A remény mécsesei a felvidéki ablakokban

Neszméri Sándor (Pozsony) Szombaton este sok felvidéki magyar lakásának ablakában jelent meg a meggyújtott mécses vagy gyertya. Déltájban ugyanis elindított valaki egy sms-t „add tovább” kéréssel, amely így szólt: „A holnapi győzelem reményében és az összefogás jeleként este tegyünk mécsest az ablakba.” A remény és az összefogás igénye hatotta át a felvidéki magyarokat a népszavazás kapcsán, bár sokan voltak olyanok is, akik „sértőnek és megalázónak” tartották a magyar kormány és a kormánypártok kampányát. A „riogatást”, amelynek semmilyen alapja nincs, hiszen a magyar törvények értelmében éppen ez idáig kellett volna Magyarországra költözni, ha valaki állampolgárságot szeretett volna, s meg is tették ezt, akik akarták, a többiek pedig ezután sem özönlik el az országot. De megfogalmazódott egy internetes vitában az is, hogy „aki forintban méri a magyart, azt ki kellene toloncolni az országból”. A többség azonban csöndes bizakodással várta a népszavazás eredményét.

Sebestyén Imre (Újvidék) Nem volt a Vajdaságban olyan magyar ember, aki tegnap ne az anyaországi népszavazásra figyelt volna. Hogyan alakul a részvételi arány, érvényes lesz-e a referendum, meglesz-e a szükséges több mint kétmillió igen szavazat. Ez volt a tegnapi nap témája abban a nemzetrészben, ahonnan tulajdonképpen elindult a kettős állampolgárság ötlete valamikor a kilencvenes évek elején, s amiből csak mostanra lett az egész Kárpát-medencét foglalkoztató téma. Éppen azért is tartják errefelé erőtlennek a határon kívüli magyar politikusok vitáját a miniszterelnökkel, mivel az érvek nem ütköztek, hanem jórészt csak elsiklottak egymás mellett. Hiszen a kettős állampolgárság az eszmecsere résztvevőinek mást és mást jelentett, mások voltak a kiindulópontok és a célok is. Senki nem várta el, hogy sikerül jobb belátásra bírni a magyar kormányfőt. Nem is ez volt a vita célja, hanem az, hogy a kampány részeként segítsen a választópolgároknak a döntésben.

Székely Gergely (Ungvár) Felfokozott várakozással és reménykedéssel tekintettek a kárpátaljai magyarok a kettős állampolgárságról rendezett népszavazás elé. A reménykedésbe azonban nem kevés aggódás is vegyült, hiszen az anyaországi politikai pártok egymással feleselő állásfoglalásai eleve kétségessé tették a nekik elsősorban érzelmi kérdést jelentő döntést. Sokak olvasatában ugyanis ez azt jelentette, hogy az anyaország továbbra is csak amolyan mostohagyermekként tekint a határon túli nemzetrészek tagjaira. Vagy pedig még úgy sem, hanem románnak, szerbnek, szlováknak, ukránnak titulálja az erdélyi, s egyúttal a partitumi, a moldvai, a vajdasági, a felvidéki, illetve a kárpátaljai magyarokat. Hogy ez lenne a hosszú évtizedeken át folytatott elnemzetietlenítés eredménye? – tették fel sokan a kérdést, abban bizakodva, hogy talán mégsem, amit igen látványosan bizonyított a közelmúlt egyik budapesti nagygyűlése is, amelynek résztvevői szolidaritást vállaltak a határon túl élőkkel, igent mondva a nemzet békés újraegyesítésére. A kárpátaljai magyarok talán nem minden alap nélkül reménykednek abban, hogy a népszavazáson ők képviselték a többséget.

Rostás Szabolcs (Kolozsvár) A romániai magyar közösség körében fokozott várakozás volt tapasztalható a kettős állampolgárságról is szóló tegnapi népszavazás kapcsán. A történelmi magyar egyházak püspökeinek felhívására vasárnap délben az erdélyi templomok többségében fél óráig zúgtak a harangok, megemlékezve a trianoni békediktátum aláírásának 84. évfordulójáról. A rendhagyó harangozás azonban főképpen a határokon túl élő magyarság ama reménykedését kívánta kifejezni, hogy december 5-én közelebb kerül a magyar nemzet egységéhez. A referendum előestéjén, szombaton este számos magyar otthonban helyeztek mécsest az ablakba.