A nép jóvá teszi

Puliszka – ez nem csak egy erdélyi étel neve; e szóval illetik Gyergyóban, Csíkban azt az embert, akinek nincs tartása, jelleme. Nos, szombaton ezek a találékony, magyar nyelven beszélő székelyek megint megrendezték az ezer székely leány napját. A jeles nap ez évben már százötvenezer, a történelmi Magyarország területein élő zarándokot mozgósított.

S hogy minek itt fölemlegetni a puliszka másodjelentését? Emlékezzünk, a „pápai gyerek” miniszterelnök a december 5-i népszavazás előestéjén egy tévévitában azt bizonygatta, hogy ő is hazafi. A műsor végén felszólította a szavazópolgárokat, ne menjenek el a referendumra. Utóbb ő mégis elment, és nemmel voksolt arra, visszakapják-e a magyar állampolgárságot a határ túloldalán élő magyarok. Azon a drámai napon, tudjuk jól, az igenek száma nem vergődött el a választópolgárok számának 25 százalékáig, emiatt egy ideig úgy látszott, mi „ideát” puliszkaország leszünk és maradunk a kisebbségi magyarok szemében. Romániai, szlovákiai, ukrajnai és szerbiai üdvözlőlapok tömkelege nem íródott meg és nem küldetett el Csonka-Magyarországra 2004 utolsó hónapjában. Egy sepsiszentgyörgyi értelmiségi társaság „anyaországalapot” hozott létre „a trianoni Magyarországon rekedt, nemzeti öntudatukban önhibájukon kívül megrokkant érzelmi-erkölcsi fogyatékosok megsegítésére”. Józan tudósoktól lehetett azt hallani: megszűnhet az egységes Kárpát-medencei magyar civilizáció.

Csakhogy idén tavasszal a legnemzetietlenebb honi hírmédiumok sem tagadhatták el, hogy százezrek vettek részt a május 10-i pünkösdi búcsún Csíksomlyón… Ugyanott, vagyis a Kis- és a Nagysomlyó közötti nyeregben – ahová most, július elején megint csak tódultak az emberek, főleg a decemberi referendumon rosszul vizsgázottak szomorú földjéről. Közülük sokan kődarabot is magukkal vittek, úgy ruccantak át a Kárpátok túloldalára, a csángók lakta Rekecsinbe egy nevezetes alapkőletételhez. Mivelhogy Rekecsinben Böjte Csaba „sztárszerzetes” csángó iskolát alapított a moldvai magyar közösség maradékainak.

S hát akkor mi, ha nem a puliszkamagyar ármánykormány által visszájára fordított értelmű népszavazás ellenhatása az, hogy magyarországiak tömegei keresik fel Erdélyt, avagy a magyarság más ősi szállásterületeit, pár hónappal 2004. december 5. után? Hogy képesek, mint ezen a szombaton, woodstocki zsúfolatban végignézni egy Nyírő József-drámából készült rockoperát, A Megfeszítettet, Jézus szenvedéstörténetének parafrázisát? Mi más, ha nem az elvetemült ritterek okozta elvetemedettség korrekciója az, amit a magyarországi magyarok százezrei cselekednek manapság, hogy „külföldi” nyaralásuk helyszínéül elsősorban a szomszédos országok magyarok lakta tájait választják? A román turisztikai hivatal munkatársa a minap nyilatkozta, hogy folyamatosan tömve vannak magyarországi turistákkal az erdélyi szálláshelyek.

Az ezer székely leány napját 1931-ben alapította Domokos Pál Péter néprajztudós mellett a katolikus egyház két szerzetesrendje. A cél a nemzeti-helyi hagyományok, a hit és a jó erkölcs éltetése volt. Az évenkénti ünnepet a román kommunista diktatúra kiiktatta, de 1990 óta megint minden július első vasárnapján megtartják. Székely lányok ezrei s néptánccsoportok öltöznek székely viseletbe, lovasíjász ifjak példázzák az ősi virtust. Vágtató lovon célba találni – bizony, anyaországi és kisebbségi magyarok kezdenek ismét célba találni az idő vágtató lován.