Haas György könyve tíz fontos visszaemlékezést tartalmaz, amelyek témája a második világháború időszakától az Antall-kormány idejéig terjed. Andrásfalvy Bertalan, Kovács Imre, Kéri Kálmán, Kővágó József, Maléter Pálné, Vörös Vince, Király Béla, Kállay Kristóf, Varga Béla és Tildy Zoltán számos érdekes adalékkal egészíti ki a XX. század második világháború alatti és utáni magyar történelmével kapcsolatos ismereteinket. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen fontos visszaemlékezéseket hasznos lenne alaposabban megszerkeszteni, jegyzetekkel kiegészíteni, amelyek kijavítanák a hibákat és elírásokat, s felhívnák a figyelmet az emlékezők tévedéseire. Ennek ellenére a könyv hasznos, s néhány eseményt új megvilágításba helyez. Mindenekelőtt Tildy Zoltán politikai szerepét, aki – Kővágó József szerint – az elsők közt figyelmeztetett arra már 1946-ban, hogy „a Nyugat eladott bennünket huszonöt vagy ötven évre. Tehát… úgy kell politizálni, hogy a szovjet vezetés nagyjából elfogadja a kisgazdapártot, ne akarja mindjárt átjátszani a kommunista párt kezébe a hatalmat. Egy időhúzás, egy nagy visszavonulás, amelyben minél tovább maradunk, annál tovább meg tudjuk menteni a polgári értékeket.” Kállay Kristóf visszaemlékezéséből azt tudhatjuk meg, hogy Szent-Györgyi Albert 1943-as isztambuli útján nem brit diplomatákkal tárgyalt – ahogy haláláig hitte –, hanem náci ügynökökkel. Varga Béla pedig Nagy Ferenc miniszterelnök 1947-es lemondatásának körülményeire emlékezik a köztudottól eltérően. Szerinte Nagy telefonon lemondott, amit Rákosiék lemezre vettek és bizonyítékként Varga házelnöknek lejátszottak, aki felismerte a miniszterelnök hangját, s szavaira így emlékezik: „Hogy könnyebbé tegyem a kibontakozást, ezennel minden állásomról, a miniszterelnökségről és a többiről, még a református egyházban viselt főgondnoki állásról is lemondok.” Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a Varga Bélának lejátszott hangfelvétel hamisítvány volt. Nagy Ferenc ugyanis azt állította, hogy a budapesti politikusok közül május 30-án délután Balogh Istvánnal beszélt utoljára telefonon, akivel közölte lemondásának feltételeit.
Az idézettek tisztázása a történettudomány feladata. Andrásfalvy Bertalan arra figyelmeztet, hogy mind a nácik, mind a kommunisták üldözései idején „a többség félrehúzódott. S ezért azt a rombolást, amit ma látok: az értékeknek a hiányát, a lelkesedés hiányát, a szolidaritás hiányát, az erkölcsi normáknak a hiányát, ezt nem varrom csak a kommunizmusnak a nyakába… Ez kemény ítélet saját magunkról. De ugyanakkor… ez a rend ezen túl is biztosította az úgynevezett kontraszelekciót. Hogy aki még szolgaibb volt, az még előbbre jutott, és jó néven vették, ha a másikat beárulta, megfigyelte. Tehát még a szerkezet is idomult ahhoz, hogy itt a selejt érvényesüljön.” Azaz nehezen lehetett elvárni, hogy a rendszerváltoztatás utáni pillanatban döntő többségében öntudatos magyar társadalom vegye kezébe saját sorsának irányítását.
Az elmondottak ismételten felhívják a figyelmet a közélet szereplőivel készített visszaemlékezések fontosságára. Mert az utóbbi évtizedekben sok minden – amit korábban papírra vetettek – csupán szóban, telefonon hangzott el, azaz nem maradt nyoma. Ezért kell megbecsülnünk az olyan visszaemlékezés-gyűjteményeket, amilyen Haas György könyve.
(Haas György: Fénylő csillagok. Kairosz Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 2800 forint)
origo.hu
Közel húsz törvényjavaslatot vitat meg hétfőn a parlament
