(miről értesül G. gyerek…)

Én nem tudom, hogy G. gyerek büszke és bátor baloldali-e. Ha netán a nyájas olvasó nem tudná, ki az a G. gyerek, felidézem, hogy ez az immár javakorabeli úr, akit körülbelül huszonöt éve ismerek, a cs.-i nádasban „gyerekként” közkedvelt a helyi horgászok között, ily módon megkülönböztetve apjától és testvéreitől, bár azt is hallottam mondani, hogy ő a kisebbik G. gyerek, mivel van nagyobbik és középső is ebben a családban, amelyet bízvást tekinthetünk a magyar átlagpopuláció egyfajta közösségi modelljének.
Az MSZP újabban arra biztatja a híveit, hogy legyenek büszkék és bátrak, más szóval akkor se sunyítsanak, ha valamelyik közvélemény-kutató intézet kérdezőbiztosa az iránt érdeklődik náluk, hogy kire szavaznának, ha ezen a héten kerülne sor az országgyűlési választásokra. Itt rögvest meg kell jegyeznem, hogy G. gyerek mindig is bátran vállalta meggyőződését. Már a legelső alkalommal, amikor felfigyeltem rá, fennen hirdette Árpi bácsi iránti vonzalmát, akiben a nép fiaként – szerintem indokolatlanul – magára ismert. Én mostanában arra volnék kíváncsi, hogy Gyurcsány Ferencben miként ismer önmagára, azonosulásának mik az ismérvei.
Egy dolog biztos: amikor érző szívű miniszterelnökünk a szegényekről beszél, G. gyerek ezt az együtt érző megnyilvánulást magára veszi, ám fogalmam sincs, miként tudja elfojtani irigységét, amikor a Gyurcsány–Dobrev kft. apró, de jól berendezett úszómedencéjéről hall, amely bizonyos értelemben egy pálmaház és egy fitneszterem illúzióját is felkeltheti. Hová lesz ilyenkor a hagyományos irigység, ami a magyar átlagpopulációra olyannyira jellemző, és számos esetben jogszerű is? Egyáltalán, eljut-e G. gyerekhez a hír a nagypapától közvetve örökölt villa kertjében lévő csodavilágról?
Annyi biztos, az Orbán-bányákról és Tokajról hallott már épp eleget, hiszen erkölcsi érvelését minden esetben az Élet és Irodalom „tényfeltárásaival” támasztja alá. Higgyük talán azt, hogy G. gyerek született Élet és Irodalom-olvasó? Mondjuk, már a lap sajnálatosan odalett hajdani fénykorában (amikor a szerkesztőség rendszerváltó hírbe keveredett) olvasta az irodalmi igényű publicisztikákat és magas szintű elemzéseket? Aligha. Ugyanis G. gyerek nem sznob. Annyira nem sznob, hogy egyáltalán nem is olvas. Mindig távol állt tőle az irodalmi szalonok és a kékharisnyák titokzatos világa. G. gyerek, ha titkokat keres, a nádasba megy.
Mégis, hogy a csudában van az, miszerint mindig pontosan tudja, miről ír az Élet és Irodalom? Ugyanakkor a Magyar Nemzet és a Hír TV semmiféle üzenete nem jut el hozzá. (Meg is van róluk a véleménye.) Persze nem nehéz a magyarázatot megtalálni. G. gyerek nézi a kereskedelmi tévéadókat. A köztévét nem annyira, mert immár Pálffy Istvánt is Fidesz-bérencnek tekinti. Ő a TV2-n és az ATV-n keresztül pillant szét a világban, s arról értesül, amit ezek az adók hírnek tekintenek.
Tehát G. gyerek egy sajátos szűrőn át szemlélődik. Ez a szűrő gondoskodik arról, hogy csak az jusson el hozzá, amit szívesen hall, amivel atavisztikusan egyetért. G. gyerek (nyolc elemi + két bukás) Mészáros Tamástól, Avar Jánostól és a frankofon Várkonyi Tibortól tanul az ATV Sorbonne-ján. Ez a tanulás sajátos. Azt tanulja meg, ami amúgy is a vérében van. A konzervatív médiumoktól nem jut el hozzá információ, azt mind lenyelik a szabad magyar sajtó szerkesztői, így sohasem pillanthatja meg a képernyőkön, miként szeli a habokat lízingben Gyurcsány ama kert alatt, amelyet közvetve valószínűleg valamely Horthy-korabeli bankártól is örökölt.
Hogy G. gyerek bátrabb és büszkébb-e, mint Gyurcsány Ferenc, én nem tudom…