasztó boltos hölgy. A pénztárca keresése közben a pultra teszem a szombati lapokat. Legfelül véletlenül a Washington Report on Middle East Affairs októberi száma. Rajta rongyos palesztin gyerekek egy szétrombolt ház előtt. Ujjukkal a győzelem jelét formázva. A nő pillantása a címlapra esik. Szeméből könny patakzik. Kezemet a karjára teszem. „Miért sír?” – kérdezem. „A húgom hároméves kislányát épp egy hónapja ölték meg” – feleli. Talán ő volt Ixelles-ben e nap az egyetlen, aki nem mosolygott.

Csütörtök

Éjfél előtt a Malév internetes helyfoglalását töltöm ki – hetedszer. A ráklikkelés után nyolcadszor is kiírja, hogy töltsem ki az adatokat. Ez az egyetlen légi járat, amelynek internetes helyfoglalásával nem tudok megbirkózni. Biztosan bennem van a hiba.

Péntek

Reggel 8 után a Malév brüsszeli irodájában egy cigarettázástól rekedt hangú hölgy magyarázza telefonon, hogy a számítógépes foglalás nem „veszi be” a helyfoglalást az aznapi, általa 11.55-re megadott budapesti gépre. Próbálja a Sabenát, mert közös a járatunk. A 2002-es telefonkönyvben megtalálom a Sabenát. A felhívott számon egy hölgy jelentkezik. „A Sabena 2001 novemberében csődbe ment. A helyét az SN Brussels Airlines vette át.” A légitársaságnál tíz másodperc alatt lefoglalták a helyet a 12.00-kor induló járatra. A gép a Brussels Airlines tulajdona. Talán azért volt éppen annyi Magyar Nemzet, mint Népszabadság a gép bejárata előtt.
Ferihegyen a rokonszenves taxis a cím bemondása után nem indult meg. „Mire vár?” – kérdeztem. „Addig nem indulhatok, ameddig mögém nem érkezik a másik taxi.” Nem értettem. Talán ő sem.
Amíg vártunk, megmutatta a kocsiban a Magyar Nemzetet. „Csak ezt olvasom” – mondta. Este egy másik taxis ugyanezt mondta. Neki még a csütörtöki szám is a kocsijában volt. Változnak az idők.

Szombat

A Ferihegy 2B termináljában az egyik boltban mindegyik pénztárnál kis sor. A várakozók a földön rugdossák előre táskájukat és bevásárlókosarukat. Ragacsos ital csordogál át a mi sorunkba a mellettünk álló pénztár előtti padlótérről. A tócsát két, felfelé fordított bevásárlókosár határolja le. A tócsás pénztárosnőhöz fordulok: „Nincs egy rongya? Feltörlöm.” A hölgy idegesen válaszol: „Már hívtam a takarítókat.” „Nincs egy rongya? Feltörlöm” – ismételtem. A fizetés után néhány másodperccel a hangosbemondó hívta a takarítónőket. Magyarországot sikerült egy kicsit jobbá tenni.
Két órával később az útlevél-ellenőrzésnél egy szőke hölgy mosolyogva kérte el az útlevelemet. Eszembe jutott, hogy Ferihegyen ezt egy fekete hajú hölgy tette, mogorván. Holott fordítva is lehetett volna: Ferihegyen kéri mosolyogva egy szőke, Brüsszelben pedig mogorván egy fekete hajú hölgy. De nem így volt. Kár.