Magyarul, kérem!

Azt mondja egy jóember reggel a rádióban, hogy Let’s make things better. Csak így, minden átmenet nélkül. Aztán jön egy másik, az meg kijelenti: Car of three diamonds. Bele egyenesen az ember fülébe, a képébe.
És hetek, hónapok s évek óta minden áldott reggel jönnek ezek az emberek, és mások is, és mondják, mondják, hogy car meg shop meg city center meg airline, tax free és light feeling…
Jó reggelt, Magyarország!
Ezt az egészet most azért írom ide, hogy dokumentálva legyen, ki adta az első pofont. Merthogy második pofon is lesz, az egészen biztos. Hiszem, hogy nem lehet a végtelenségig irritálni egy olyan nemzetet, amelynek a történelme, reformkora, függetlenségi harca összefonódik a tiszta magyar nyelv védelmével. Szólni kéne ezeknek a reklámforgalmazó PR (píár) marketingmanagereknek, hogy ez a föld, ahol internesönel bizniszbürójukat nyitották, még mindig Magyarországhoz tartozik. Nem lennék meglepve, ha egy indulatosabb magyar ember adna két jó nagy pofont valamelyik lúdtalpas, nyafogó, anglomán businessmannek. Jogszerűtlenül, de tiszta szívből.
Nemrég odáig jutottam, hogy fölhívok egy ilyen PR-mant, ha másért nem, legalább kiszitkozódom magam. De aztán az egészből nem lett semmi sem. Hol éppen egy meetingen volt a public relations leader (így mondja a titkárnő), hol meg éppen shoppingolt az ő free time-jában, máskor meg csak egyszerűen reserve volt reggeltől estig.
Üzenetet hagytam: hívja vissza Kazinczyt.