A „kicsi ország” nagy tesztje ez a voksolás

Mise után ment szavazni a budapesti Jakab család a Vörösmarty Mihály Gimnáziumba. Az öt-, illetve hétéves gyerek, László és Péter a Mikulásra várták kisöccsük megszületését, ám Hunor egyelőre nem érkezett meg, így édesanyjuk, Edit is el tudott menni a szavazókörbe. A székely ingben és posztókabátban voksoló családfő Farkaslakáról, Tamási Áron szülőföldjéről jött az anyaországba feleségével együtt. Tizenkét esztendeje magyar állampolgárok, de megtartották a román útlevelet is. Jakab Csaba szerint ez a voksolás elsősorban azokról szól, akik itt laknak a „kicsi országban”.
– Ma derül ki, hogy milyen mentális állapotban van Magyarország, mennyire tudták befolyásolni az embereket. Meggyőződésem, hogy a legtöbb ember a szíve szerint igennel szavazott volna, de sokan védtelenek lettek a hazugság és a félretájékoztatás ellen. Az utóbbi évtizedekben kilúgozták a józan ítélőképességüket, ezért ma arról szól a szavazás, hogy mennyire maradtunk meg önállóan gondolkodó lényeknek.
A környezettervezőként, belsőépítészként és bútortervezőként dolgozó férfi óraadó tanár a Magyar Iparművészeti Egyetemen. Tanult és dolgozott Kanadában, Egyiptomban és Sevillában is, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár felújításában végzett munkájáért 2001-ben (megosztva) az év belsőépítésze lett Magyarországon. Mostanában leginkább a szülőföldjén vállal megbízásokat.
– Sokat gondolkodtam azon, hogy jól döntöttem-e, amikor itt maradtam – meséli –, a szüleim otthon hatalmas áldozatvállalással megépítettek nekem egy családi házat, én meg ösztöndíjakból nyomorogtam az egyre drágább albérletekben, hogy tanulhassak, miközben sokan jöttmentnek, bozgornak néztek az anyaországban. Ma is nagyon gyakran megteszem az utat Farkaslakáig oda-vissza, hogy még jobban kopjanak a határok. Ott élő szeretteim igénylik azt, hogy odavigyek valamit a világból, ugyanakkor nekem belőlük és ott kell töltekeznem. Bízom benne, hogy az otthon maradtaknak most talán nagyobb lesz a lelki nyugodalmuk, mert az anyaország sok-sok év után végre gesztust tesz feléjük. Talán lassan megszűnik a Kárpát-medence népeinek szétdaraboltsága, öszszeáll, amit a huszadik század nagy szecskavágója megpróbált szétdarabolni.
Testvére, Jakab Zoltán szintén kettős állampolgár: bár a budapesti Testnevelési Főiskolán szerzett szakedzői képesítést, hat éve otthon él és dolgozik. Egy kétesztendős ikerpár boldog édesapjaként jelenleg a román teremlabdarúgó-válogatott szakvezetője – a csapattal holnap indulnak egy ciprusi edzőtáborba és barátságos mérkőzésre. A fiatal szakember mellékállásban a román bajnokságban a harmadik helyen álló Székelyudvarhelyi Sportklub labdarúgócsapatának edzői teendőit is ellátja, s egy ideje a nemrég alakult székely válogatottat is vezeti.
– Öcsém példája is azt mutatja, hogy a kettős állampolgárság nem teher az anyaországnak, hanem lehetőség, hiszen a sikerek a magyar edzőképzés hírnevét viszik el a világban – összegzi Jakab Csaba.