Legyőzni a vereséget

Vesztesnek lenni címmel kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött a Terror Háza Múzeumban tegnap. A tanácskozást a második világháború európai lezárása hatvanadik évfordulója alkalmából szervezték. Rá kell látni a vereségre, feldolgozásához lélekerő kell, és még valami: a túlélés erős megbecsülése. Nincs nagyobb feladat, mint a veszteségeinken felülemelkedni. Az iméntieket Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója jelentette ki a konferencia bevezető előadásában. A történész azt is mondta: vesztesnek lenni annyit jelent, hogy többet kell gondolkodnunk a sorsunkon, mint másoknak. Az előadásokból kiderült: ez a közös gondolkodás nemcsak az Európában éppen hatvan éve befejeződött világháború veszteseinek privilégiuma, a győztesek – mint például Lengyelország – szintén elgondolkodhattak a történelem, illetve a szabadságosztó hatalmak igazságosságán vagy igazságtalanságán. A régi mondás a párizsi békeszerződés utáni Lengyelországra alkalmazva igaz: sokan azt kapták jutalmul, amit mi büntetésképpen. Ez a helyzetértékelés kimondatlanul is áthatotta Tomasz Szarota professzor fejtegetését, aki a második világháború lengyelországi emlékezetéről szólt.
Szokás mondani, hogy a németek példaszerűen számoltak el történelmükkel, és tartottak önvizsgálatot a nácizmus sok millió áldozatot követelő tombolása után. Hogy ez mennyire viszonylagos, kívülről kreált kép, azt jól szemléltették a német kutató, Dieter Pohl szavai. Mert kétségtelenül igaz ugyan, hogy a németek az utóbbi évtizedekben sokat tettek az európai közös múlt rájuk háruló bűneinek feltárásáért, ám még ma sem lehet pontosan tudni, hogy az akkori lakosság hét vagy tíz százaléka vesztette-e életét a totális háborúban. Szabó Péter történész Magyarország hadba lépését és a Magyar Királyi Honvédség keleti hadműveleteit fájdalmasan egzakt adatokkal írta le. Mint Schmidt Mária felrajzolta: Magyarország a két világháborús veszteséget máig nem dolgozta fel maradéktalanul, s a szovjet megszállás alatt minden tisztázási kísérlet ideológiai kényszerzubbonyba került.
A Konrad Adenauer-díjas Vlagyimir Konsztantyinovics Bukovszkij előadásában szatirikus paródiának nevezte a moszkvai megemlékezést, amelyen a világ vezetői Vlagyimir Putyin orosz elnökkel együtt ünnepelnek. Utalt arra, hogy Putyin a szovjet titkosszolgálat, a KGB ezredese volt. Vlagyimir Bukovszkij kijelentette: Hitler és Sztálin közösen kezdte a második világháborút, a nácik és a vörösök egyetértettek, a régi európai rendet el kell pusztítani. Az orosz diktátor Hitlerrel együtt felelős az általuk okozott pusztulásért, az előbbi mégis végső győztesként, az utóbbi örök bűnözőként vonult be a történelembe.

Milyen jövőt képzel magának a világ? A Politikatörténeti Intézet május 9–10-ig kétnapos tudományos konferenciával emlékezik meg a második világháború befejezéséről. A Milyen jövőt képzel el magának a világ? című szimpóziumon tegnap többek között Ormos Mária professzor asszony tartott előadást 1945 szerepéről az elmúlt évszázad történelmében. Pók Attila a bűnbakkeresés lélektanáról, Balogh András a gyarmatok és a függő területek sorsának alakulásáról, Németh István a német konzervativizmusról és a német nemzet újjáépítéséről beszélt. A mai konferencianap délelőtt kilenckor Romsics Ignác A magyar békeelképzelések a II. világháború alatt és után című előadásával kezdődik. (P. Z.)