Az akasztófa helye

Lórév Pest megyében, Ráckeve közelében, a Duna partján fekvő község. Bél Mátyás szerint hajdan itt vitték a királyi lovakat a folyam másik partjára itatni. A török uralom alatt elpusztult, később részint Szerbiából, részint a környékről, főleg Becséről jöttek ide új telepesek. Itt akasztották fel 1848. szeptember 30-án gróf Zichy Ödönt.
1848. szeptember 25-én Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Görgey Artúrt Csepel-szigeti teljhatalmú parancsnoknak, aki a reá bízott Szigetújfalunál és Lóréven jelölte ki a táborhelyét. Feladata az volt, hogy megakadályozza a Roth-féle sereg esetleges dunai átkelését. Batthyány egyúttal arra is felhatalmazta Görgeyt, hogy a nem engedelmeskedő polgári és katonai tisztviselőket, a rendeleteket be nem tartókat hazaárulóként haditörvényszék elé állítsa és megbüntesse.
Görgey nem tudta ellenőrzése alá vonni a térséget a parancsnoksága alá rendelt csapatokkal, így laza őrvonalat hozott létre. Zichy Ödön és unokaöccse, Pál ezen a vonalon akadt fenn. „Az elfogó Hunyadi-szabadcsapatok feltartóztatták az unokatestvéreket, és útjuk felől érdeklődtek – írja Lakos Ágnes a faluról szóló monográfiájában. – A szóbeli választ követően a poggyászban talált császári kiáltványok és iratok miatt letartóztatták a két férfit, és a Csepel-szigetre szállítva hadbíróság elé állították őket.” Mivel a nála talált kiáltványok és iratok tartalma arra enged következtetni, hogy „Magyarország ellenségeivel cimboráskodott”, kötél általi halálra ítélték.
Zichy Ödön ezután lelkészt kéret. „Juraszek Károly adonyi segédlelkészre bízta végső akarata családjával történő közlését: testét a kálózi templomban helyezzék örök nyugalomba, és halála évfordulóján minden évben mondjanak misét, amire kétezer forint összegű alapítványt tett. Kérését, hogy ne akasszák, hanem lőjék le, nem teljesítették, válaszként azt kapta, hogy az ítéletet nem lehet megmásítani.”
Kivégzésekor a szemtanúk egy üvegcsét láttak elővenni zsebéből, amelynek tartalmát gyorsan kiitta, és ezt követően szinte az akasztás befejezése előtt arca sötétfekete színűre változott. A következő napon, mikor a bitófáról leemelték, Koller János adonyi plébános szerette volna eltemettetni, de nem engedték meg: itt a révnél földelték el. Egy évvel később, 1849. szeptember 18-án a gróf sírját sógorasszonyának rendeletére felásták, tetemét koporsóba tették, majd Kálózra szállították, ahol október első napján eltemették. A történethez tartozik, hogy kivégzése után tíz évvel a királyi család emlékkápolnát építtetett az egykori akasztófa helyén.
Az biztos, hogy különös gondolatokra késztető emlék ez a romantikus stílusban épített, egyhajós, huszártornyos kápolna a Duna árterében. Vajon aki megáll előtte, gondol-e az áldozatra, az árulásra, a rendre, a törvényre, a vérzivataros történelemre vagy a Világos utáni megtorlásokra meg Görgeyre, akit később árulónak kiáltott ki a nép?