New Orleanst, a dzsessz szülővárosát augusztus 29-én érte el a végzet. Az évente megismétlődő atlanti hurrikánszezon idei első ötös kategóriájú forgószele augusztus 25-én csapott le első ízben az Egyesült Államok déli partvidékére, ekkor csupán gyengébb szélviharként. (A hurrikánok erősségének mérésére szolgáló Saffir-Simpson-skálán az egyes a leggyengébb, az ötös a legerősebb fokozatot jelenti.) Négy nappal később négyes kategóriájúvá erősödve elérte a Louisiana állambeli New Orleanst, amelynek töltésrendszerén rést ütött, a Pontchartrain-tó pedig elárasztotta a várost. A Katrina pusztítása és az árvíz következtében egymillió ember hagyta el lakhelyét, mintegy ötmillióan maradtak áram nélkül, és összesen közel 1300-an haltak meg. A hurrikán Louisiana, Mississippi és Alabama régióiban tombolt, s az Egyesült Államok történetének legpusztítóbb és legköltségesebb természeti katasztrófájává vált.
Azonban ez mind elkerülhető lett volna – fejtette ki véleményét Michael Lissack volt pénzügyi tanácsadó. A Smith Barney vállalat korábbi vezérigazgatója úgy gondolja, az emberek mentalitása, elsősorban a profitorientált, business schoolokban tanított üzleti gondolkodásmód nagyban felelős a történtekért. A természeti katasztrófa csupán újabb projektként lebegett a szemük előtt, üzleti vállalkozásként, melynek legfőbb szempontjai a költséghatékonyság, az optimális megoldások és az azonnali eredmények. Az amerikai hatóságok nagy hibát követtek el azzal, hogy nem a szituációhoz alkalmazkodva cselekedtek, hanem az előre kijelölt feladatok végrehajtására törekedtek. Ami New Orleansban történt, az a rossz döntések és a rosszul elvégzett feladatok következménye.
A problémák augusztus 24-én kezdődtek, amikor kevesen vették komolyan a nagy pusztításra képes forgószél közeledtéről szóló meteorológiai előrejelzéseket. Lissack ezt azzal magyarázza, hogy az amerikai emberek alapvetően immunisak a hurrikánokkal és a velük járó árvizekkel kapcsolatos vészjelzésekre. Hiába az évente ismétlődő hurrikánszezon, a lakosság nem érzi át annak valódi veszélyét. Pedig augusztus 26-án az időjóslók teljes bizonyossággal állították, hogy a Katrinára keresztelt forgószél erőteljesen csap majd le a tengerszint alatt fekvő New Orleansra. Ennek ellenére Ray Nagin polgármester csupán két nappal később, egy nappal a partot érés előtt rendelte el a kötelező evakuálást. Sokan még ezen a napon sem éltek a menekülés lehetőségével. A hírcsatornák (a CNN, a Fox és társaik) úgy érezhették, teljesítették feladatukat, amikor beharangozták a kötelező evakuálást, a menekülési útvonalak ismertetésével azonban már nem törődtek, holott sokan igényt tartottak volna rá.
A tájékoztatásra valószínűleg nagy szüksége lett volna a New Orleansban rekedt hétezer turistának is, ők nem tudták, hova és hogyan meneküljenek. Az amerikai lakosok egy része pedig a szó szoros értelmében képtelen volt lakóhelye elhagyására. Hó eleji fizetésüket rég elköltötték, autójukból már korábban kifogyott a benzin. Bizonyára az is csapásként érte őket, hogy a kimenekítésükről nem gondoskodott senki. A vonatsíneket nem árasztotta el a víz, használatuk azonban senkinek sem jutott az eszébe. Amikor a vonatok igénybevétele mégis lehetőségként merült fel, már túl késő volt, a vasúti társaság munkatársai mind elmenekültek. Ugyanígy cselekedtek a város buszsofőrjei is, akik 1700 épségben maradt járművet hagytak hátra, azok kulcsait azonban – a menekülni szándékozók kárára – magukkal vitték. A hatóságok az otthonukat vesztetteknek a város sportarénájában próbáltak szállást biztosítani, s az hamar meg is telt. Áramra azonban nem számíthattak, mert az árvíz a csarnok alagsorába hatolt, ahol a generátorok voltak.
Létezik egy terv, amelyet szakértők a 2002-es dunai árvíz után dolgoztak ki – hangoztatta Michael Lissack arra vonatkozóan, hogy válsághelyzet esetén az említett tervet kellett volna alkalmaznia a kormányzatnak. De senki sem olvasta el – tette hozzá. Egyedül New Orleans polgármestere – két héttel a katasztrófa után.
Heteket várt George Bush amerikai elnök is, amíg végre elszánta magát arra, hogy helyszíni szemlét tartson a hurrikán sújtotta louisianai városban. Ott újságíróknak kijelentette: „Dolgoztam.” Majd így folytatta: „Nem nyilatkozhatok olyasmiről, amiről önök jobban tájékozódhattak, mint én” – válaszolva arra az újságírói kérdésre, hogy miként vélekedik Michael Brown, az Egyesült Államok szövetségi katasztrófavédelmi hivatala (FEMA) igazgatójának lemondásáról. Brown ugyanis támadások kereszttüzébe került amiatt, hogy a kormányzat lassan reagált a hurrikánra, ő maga pedig a katasztrófavédelem terén nem rendelkezik megfelelő képzettséggel. George Busht továbbá támadások érték amiatt, hogy a mentési-helyreállítási munkálatok során bőrszín szerint különbséget tettek az emberek között. Az elnök a vádakat visszautasította, ugyanakkor teljes felelősséget vállalt a kormányzat hibáiért a humanitárius válság mentési, segélyezési munkálataiban.
Lissack az előadása végén kiemelte, hogy az európai árvizek tanulságaiból nem tanultak az amerikaiak, annak ellenére, hogy a New Orleans-i árvizet előre megjósolták. Állította: az Egyesült Államokban hiányzik az európai emberek mentalitása, a hatóságok segítőkészsége, valamint a tömegtájékoztató médiumok együttműködése.
origo.hu
Gyurcsány Ferenc visszavonulása lehet a DK utolsó esélye
