Vatikáni sárkányrepülő

„A magyar kormánynak esze ágában sincs
az egyház hitéletébe belenyúlni”.
Rákosi Mátyás

A tavalyi év végén felszínre bukkant, Szabad egyház szabad államban című dokumentumot három, magát függetlennek valló szakértő (Buda Péter, Gábor György és Wildmann János) fogalmazta. A szerzők, mint kinyilvánítják, az egyházakért aggódnak: szerintük oly mértékben veszélyezteti azok szabadságát az állam, hogy radikális beavatkozásra, tehát azonnali politikai lépésekre van szükség. „Különös eltökéltséggel” kell egyház és állam szétválasztását végrehajtani, állítják a kiáltványszerű dolgozatban.
Az egyház és az állam kívánatos mértékű szétválasztása egyébként 1895-ben történt meg Magyarországon. A rendszerváltás alkotmányában az Országgyűlés újra kimondta e két terrénum elkülönítését. Azóta ezek az elvek nem sérültek, azonban ma az állami feladatot átvállaló, sokszor műemlék épületeket kezelő egyházi iskolafenntartók kénytelenek hangoztatni: legalább ugyanolyan mértékű támogatások illetik őket, mint világi kollégáikat.
A háromtagú alkotócsoport a heves jobboldali ellenkezés hatására közleményt adott ki a Népszabadságban, amelyben azt állítja: Deák Ferenc, Trefort Ágoston, Kossuth Lajos és Eötvös József gondolatait tartották szem előtt. (A jelenleg élők közül Kiss Péter ex-kancelláriaminiszter elvi támogatására hivatkoznak.) Ugyanakkor kinyilvánítják az állami szándékot, hogy leszámoljanak az „ezeréves Magyarország mítoszával”. A jelenlegi, egyházi iskolákkal kapcsolatos intézkedést az első ez irányba tett, radikális lépésnek tekinthetjük.
Az irányelv alkotói az egyházi intézmények (jelen esetben az iskolák) fenntartásához nyújtott állami támogatást „az egyházak megvesztegetésével próbálkozó állampárti reflexnek” nevezik, amellyel szerintük gyökeresen szakítani kell. Kimondatlanul is egyértelmű tehát, hogy a szétválasztás számukra a támogatások amúgy is szivárgó csapjának elzárását jelenti. Azt tekintik távlati célnak, hogy a felekezetek „minél inkább saját híveik támogatására, ne közpénzekre alapozzák hitéleti tevékenységüket”. Bokros Lajos expénzügyminiszter a dokumentum születése idején egyenesen azt indítványozza, versenyezzenek az egyházak a hívekért. Napjaink történései felől nézve meglepő, hogy azt is javasolja az irányelv: az államilag garantált támogatások (a különböző közfeladatok, például az oktatás után járó normatív támogatás) jussanak el a felekezetekhez; az új kormány azonban már nem számol ezzel a paradox kitétellel.
A Fidesz a regnálása idején mintegy agyontámogatott, nagy létszámú és nagy múltú egyházaknak köszönheti népszerűségét – ez a felvetés balliberális publicisták részéről triviális. Ami viszont feltűnő: Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője a Hetek című lapban rendszeresen rosszallását fejezi ki, hogy „a Fidesz stratégiai szövetségeseinek tekinti a történelmi egyházakat”. Az SZDSZ-szel nyilvánvalóan kapcsolatban álló, igen jómódú és terjeszkedő Hit Gyülekezetét nem éri a baloldal részéről politikai üzekedés vádja. Kósáné Kovács Magda szocialista politikus egyenest a Heteknek tette emlékezetes kijelentését az egyházveszélyről, s természetesen ezt sem rosszallta senki a kormányoldalon. Kósáné remekül eltalálta a lap mögött álló gigantikus kisegyház vezetőjének ízlését. Németh ugyanis korábban ugyane hasábokon felvetette: Kövér László Fidesz-politikus közeli munkatársai valószínűleg földalatti akciókat szerveznek egyháza ellen, s a velük együttműködő Vatikán titkosszolgálata a gyülekezet több tagját megfigyeli. Németh ennek igazolásaként hittársa esetét említi, akinek egy ízben sikerült betekintenie a szentszéki kémhálózat róla készített háromszáz oldalas (!) jelentésébe. Átadnám a szót a lelkésznek: „ismerősöm az irat egyharmad részének elolvasására sem volt képes, mert miután többek között a feleségével való intim együttélésről olvasott beszámolót, gyomra hirtelen felfordult, és ideje sem maradt, hogy a mellékhelyiségbe kirohanjon: így az asztalra hányt…” Majd azt állítja Németh Sándor: a Vatikán titkos megfigyelői sárkányrepülőt és helikoptert is béreltek, hogy az ő házáról, udvaráról, családi életéről felvételeket készítsenek. A baloldali kormány ezt a lapot szalon-, a Vatikán ellen kirohanó képviselőt Brüsszel-képesnek tekinti – a helyzet további kommentálása fölösleges.
A szocialista antré a 2002-es választások során – amikor az MSZP-ifjúság a papságot terhelő adatok gyűjtése végett járta a templomokat – nem holmi paranoiás képzelet terméke, hanem politikatörténeti tény. Ez az esemény adta meg az akkor még csak aspiráns, ma hatalmon levő kurzus egyházpolitikájának alaphangját. A kódoltan egyházellenes irányelv előkészítette a gyűlölet és gyanakvás intézményessé tételét, most pedig a Gyurcsány-kormány határozott fellépésre készül a történelmi keresztény/keresztyén felekezetekkel szemben. A felvilágosult uralkodó retorikáját előszeretettel alkalmazó miniszterelnököt láthatóan hidegen hagyja, hogy ilyesmire nem volt példa a proletárdiktatúra óta.
A Szabad egyház szabad államban szlogen ugyanis nem új keletű. A kommunizmus hatalomra jutását követően az iskolák államosítását hasonló nevű programmal vezették be. Ennek következményeként Magyarországon, ahol az iskolák kétharmada egyházi kézben volt, ez az arány néhány év alatt egy százalék alá süllyedt.
A koncepció készítői azt állítják, az általuk megfogalmazott célokra „bármilyen kormány csak büszke lehet”. Pedig ennél mélyebbre már nehezen tud sülylyedni egy európai kormány. De a Gyurcsány-kabinetnek valószínűleg menni fog.