Besúgók és besúgottak

A kormány és az Országgyűlés foglalkozik az ügynöktörvény módosításával. Egyesek szerint hozzuk nyilvánosságra az összes ügynöki múltú személyt, mások úgy látják, nem vállalhatnak közszereplést ezek az emberek. Nemrég egy közgazdász professzorról derült ki, hogy korábban ügynök volt. De hallottunk már polgármesterről, focistáról, színikritikusról is.
Hogyan kerültek ezek ide? Jelentkeztek az ÁVH-nál, én szeretnék besúgó lenni, a szomszédaimat, munkatársaimat, sőt szüleimet, családomat feljelentgetni, bemártani, elítéltetni? Nehezen elképzelhető! Nem inkább fordítva működött a dolog? Magas szintű politikai vezetők adták ki hivatásos tiszteknek, szervezzenek be alkalmas embereket, és megfélemlítéssel, zsarolással kényszerítsék őket, hogy jelentsenek előre kijelölt célszemélyekről.
Ki itt a hibás? Ki az igazi bűnös? Aki kiadta a megfigyelési utasítást, annak alapján letartóztatta, elítélte, meghurcolta, munkájában gátolta, félreállította a figyeltetett személyeket, vagy talán az a megzsarolt, gyenge akaratú ember, aki írta a jelentéseket? Én azt hiszem, hogy az előbbiek sokkal inkább bűnösök. Sokkal inkább megérdemlik a politikai életből, a közszereplésből való azonnali eltávolításukat, de még azok eltávolítását is, akik vezető beosztásuknál fogva hozzáférhettek ezekhez a jelentésekhez, csak most sunyi módon hallgatnak, mossák kezeiket, de lehet, hogy pont ők is meghurcoltak, vagy meghurcoltattak legtöbbször ártatlan embereket, a jelentett személyek közül.
Mi lenne hát az igazságos? Jelenjenek meg az interneten vagy az újságokban az ügynökök nevei, hiszen a jó erkölcs szerint valóban elítélendő a cselekedetük. De igenis kerüljenek nyilvánosságra azoknak a személyeknek a neve is, akik bekérték a kapcsolattartó tisztek útján ezeket a jelentéseket. És hogy ennek folyományaként mi történt a megfigyeltekkel? Végül összesítve jelenjen meg azon személyek neve is, akik még hozzáférhettek ezekhez a jelentésekhez. Jogos lenne, ha a három csoport egyike se juthatna közszerepléshez. Azokat a pitiáner eseteket pedig, ahol minden kétséget kizáróan igazolható, hogy a megfigyelt személyeknek semmi bántódása nem esett a jelentések következményeként, azokat meg szerintem el kell felejteni.

Baky Miklós
Budapest