Egy biztos: az Európai Unió történelmében fekete betűvel kerül be a brüsszeli 16-i és 18-i csúcs, amikor a közösség 25 tagállama gyakorlatilag egyetlenegy dologban egyezett meg: óriási a baj és riasztóan mély a válság. Hogy a tagországok vezetői dühödten, kompromisszumra nem hajlandóan és dolguk végezetlenül térnek haza, az péntekről szombatra virradóra derült ki. Az újonnan belépett országok a lengyelek vezetésével még egy utolsó, önfeláldozó ajánlata sem mentette meg a teljes kudarctól az Európai Tanács csúcsát: a lengyel miniszterelnök ugyanis felajánlotta, hogy egy bármiféle megegyezés érdekében a legszegényebbek hajlandók kevesebbel is beérni. A gazdag országok azonban a sajtónak bemutatott könnyeiken kívül még erre az ajánlatra sem reagáltak érdemben.
Amikor Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke június 14-én, a csúcs előtt az MTI-nek Budapesten adott nyilatkozatában azt a rendkívül optimista nyilatkozatot tette, hogy hazánk számára a cél a legjobban támogatott öt ország között az elsőnek lenni a 2007–2013-as, mintegy 870 milliárd eurós költségvetésben, talán még nem érzékelte és tanácsadóitól nem hallotta, hogy Magyarország a 25-ök Európájában – sajnálatra méltóan – egyszerűen nem tényező, hanem teher. Nyilván puszta véletlen, hogy ezt a szó szerinti értelemben vett képet közvetítette a hét végi francia balliberális lap, a Libération második oldalán a csúcsról megjelent felvételről. A tagországok és uniós vezetőkről készült képen, amelyen 28 személy látható, Gyurcsány kiszorult.
*
Az unió pénzről és hatalomról szól, vagyis a legerősebb országokról és azok vezetőiről, különösen az alkotmány május 29-i referendumán az elutasítás miatt hatalmas pofont kapott Chirac francia elnökről, a legutóbbi tartományi választásokon szintén meggyengült Schröder kancellárról és az újraválasztása miatt kitörő formában lévő Tony Blair brit miniszterelnökről. Természetesen az újonnan felvett országok közül a leginkább Lengyelország „számít”. Így azután nem véletlenül Marek Belka, a lengyel miniszterelnök volt az, aki cseh kollégájával, Jirí Paroubekkel a volt kommunista országok élére állt, hogy az utolsó pillanatban felajánlja a gazdagok lakomáján a „koldusok” utolsó aduját: beérik ők kevesebbel is, csak legyen megegyezés.
Csakhogy ez a gesztus, amit mind az unió soros elnöke, Jean-Claude Juncker és Jacques Chirac is meghatottan értékelt – miközben természetesen az ajánlatot nem fogadták el –, nem talált „vevőre”. Maradt a bizonytalanság az unió csúcstanácskozása mindkét fő területén. Azok az országok, amelyek az alkotmányt ratifikálni kívánják, megtehetik, amelyek pedig még várni akarnak vele, azt is megtehetik. Másrészt pedig nem született megállapodás a költségvetésben, és pesszimista vélemények szerint erre az elkövetkező kilenc hónapban nem is lesz esély. Márpedig akkor az unió költségvetés nélkül marad, hiszen a költségvetési javaslatot a parlament akár három olvasatban is megvitathatja, és az újonnan csatlakozók nem tudják, mire számíthatnak mezőgazdasági támogatásban és regionális fejlesztésben. Mert főként az agrártámogatás váltotta ki a vitát: Chirac francia elnök a Párizsnak járó, gigantikus mezőgazdasági tortaszelet egyetlen morzsájáról sem akart lemondani, míg Blair miniszterelnök nem volt hajlandó kompromisszumot kötni a Londonnak kialkudott évi több milliárd eurós visszatérítésről. A nagyokhoz hasonlóan a gazdag és kevésbé gazdag kicsik sem mozdultak: míg a hollandok ragaszkodtak a költségvetési hozzájárulásuk csökkentéséhez, a spanyolok, a finnek és a svédek sem álltak el követeléseiktől, akár a belgák attól, hogy regionális fejlesztésükhöz kapjanak többet a közösből.
Amikor pénteken éjfél után fél órával a 25 ország vezetői bedobták a törülközőt, nem tettek többet, mint követték az alkotmányra nemet mondó francia és holland többséget: a magas munkanélküliséggel küzdő, versenyképtelen, lassan fejlődő Európa a jelek szerint elveszítette a legfontosabbat: hitét az egész „Európa tervben”.
Publicisztika a 7. oldalon
origo.hu
VV Zsolt betámadta Karácsonyt a Pride miatt – videó
