Politikai kultúránk szakítópróbája a Pacepához való viszonyulás. Aki szereti Pacepát, az demokrata, aki nem, az posztkommunista – így foglalható össze röviden Dan Pavel bukaresti politológus álláspontja a romániai Pacepa-mítoszról. A szakavatott politikai elemzőként számon tartott publicista Az árulás anatómiája és fiziológiája – Iliescu és Pacepa között című, a liberális Ziua napilap hasábjain megjelent cikkében rávilágít azokra az egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélekedésekre, amelyek napjainkban jellemzik a romániai közéletet Ion Mihai Pacepával, a kommunista kémszolgálat egykori vezetőjével kapcsolatban. Dan Pavel arra a következtetésre jut, hogy az 1989-es romániai rendszerváltozással hatalomra került politikai elit, Ion Iliescu eddigi államfő és hívei, a volt szekusok, katonatisztek, pártaktivisták és köreik számára Pacepa hazaáruló, akinek nem lehet megbocsátani. A másik oldalon pedig ott vannak azok a demokrata antikommunisták, akiknek a szemében nemzeti hős, hiszen volt mersze hátat fordítani a Kárpátok géniuszának.
Noha a bukaresti legfelsőbb bíróság 1999-ben, a jobboldal kormányzása idején rehabilitálta Ion Mihai Pacepát, az egykori román titkosszolgálat, a Securitate külföldi hírszerzésért felelős osztálya vezetőjének máig mindössze katonai rangját sikerült visszaszereznie, számtalan vagyontárgya közül viszont egyet sem. Az 1978-ban Amerikába menekült, majd Romániában kétszer is halálra ítélt tábornok ügyvédje, Catalin Dancu egyelőre tárgyalás útján próbálja érvényesíteni védence jogait, ha azonban nem jut eredményre, pert indít a román állam ellen. „Pacepa nem ragaszkodik a természetbeni visszaszolgáltatáshoz, elkobozott javai ellenében kárpótlást is elfogadna” – nyilatkozta nemrég az ügyvéd, aki szakértőt bízott meg azzal, hogy becsülje fel Pacepa műtárgyainak értékét. Ügyvédje szerint az egykori kémfőnök romániai vagyona több mint egymillió dollárra rúg.
A Pacepa-ügy nyolcvankilenc előtt tabunak számított, de a fordulat után sem volt sajtótéma Romániában hosszú éveken keresztül. A bukaresti média csak azután kapta fel, hogy egy évvel ezelőtt a Washington Times cikket közölt Vörös múlt Románia jelenében címmel, amely a volt szekus tábornok teljes – nem csak névleges – rehabilitálását követelte. A szerző, Arnaud de Borchgrave emlékeztetett rá, hogy tíz évvel a kommunizmus bukása után a román legfelsőbb bíróság hatályon kívül helyezte a Pacepára kirótt ítéleteket, a két halálbüntetést, illetve visszavonta azt a kétmillió dolláros vérdíjat, amelyet a volt diktátor tűzött ki a szökött tábornok fejére. Ennek ellenére – mutatott rá a cikkíró – a hidegháborús korszak legnagyobb leleplezője továbbra is kénytelen száműzetésben élni, megváltoztatott külsővel és személyazonossággal rejtőzködni az Egyesült Államokban, mert a román kormány hivatalosan nem vett tudomást a semmítő ítéletről. Pacepa rehabilitálását évekkel ezelőtt kezdeményezte a román igazságszolgáltatásnál a volt kémfőnök nagybátyja, a 92 éves Ion Lupan. (A nyugdíjas ügyvédet – aki még ma is abban reménykedik, hogy unokaöccse meglátogatja valamikor – 1952-ben két hónapra börtönbe záratta a Securitate, mivel évekkel korábban tagja volt a kommunistaellenes tevékenységéről nevezetes parasztpártnak, és ez akkoriban főbenjáró bűnnek számított.) A Pacepa körüli mítoszra, a tábornok „arctalanságára” jellemző, hogy a bukaresti nagybácsi még karácsonykor is csupán közvetítőn keresztül szerezhette meg tengerentúli rokona drótpostán küldött jókívánságait.
Az 1928. október 28-án Bukarestben született, vegyészmérnök végzettségű Pacepa a román ipari kémkedés területén kezdte karrierjét, amely nemritkán a szovjet érdekeket is kiszolgálta. Állítólag ő szerezte meg a szilárd rakéta-hajtóanyag és az interkontinentális rakéták szupertitkos burkolóanyagának gyártási titkát. Hamarosan Ceausescu személyes tanácsadója lett. Előbb belügyi államtitkár, majd 1966-tól a Securitate külügyi információs szolgálatának (román rövidítése: DIE) helyettes vezetője. Egészen 1978 júliusának végéig, amikor menedékjogot kért az Egyesült Államok bonni nagykövetségén. Jimmy Carter amerikai elnök azonnal jóváhagyta a folyamodványt a kérelmező magas beosztására való tekintettel. Pacepa szökéséről a Herald Tribune számolt be augusztus 3-án. A hír csaknem őrületbe kergette a román diktátort: a minisztertanács egyharmadát lefokozták, 22 nagykövetet leváltottak, 12 magas rangú szekus tisztet letartóztattak, és több tucat eltűnt. Legalább két bérgyilkoscsoport kapott megbízatást, hogy tegye el láb alól az Egyesült Államokba menekült tábornokot. Azóta a mindenkori amerikai kormány szavatolja a ma 77 éves Ion Mihai Pacepa biztonságát, aki a védelméért cserében ellátta a CIA-t a vasfüggöny mögül érkező legértékesebb információkkal. A hírek szerint a tábornok kiváló kapcsolatot ápol a Bush-adminisztrációval, Dick Cheney alelnök pedig személyes barátja.
A tábornok vallomásaiból ismerhette meg a világ a Ceausescu-rezsim valódi arcát, hiszen addig Romániát a keleti tömbön belül aránylag demokratikus, független államként tartották nyilván. A sikeres kommunista propagandának köszönhetően az ország bekerült az Amerikától a legnagyobb kedvezményt elnyerő államok sorába, és Jimmy Carter elnök nem sokkal korábban „nagy nemzetközi vezetőnek” nevezte a Fehér Házba látogató Ceausescut. Pacepa 1987-ben Vörös horizontok címmel könyvet adott ki Amerikában, amelyben kíméletlenül lerántja a leplet a Kárpátok géniusza, Nicolae Ceausescu és felesége, Elena diktatúrájáról. Bukaresti sajtótalálgatások szerint az újabb kori román hatalom másfél évtizeden keresztül azért nem tette lehetővé, hogy a Ceausescunak hátat fordító Pacepa visszatérhessen szülőhazájába, mert a kommunista nómenklatúra egykori tisztviselőivel teletűzdelt, tíz évig hatalmon lévő Szociáldemokrata Pártot alaposan kompromittálhatnák azok az információk, amelyeket a tábornok esetleg nyilvánosságra hozna. Gabriel Constantinescu közíró a politika lecsapódásának, relatív értékűnek tekinti a román büntető törvénykönyvet, ezért meghökkentő módon nem ennek, hanem Dante Poklának besorolása szerint ítéli meg Pacepa tettét. Szerinte a hazáját cserbenhagyó tábornoknak – Júdás, Brutus és Cassius oldalán – a pokol kilencedik bugyrában, a legnagyobb bűnt elkövetők, az árulók között a helye. Constantinescu annak a román főtisztnek az esetéhez hasonlítja a Pacepáét, aki 1917-ben puccsot kísérelt meg annak érdekében, hogy Románia az antant oldaláról átálljon a központi hatalmakhoz. Sturdza ezredest – aki a puccskísérlet meghiúsulása után külföldre menekült – az első világháború idején hazaárulás és az ellenséghez való dezertálás miatt távollétében halálra ítélték. Évtizedekkel később, 1941-ben Sturdza Svájcból azzal az indokkal kérte rehabilitálását a Hitlerrel lepaktált Ion Antonescu marsalltól, hogy korábbi, a németekkel való szövetséget szorgalmazó szándéka jogosságát „az idő bizonyította”. „Antonescu azonban azzal utasította vissza a kérést, hogy egy ország politikai irányultságának megváltoztatása kizárólag a kormány és nem az egyén privilégiuma” – idézi fel a történteket Gabriel Constantinescu, ezzel a példával is kézenfekvőnek nevezve, hogy Ion Mihai Pacepa árulása felülírhatatlan.
Tény, hogy Pacepa rehabilitálását, tábornoki rangjának visszaadását Ion Iliescu volt román államfő és nemzetbiztonsági tanácsadója, Ioan Talpes ellenezte a leghevesebben. Iliescu szerint Ceausescu tiszte lett volna, hogy visszaadja Pacepa tábornoki rangját, mivel a volt kémfőnök elhagyta azt az intézményt, amelytől ezt a fokozatot kapta. Ioan Talpes egyenesen így fogalmazott: lemond tábornoki rangjáról, ha Pacepa visszakapja katonai fokozatát. Hasonlóképpen vélekedik Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) kilencvenes évek eleji igazgatója, aki egyik könyvében úgy fogalmaz: életében nem hallott Pacepánál ellentmondásosabb személyről, aki szerinte mérhetetlen bűnt követett el népe ellen.
Az ehhez hasonló álláspont roppant gyakori a román sajtóban. Corneliu Stefanache tavaly annak a véleményének adott hangot az Evenimentul Zilei hasábjain, miszerint Pacepa korántsem nevezhető a jelenkori Románia patyolattiszta hősének. „Vajon Pacepa nem vetett senkit börtönbe, nem küldött ártatlanokat a halálba, míg a politikai rendőrséget szolgálta? Nehezen hihető, hiszen évtizedeken keresztül lakájként szolgálta Ceausescuékat” – írja, azzal zárva mondandóját, hogy a tábornok nem hősként, hanem két úr – a bukaresti titkosszolgálat és a CIA – szolgájaként vonul be a történelembe.
A Pacepa-pártiak egyszerűen ostobaságnak tartják, hogy a volt kémfőnök a román nemzet legnagyobb árulója lenne. Ioan T. Morar a Cotidianul hasábjain azt feszegeti: ha Pacepa azzal vádolható, hogy leleplezte a román kommunista rezsimet és a Securitatét, akkor ebből az következik, hogy Ceausescut – aki kivégzéséig elvakultan védte a rendszert – hősnek kell nyilvánítani. „Amennyiben továbbra is árulónak tekintjük Pacepát, e logika szerint hősként kell tisztelnünk azokat a terroristákat – ha léteztek egyáltalán, ha valóban terroristák voltak –, akik a barikád túloldalán kitartva gyilkolták a forradalmárokat 1989 decemberében. Sőt a forradalmárokból is árulókat kreálhatunk, hiszen utcára vonultak a rendszer ellen” – vélekedik a közíró.
A fentiekből is kitűnik, hogy Ion Mihai Pacepa személyét Romániában valószínűleg sokáig lengi még körül az ellentmondásosság, és takarja el a mítosz homálya. Már csak azért is, mert itt sokan emlékeznek vissza rettegéssel a kommunista rendszerben elszenvedett borzalmakra, a Securitate rémtetteire, amelyekről minden erőfeszítés ellenére még mindig nem sikerült lerántani a leplet. Erre talán a nem túl távoli jövőben nyílik lehetőség, ugyanis Traian Basescu, a decemberben megválasztott államfő elrendelte a kommunista korszak titkosrendőrségi aktáinak nyilvánosságra hozatalát. Ha mégsem, akkor a román társadalom évekig rágódik még a Pacepa-ügyön. Akárcsak a gyulafehérváriak azon a száraz veknin, amelyet a volt kémfőnök rokonai sütnek az erdélyi városban működő pékségükben, és amelyet ezért a megfelelő román szóval Pacepa-franzelának neveznek.
origo.hu
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni
