1919. január 5. Jézus Szent nevének ünnepe lévén, mely alkalomra templomunk teljesen megtelt hívekkel, a gyónók száma is négyszáz körül volt.
Január 17. Megdöbbenve vettük a hírt P. Dezső haláláról, mely folyó hó 16-án történt. Jászberényi születésű lévén mindenki ismerte. Egy időben itt is lakott. Testvérei és rokonai úgy intézkedtek, hogy holttestét Szolnokról hazaszállíttatják, s itt temetik el. Ez meg is történt január 19-én délután 3 órakor a résztvevők nagy sokasága mellett a fehértói temetőben. Nyugodjék békében!
Február
Egész hónapon keresztül egyik nap ha szép derült volt, másnap már esett az eső, s ez így tartott a hó végéig, úgyannyira, hogy semmiféle kerti munkát nem lehetett végezni.
Február 23. Ma vettük a főtisztelendő tartományfőnök körlevelét, melyben arra szólít fel bennünket, hogy a kormánybiztos vagy meghatalmazottja előtt tegyük le az esküt a Köztársaságra.
Március 6. A helybeli világi papsággal együtt a mai napon tettük le a hűségesküt a Köztársaságra dr. Friedvalszky Ferenc polgármester, a kormánybiztos meghatalmazottja jelenlétében. Az esküminta így szól: „Én … esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz s annak alkotmányához hű leszek, Magyarország teljes függetlenségét megvédem, minden erőmmel Magyarország népének javát, szabadságát és haladását fogom szolgálni. Isten engem úgy segéljen!”
Március 30. A Jászberényi Újság mai számában „A proletárdiktatúra” címen a következők jelentek meg: „Pár nappal ezelőtt még élethalálharcban állott egymással a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Magyarországi Kommunisták Pártja. Pedig e két verekedő ikertestvér párt egy szent célt szolgált: a kommunista társadalmi rend minél előbb való megteremtését a kapitalizmuson alapuló világrend helyébe. A proletariátus megundorodva az antant imperialistáinak kapitalista kapzsiságától és gonoszságától, mely a vergődő Magyarország megfojtását tűzte ki céljául, fontos lépésre szánta el magát, és kikiáltotta a proletárdiktatúrát, ami magyarul a dolgozók, munkások uralmát jelenti, mely az orosz-szovjet köztársasággal, a világ minden proletárjával kérlelhetetlenül összemorzsolja a nemzeti imperializmust. Ezen elveinek megvalósítását csak a parasztok, munkások és katonák segítségével együttesen tudja keresztülvinni. A parasztok, munkások és katonák ilyen egyesülésével a jövendő Magyarország alkotmányának az alapját is lerakta. Mit jelent ez? Magyarország kormányzásában a jövőben csak a parasztok, munkások és katonák követei vehetnek részt. Városunkban is megalapítottuk a munkások, katonák, parasztok tanácsát, ami egy néven jászberényi követtanács nevet viseli. A követtanács áll 40-40 paraszt és munkás tagokból, melyhez a katonatanács járul. Ezen követtanács elnökéül Lázár Henriket, alelnökévé pedig Lónyai Béla és Pacaner Gábor elvtársat választotta.
[…]
4. Közoktatási és sajtóügyi népbiztosok: Taska János és Balla Béla. Helyetteseik: Szarka István és Vasas Márton. […] Ügykör: közoktatás köré tartozó ügyek szervezése, rendezése, vallási ügyek és a sajtó. […]”
Ebből kifolyólag Taska János közoktatásügyi biztos, ki tulajdonképpen a helybeli felekezeti iskolánál tanító, március 30-án egy förmedvényt bocsátott ki Jászberény összes iskoláihoz, melyben a vallásoktatást mindenhonnan kitiltja, és peckes szájjal támadja meg hitünket.
A förmedvény így szól:
„A jászberényi követtanács egyhangúlag kimondotta, hogy Jászberényben felekezeti iskolát el nem ismer, hanem valamennyi, úgy a volt római katolikus, református és izraelita hitfelekezeti iskolát az állam tulajdonának jelenti ki, s a közoktatási népbiztosság rendelete megérkeztéig Munkás Népiskolának nevezi. Ezzel kapcsolatban kimondotta, hogy a vallásoktatást úgy a főgimnáziumból, a tanítóképzőből, polgári leányiskolából, mint az elemi iskolából, nemkülönben a gazdasági és iparostanonc és kereskedő iskolákból kitiltja, s helyette a megállapított órákban az erkölcstant és mai kort ismertető előadásokat elrendeli. Az esetleg így fennmaradt órákban közismereti tárgyak tanítandók. Az iskolákból minden olyan kép, feszület stb., mely a gyermek lelkében a múlt bűnös rendszernek csak halvány emlékét is felidézhetné, kidobandó.
Jászberény, 1919. március hó 30. Taska János sk.”
Ezen förmedvényével a címzetes katolikus (egyúttal felekezeti tanító) istentagadóvá és eretnekké tette magát, aki emiatt arra lett méltó, hogy társai megvessék.
A hitoktatás beszüntetése az egész város lakosságát lázas állapotba hozta, s április 2-án a piactéren főt. Erdős András helybeli plébános, főt. Domby Béla helybeli református lelkész, a rabbi és többek felszólamlására nevezett Taska Jánost lehurrogták, abcugolták, s a Budapestről kiküldött népbiztos megígérte, hogy Jászberény város közösségének e tekintetben orvoslást nyújt.
Ezen eseményt azért írtam le, hogy a késő utókor is láthassa és olvashassa, hogy habár Jászberény város lakossága vallásosságáról ismeretes, mégis találtatnak köztük olyanok is, akik megfeledkezve keresztény katolikus voltukról, vallásunkat, mely az övék is, lábbal tiporják. De egyúttal vannak sokkal többen, kiknek szívében él a hit, s bátran szót mernek emelni vallásunk érdekében. Vajha ezek óhaja teljesülne! Adja a jó Isten!
Ezen események után természetesen a hitoktatás az összes iskolákban megszűnt, de azért a tanulók fel lettek szólítva, hogy hitoktatásra a templomokban jelenjenek meg, s így április 1-jétől kezdve a templomban végeztük a hitoktatást. Kevesen jelentek meg egy-egy alkalommal, de azért végeztük mégis június közepéig.
Április 27. A mai nap délutánján (fehérvasárnap) az erdélyi menekült csendőrök elfoglalták a kolostor összes nélkülözhető szobáját, s azt telihordva szalmával letelepedtek, majd április 29-én egy újabb csapat érkezett, mely az ebédlőt foglalta le a Tanácsköztársaság határozott utasítására, s így meg lettünk fosztva az egyetlen helytől is, hol összejöhettünk. Kénytelenek voltunk a kanapát átalakítani ebédlővé, mely meglehetősen hűvös volt. Két konyhát állítottak fel, az egyiket az alsó rész egyik földes szobájában, a másikat a cselédház konyhájában.
Május 1-jén az a hír terjedt el, hogy a románok Szolnok felé igyekeznek, minek következtében a kolostorunkban lévő összes csendőrök összepakoltak, és május 2-án Hatvan felé elvonultak vasúton.
Május 10. Nagy sokára sikerült az ebédlőből az összehordott ágyneműt elvitetni, az ebédlőt kitisztítani, mely istálló gyanánt nézett ki, s így estére ismét használatba vehettük.
Május 26–28. A keresztjáró napok szép csendben folytak le. Megemlítem még itt, hogy Erdős András plébánosunkat éjjeli 1 órakor zavarták fel s vitték autón Budapestre, hol mind ez ideig fogva tartják. Hogy miért – felelet nincs reá.
Június 19. Az úrnapi körmenet úgy a főtemplomban, mint nálunk szép rendben, minden zavargás nélkül folyt le.
Július 13-án a direktórium által előkészített szörnyű vérfürdő volt a városban. A mai napra ugyanis a jászberényi direktórium nagy népgyűlést hirdetett, melyre a burzsoá gazdákat is meghívták. A Budapestről érkezett Bokányi Dezső volt a főszónok, állítólag a kényszersorozást akarta volna megszavaztatni. A szószék, nem mint máskor, a piactér közepén, hanem a városház kapuja mellett volt felállítva. Rengeteg néptömeg gyűlt össze, de a szónokokat lehurrogták, abcugolták, nem akarták meghallgatni, mire Bokányi zsebkendő-lobogtatására megszólaltak a gépfegyverek. A tömeg eszeveszetten rohant szét, nagyobbrészt a városháza mellé, a Casino utcába. Ezekre a városháza udvarából, oldalról lőttek. Tizenkét halott volt és körülbelül 50-60 sebesült. A gépfegyvereket a direktórium már jó előre elhelyeztette, mert mindenáron lövetni akarta a tömeget. A direktórium vezetője Lázár Henrik.
Alig egy-két nap múlva a jászberényi direktórium vezetőit felfüggesztették, és másokat bíztak meg, akik a vérengzést mindenáron a burzsoákra és a gazdákra akarták fogni, mondván, hogy ők kezdték a lövöldözést. Fel is állítottak egy panaszfelvételi irodát, amelynek vezetője Gyetvai János lett, de nem sokáig uralkodtak, mert július 31-én, amikor a vöröskatonák szolnoki offenzívája kudarcot vallott, a direktórium megszökött. A július 13-án rendezett vérfürdő áldozatai a következők: Kondor József 15 éves, Kondor Jenő, Lusztig Ilona, Mészáros József 43 éves, Herczeg András 20 éves, Kiss Frigyes 42 éves, Cseh József 51 éves, Kovács Mihály 42 éves, Rácz János 47 éves, Gugi István 35 éves, Urbán István 23 éves, Kolcza N. zilahi menekült.
Július 25-én Kubusz Leontin házfőnök megidéztetett a forradalmi törvényszék elé, amiért június 20-án két direktóriumi tag előtt a kommunizmus ellen hevesen kikelt, és tiltakozott az elvtárs megszólítás ellen. Jegyzőkönyvet vettek föl az esetről, s kijelentették, hogy majd a tárgyalásra meg fogják idézni. Ez azonban elmaradt.
Augusztus 1. A júliusi hó utolsó napjaiban a vöröskatonáknak Szolnoknál megkezdődött az offenzívája, de kudarccal végződött a támadás, s ezért kénytelenek voltak visszavonulni. Egész délelőtt a menekülő vöröskatonák masíroztak keresztül városunkon. Minden a legkisebb tüntetés vagy a lakosság örömnyilvánítása nélkül. Délután már a román katonaság jött, kergetvén a vöröskatonaságot. S ez így ment azután nap nap után, folytonosan csak román katonaság, akik az átvonulás alkalmával az út menti tanyákról amit csak el bírtak vinni, pénzt, ruhaneműt, állatokat stb., mind elvitték. Feltörték az útjukba kerülő pincéket, s azokban valóban pogány módra garázdálkodtak.
Augusztus 2. A porciunkulai búcsú ezen átvonulás miatt megtartatott ugyan, de nagyon kevesen jelentek meg, úgyszólván csak a helybeliek, vidékről senki sem volt.
Augusztus 5. A mai napon Erdős András plébánosunk, két hónapi fogság után, hazaérkezett Budapestről. Hol vasúton, hol kocsin, hol gyalog jöttek a gyöngyösi plébánossal, főt. Bozsik Pállal. A délutáni órákban tisztelgett nála a házfőnök atya, hogy üdvözölje őt kiszabadulása alkalmából.
Nap nap után vonulnak keresztül városunkon a román katonák, lovasok, gyalogosok, százakra menő kocsi munícióval és élelmiszerekkel megrakva. Ennek egy része továbbvonul, másik része itt marad.
Augusztus 22. Templomunkat körülállították ágyúkkal, de csak azért, hogy ily nagy üres tér nincs a városban. A mai naptól kezdve senkinek a városból igazolvány nélkül kimenni nem szabad, azért a házfőnök maga és Imre atya részére kiváltotta az igazolványt.
Mióta a románok megszállták városunkat, a direktórium tagjait és a vöröskatonákat, kik önként állottak be, irgalom nélkül fogdossák össze, hogy részint bíróság elé állítsák őket, részint kényszermunkára vitessenek.
Szeptember 1. A városunkat megszállva tartó román katonák összes felszerelésükkel elvonultak Jászapáti felé. Tömérdek, körülbelül háromszáz kocsi takarmányt vittek magukkal; árpát, zabot, baromfit. Csak néhány román maradt vissza, kik a segítségüket felajánló erdélyi csendőrséggel teljesítenek őrségi szolgálatot.
Október 6. A mai napon megkezdettük a szüretet. Az idő változékony, eső, félnapos idő, majd ismét eső hátráltatja a szüreti munkákat. Az óriási napszám mellett csak nagyon kevés borunk lett.
Október 31. Az összes iskolát bizonytalan időre bezárták a fűtőanyag hiánya miatt.
December 1. A mai napon megkezdődtek a hajnali misék, sajnos meglehetős sötétségben, mert se villany, se gyertya, se petróleum.
December 15. Megkezdődött a tanítás az elemi népiskolákban, de egyelőre csak egy tantermet fűtenek, s minden osztálynak csak fél nap jut tanításra.
Fabrice Leggeri
Von der Leyen tekintélyuralmi rendszert épített ki
