Koltay Gábor filmrendező feleletet vár

Trianon nélkül nem lenne Duna Televízió sem – nyilatkozta lapunknak Koltay Gábor, a Trianon-film, valamint A megfeszített című rockopera rendezője, aki a nyílt levélben kérte számon Cselényi Lászlótól, a Duna Televízió jelenlegi elnökétől alkotásai vetítésének elmaradását. A rendező szerint Cselényi sajnos nem tudja megfelelően kezelni a háttér, a politika részéről megnyilvánuló erőszakos lépéseket, de Trianon ügye nem jobb- vagy baloldali, hanem nemzeti ügy. Példátlannak tartja, hogy a mozifilm vetítése után a Duna TV-ben nem mutatták be a Trianon-filmsorozatot, emellett nem tűzték műsorra a csíksomlyói hármas oltárnál több százezer ember előtt július 2-án bemutatott A megfeszített című rockoperát sem. Somlai Zsuzsanna, a Korona Film ügyvezető igazgatója, a Trianon producere elmondta: a határon túliaknak csak ez a televíziócsatorna nyújt lehetőséget arra, hogy nemzetünket érintő műsorokat figyelemmel kísérhessék. Veress László, a Duna Televízió kuratóriuma elnökségének tagja lapunknak úgy nyilatkozott, e levél szomorú figyelemfelhívás arra, hogy a Duna Televízió a mostani nehéz időkben egyre inkább szem elől téveszti saját szerepét, és nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a nemzetet összetartsa. Veress bízik abban, hogy a televízió vezetősége megérti majd ezt a levelet.

Baráti levél Cselényi Lászlóhoz, a Duna Televízió elnökéhez


Tisztelt Elnök Úr! Kedves Laci!
Szomorúan regisztrálom, hogy míg tévéelnökké választásod előtt fő vonalakban a világ dolgaiban mintha egyetértettünk volna, azt követően gondosan ügyelsz arra, ne nézhessünk egymás szemébe.
Beiktatásod után hetekig vártam, mivel tudom, ilyenkor nehéz úrrá lenni a problémák özönén, de aztán – más választásom nem lévén – meggyőződésem szerint nem csak számomra fontos ügyekben több alkalommal írásban fordultam hozzád, reménykedve, hogy legalább a Trianon-film és A megfeszített rockopera ügyében szakítasz időt a személyes egyeztetésre. Úgy látszik, egyéb teendőid elsodortak, mégis úgy gondolom, olyan kiemelkedő jelentőségű ügyekről van szó, amelyekről beszélnünk kell, ha másként nem, a nyilvánosság előtt.

1. A Velünk élő Trianon című filmsorozat sugárzásának ügye
Az Uránia Nemzeti Filmszínház vezetőjeként tavaly júniusban – egyedüli budapesti moziként – bemutattad a sorozat Trianon című moziváltozatát, amely a mozi felújítása óta eltelt időszak legnagyobb sikere lett. Többé-kevésbé álltad is az ütéseket, így nemcsak én, hanem mások, még újságírók is meg voltak győződve róla, hogy tévéelnökként egyik első intézkedésed a hányattatott sorsú sorozat csonkítatlan bemutatása lesz. Nem így történt.
Június 4-e előtt hívott fel egy beosztott munkatársad, hogy a Trianon-évforduló kapcsán a moziváltozatot műsorra kívánjátok tűzni. Úgy gondoltam, hogy az évforduló kapcsán személyesen egyeztetjük majd a vetítés körülményeit, hiszen – mint utólag kiderült – éppen azt a történészt kértétek fel az emléknap ceremóniamesterének, aki számomra máig ismeretlen okból visszavonta a film számára nekem adott történelmi eszmefuttatását. De nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy azzal a feltétellel járultam hozzá a moziváltozat vetítéséhez, hogy írásban rögzítjük: a televízió alkalmas időpontban a teljes sorozatot bemutatja. Különböző üzenetekben „levetett holmiról”, „nem utánjátszó moziról”, meg „árukapcsolásról” szóló szövegekkel hárítottad el a sorozat vetítését, mintha televíziód műsorában még soha nem jelentek volna meg mozikban évekig játszott filmek, vagy az MTV és más televíziók archívumából elővett műsorok.
Számomra felfoghatatlan, hogy 85 évvel Trianon után, ebben a gyötrelmes kelet-közép-európai politikai helyzetben egy Erdélyből származó, sőt családi kapcsolatai okán a trianoni traumáról többszörösen is tájékozott személy nem értékeli, vagy nem akarja értékelni ennek a sorozatnak a fontosságát. Ráadásul annak az intézménynek az élén, amely a gyalázatos trianoni békediktátum nélkül nem is létezne, hiszen akkor a magyarság nem szóródott volna szét, következésképp nem lenne szükség a közös gyökerek, a szellemi, lelki egymásrautaltság folytonos felmutatására, ébrentartására és bizonyítására. Hidd el, felmérem, milyen politikai nyomások és egyensúlyozások közepette kell munkádat végezni, de annyi civil kurázsinak mégiscsak kellene benned lenni, hogy csak azért is felvállalod a hosszú évtizedek óta első, sok nagy tekintélyű, komoly életművel rendelkező, tisztességes és becsületes közreműködő mélyen érző, őszinte, a valóság feltárására törekvő, persze feltehetően vitákat is kiváltó, de vitathatatlanul jobbító szándékú gondolatait.
Hogyan lehetséges, hogy mindenfajta kibúvókat, hivatkozásokat keresel (például a Hír TV-t említed, amely, ugye, példamutató bátorsággal – milyen mulatságos ezt hangsúlyozni 15 évvel a rendszerváltozás után – felvállalta az ügyet, leadta a csonkítatlan sorozatot, de nálamnál sokkal jobban tudod, hogy vételi lehetőségei korlátozottak, tehát potenciálisan sokkal kevesebb emberhez juthatnak el az ott elhangzott gondolatok), miközben a lényeg, hogy a Duna TV kuratóriumi elnökségének ezeddig tiltakozó tagjai sem emelnek már kifogást a sugárzás ellen. Hát akkor milyen egyéb más politikai erők léteznek még a Duna TV tájékán, amelyek nem engedik, hogy sokak számára közös felismeréseket hozó, érthető és átélhető gondolatok megjelenjenek a műsorban?

2. A Megfeszített című rockopera közvetítésének ügye
Ugyancsak megdöbbentő módon nem közvetítetted a csíksomlyói Ezer Székely Leány Napja rendezvény kapcsán Erdélyben, a csíksomlyói hármas oltárnál, több százezer ember előtt július 2-án bemutatott, A megfeszített című rockoperát. S nemhogy az élő közvetítés nem jött létre, hanem még felvételt sem készítettél róla, hogy azt a későbbiekben sugározhasd.
Te azok közé tartozol, akiknek nem kell bizonygatni, hogy a gyalázatos végeredményű tavaly december 5-i népszavazás után, amikor a magyar országlakosok még az elszakított nemzettesteken élő honfitársaikkal a lelki együvé tartozás tényét sem tudták kinyilvánítani, milyen fontos, hogy a magyarság történelmével, a nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó, sok százezer, akár milliós nagyságrendű közönség által átélhető művek segítségével ébren tartsuk összetartozásunk tudatát, és megkíséreljük az országhatárok feletti nemzetegyesítés gondolatát tartalommal megtölteni.
A Duna TV korábbi vezetése a két évvel ezelőtti István, a király rockopera-fiaskót is lekörözve, egyszerűen nem vett tudomást A megfeszített bemutatójáról, amelynek hatását nem illik nekem méltatnom, a híradások bizonyára eljutottak hozzád. Én csak megdöbbenésemet tudom kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a produkciót a lehető legteljesebb érdektelenséget mutatva magára hagytad.
Megint csak nem térek ki az időnkénti válaszleveleidből idézhető kifogásokra, miszerint „későn szóltunk”, a Duna TV-nek „anyagi okoknál fogva” nincs lehetősége a közvetítésre stb…
Mint a közélet, különösképpen az Erdélyben történő események figyelemmel kísérője, pontosan tudtad, hogy már tavaly nyár óta tervezzük ennek az előadásnak a bemutatását, sőt, a hazai és az erdélyi sajtóban is sokoldalúan megjelentek az erről szóló írások. Amikor pedig már végképp kezdtünk kicsúszni az időből, még áprilisban, azt követően pedig többször levélben fordultam hozzád, kérve legalább a produkció felvételét. Miért bujkáltál előlem A megfeszítettel kapcsolatos ügyekben is? Miért bíztad az utolsó napokban Pörös Géza alelnökre, hogy munkatársammal történt telefonbeszélgetésben jelentéktelen kifogással térjen ki a vállalás elől?
Csak nem azért rögzítettétek a marosvásárhelyi Omega-koncertet, veszitek fel a tervezett csíkszeredai csonka Illés-koncertet, mert nagy nevű magyarországi és romániai kormánypárti politikus „kijárók” neve fémjelzi az eseményeket?
Kedves Laci!
Őszintén szólva nem erre számítottam, hiszen nem ilyen embernek ismertelek. Természetesen sokszor voltunk és leszünk is tanúi annak, hogy az ember egy korábbihoz képest merőben más élethelyzetben akár jelentősen is megváltozik. Őszintén remélem, a Te esetedben nem erről van szó, csupán még nem tudsz megfelelően szelektálni a rád zúduló feladatok között. Jó lenne, ha belátnád, nem az én személyes ügyeimről van szó. Mind a Velünk élő Trianon, mind A megfeszített a lehető legteljesebb értelemben vett közügy, hiszen hosszú évtizedek fájdalmas elhallgatásai után végre őszinte kérdésfeltevésekkel szeretnénk közös gondolkodásra serkenteni a foltjaiban még talán létező magyar nemzetet, másrészt pedig közös feladatainkra figyelmeztető kulturális-szellemi élményt szeretnénk felkínálni egy olyan előadás milliók számára közkinccsé tételével, ahol a közönség és a produkció lelkiekben mélyen átélt, együtt érző, együtt gondolkodó közösséggé vált.
Őszintén remélem, hogy átgondolod ezeket a kérdéseket, és persze nagyon sok mást, amelyre most nincs hely és idő kitérnem, és nem csekély lehetőségeiddel élve igyekszel majd korrigálni. Szeretném, ha mind a Velünk élő Trianon című filmsorozatot és a Trianon című mozifilmet is sugároznád, és bízom abban, hogy A megfeszített rockopera általunk megszervezett ötkamerás televíziós felvételét egy méltó időpontban műsorra tűzöd. Ez a Duna Televízió elemi kötelessége lenne.
Egyébiránt pedig továbbra is várom, hogy a régi baráti hangnemben elbeszélgessünk közös dolgainkról és feladatainkról.
Koltay Gábor filmrendező, Budapest, 2005. július 5.