„Túl közeli még december 5-e emléke”

Mindössze néhány nappal a nemzeti ünnep előtt, telefonon kapott értesítést Erdélyi Géza arról, hogy Magyarországon magas állami kitüntetést készülnek átadni neki. Mégsem emiatt utasította vissza az elismerést a Szlovákiai Magyar Református Keresztyén Egyház püspöke március idusán. Nem kívánta sem felháborítani, sem megtéveszteni a százezres lélekszámú felvidéki református magyarságot.

Amikor felhívták az egyházi kapcsolatokért felelős államtitkárságról, hogy a nemzeti ünnepen Budapesten átveheti a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, Erdélyi Géza, a felvidéki reformátusság főpásztora egy kis gondolkodási időt kért. Bár eleve elbizonytalanította, hogy nem kapott írásbeli értesítést, meghányta-vetette az érdemrend ügyét az ottani magyar egyház zsinatával, felvidéki hívekkel. Körükben kizárólag azzal a véleménnyel találkozott, hogy a kitüntetés átvétele azt a látszatot keltené, mintha semmi nem történt volna a jelenlegi magyar kormány és a határon túli magyarok kapcsolatában a népszavazást megelőző kampány során. Holott a nem szavazatokra buzdítás ténye és kormányzati érvrendszere sokkolta az anyaország határain kívül élő magyar ajkúakat. Erdélyi Géza ezért március 13-án, vasárnap azt közölte telefonon, utóbb írásban is a Köztársasági Elnöki Hivatallal: örömére szolgál az odafigyelés, és megtisztelő számára a szándék, ám december 5-e emléke még oly közeli, hogy nem fogadhatja el a kitüntetést.
Jegyezzük meg, a felvidéki püspök igazán méltó lett volna az anyaországi kitüntetésre: lassan 45 éve lelkipásztor, s bár 1996 óta püspök is, még mindig három gyülekezetben szolgál. Parókiák egész sorát építtette fel vagy újjá; nyolc templom teljes renováltatása fűződik a nevéhez. Mivel művészettörténész is, megírta Gömör vármegye klasszicista építészete című, jó hírű munkáját. Öt éven át adott elő a prágai Károly-egyetemen, majd tíz éven át a történelmi Komáromban ingyen tanított a Calvin János Teológiai Akadémián – ami ma az első tanévét élő Selye János Egyetem akkreditált teológiai fakultása. Ennek az intézménynek szintén tanára.
Vajon milyen emlékei lehetnek a kettős állampolgárságról szóló népszavazásról a december 5-én Debrecenben tartózkodó Erdélyi Gézának? Tudniillik egy olyan felvidéki magyarnak, akinek Ung vármegyei ősei éppúgy áldoztak a sárospataki kollégium és könyvtár megalapítására, fenntartására, mint sok mai magyarországi állampolgár ősei. A püspök megvallotta, a szavazási eredmény körvonalazódása előtt jobban reménykedett magyarországi püspöktársainál. Szíve mélyén nemzeti ébredést várt, azt, hogy egy ezredéves ország felismeri a nyolc évtizeden át késlekedő történelmi pillanatot. A felvidéki püspök a szavazatok arányáról értesülve úgy érezte, hogy mikor az oly képlékeny Európában végre minden igazságtalanságot föl lehet vetni, mikor a szomszéd népekkel kemény, de becsületes párbeszédet lehet folytatni, akkor – nemzetietlenül viselkedő kormánya által is befolyásoltan – az anyaországi magyarság „elengedett egy sorsdöntő hajót”. Fájdalmas volt a felismerés: az anyaországiak jelentős része pár éven belül másodszor is elhitte azt a baloldali-liberális demagógiát, amely szerint határon túli magyarok beözönlése fenyegeti őket. Emlékei felidézése után a felvidéki református püspök összehasonlítja a magyarországi nagypolitika és társadalom reflexeit a szlovákokéval. Az önálló múlttal alig tíz éve rendelkező Szlovákia többségi társadalmának politikusai, ha nemzeti kérdésekről van szó, azonnal felhagynak az egymás közötti szembenállással. Így volt ez pár éve is, amikor az ország közigazgatási átalakításáról folyt a vita. A Dzurinda-kormány képes volt saját koncepcióját leszavazni, amikor megismerkedett a meciari ellenzék még „nemzetibb” érdekű – tehát a magyar kisebbség számára még kedvezőtlenebb – közigazgatási reformelképzeléseivel.
Bár nem bizonyítható, Erdélyi Géza szerint félő, hogy már mutatkoznak a – kormány nem szavazatokra, illetve a szavazóhelyiségektől való távolmaradásra buzdítása miatt is – gyászos kimenetelű referendum következményei. A magyar többségű felvidéki településeken élő szülők csekélyebb arányban adják magyar tannyelvű iskolába gyermekeiket, mint tavaly. A komáromi püspök arról is tudósít: magas szintű fórumokon a kisebbségi magyar politikusok, egyházi vezetők december óta sűrűn megkapják bizonyos szlovák kollégáiktól: „Nem veszitek észre, hogy már az anyaországnak sem kelletek?” Tehát az anyaországi hatalom nemcsak megalázta a határon kívüli magyarokat, hanem még fegyvert is adott azok kezébe, akik Szlovákiában eddig is megalázták a kisebbségieket. Az egyházi vezető szerint a magyar kisebbség csalódása a nemzeti együvé tartozásban felerősítheti az abban gyökerező asszimilációs hatást is, hogy Szlovákia sokkal nagyobb ütemben fejlődik gazdaságilag, mint Magyarország.
De jóvátehetné-e Gyurcsány Ferenc és kormánya azt, amit ősszel a népszavazási kampány során elkövetett? Erre a kérdésre Erdélyi Géza úgy felel, a miniszterelnöknek sürgősen el kellene tekinteni pártja „satnya pótmegoldásától”, és helyette – az eredménytelen referendum ellenére – vissza kellene szolgáltatnia a határon túli magyarság számára a magyar állampolgárságot. Ahogyan Szlovákia is soron kívüli eljárással megteszi ezt a gesztust minden másutt élő szlováknak, ha ezért folyamodik – mutat rá a magyar állami kitüntetést visszautasító felvidéki püspök.