A mezőgazdasági tudnivalók átadása hosszú évszázadokon keresztül nem az oktatás szabályozott és intézményesült keretei között, az iskolában zajlott, hanem a gyakorlatban. A nemzedékről nemzedékre hagyományozott ismeretek terjesztésének módszere csak lassú változást tett lehetővé, s a XVIII. századra lett elkerülhetetlen a váltás a hatékonyság növelése érdekében. E téren Magyarországon és a Monarchia országaiban az áttörés Mária Terézia oktatási reformjával egy időben – és döntően annak hatására – következett be. A bécsi Terezianumban a mezőgazdasági ismeretek felvirágzása egy baranyai születésű magyar exjezsuitának, Mitterpacher Lajosnak (1734–1814) köszönhető. Mitterpacher nemcsak megszervezte az oktatás menetét, hanem 1773-ban nyomtatásban ki is adta a Terezianum mezőgazdasági tananyagát. Hatása igen jelentős volt: könyvecskéje a későbbi mezőgazdasági szerzők számára is mintául szolgálhatott; tanítványai pedig az egész birodalomban elterjesztették a korszerű technológiákat. Közéjük tartozott Széchényi Ferenc és Festetics György is, aki az első kifejezetten mezőgazdasági iskolát, a Georgicont alapította Keszthelyen.
A Ratio Educationis 1777-ben már alaposan szabályozta a mezőgazdasági ismeretek tanítását. Ürményi Józsefnek ráadásul arra is gondja volt, hogy az oktatás egész folyamatában, az elemi iskoláktól a felsőoktatásig megjelenjenek ezek az ismeretek, máskülönben csekély gyakorlati haszonnal kecsegtetett volna a mezőgazdasági tudnivalók oktatása. Az elemi iskolák számára Johann Wiegand írt tankönyvet, amelyet a birodalom nyelveire is lefordítottak. Magyarra elsőként Szilágyi Sámuel ültette át Az ausztriai paraszt ifjúságot a jól rendelt mezei gazdaságra oktató kézi könyvecske címmel. A kisgimnáziumokban első évben az állattannal, másodikban a növénytannal, harmadikban az ásványok világával ismerkedhettek meg a nebulók. A legmagasabb szintű képzés az akadémiákon és a budai tudományegyetemen zajlott. Kiemelkedő volt a pozsonyi királyi akadémia szerepe a magyarországi mezőgazdasági oktatásban; főként azért, mert itt tevékenykedett Pankl Máté (1740–1798), aki szintén a később eltörölt jezsuita rend tagjaként kezdte pályafutását.
Pankl legsikeresebb munkája a Compendium oeconomiae ruralis, amelynek első, 1790-es, a pozsonyi Landerernél megjelent kiadását még három követte. A könyvet saját hallgatóinak készítette a pozsonyi akadémia fizika- és mezőgazdaság-professzora, aki a prágai gazdasági társaságnak és a göttingai tudós társaságnak is tagja volt; rendje feloszlatásával pedig az esztergomi főegyházmegye kötelékébe lépett. A Compendiumot latin–magyar–német–szlovák mezőgazdasági szójegyzékkel egészítette ki, hogy az akadémián megszerzett ismeretek gyakorlati továbbadását nyelvi félreértés ne akadályozhassa. A mezőgazdasági ismeretek akadémiai oktatásának fő célja ugyanis az volt, hogy a vármegyékbe visszatérő, többnyire kisnemesi származású hallgatók modern, versenyképes gazdálkodást honosítsanak meg.
A mezőgazdaság rövid tankönyve három részből áll: az első a növénytermesztéssel, a második az állattenyésztéssel, a harmadik a gyakorlati tudnivalókkal, a termények feldolgozásával, kereskedelmével, a falu népével való gondoskodással foglalkozik. Ez utóbbi részt egészíti ki egy praktikus kis agenda, amely hónapokra osztva mutatja be a legfontosabb mezőgazdasági teendőket.
Pankl Compendiumát természetesen nem csupán a pozsonyi királyi akadémián használták, hanem szerte az országban több nemzedéken keresztül. Így többek között a szlavóniai Pozsegán is, ahol a vármegye többnyelvű ifjúsága sajátíthatta el a legfontosabb mezőgazdasági ismereteket. Pankl tankönyvének használata valószínűleg nem szorítkozott a felsőoktatásra, és helyenként nagygimnáziumokban is tanítottak belőle. Erre utal a Compendium 1797-es budai kiadásának egy példánya, amelyet pozsegai gimnazisták firkái tesznek emlékezetessé. A számtalan tollpróba, aláhúzás, kiemelés, összefoglalás mellett több összefüggő szövegrész is olvasható: „Nagy bohó volt Rochus, nagy bolond bohó Huszty” – jegyezte föl valaki a könyv kötéstáblájára, bizonyára tanulótársaira utalva. Egy másik használó a nevét és a pontos dátumot is bejegyezte, méghozzá négyszer is: „Xaverii Grölinger Poxegae 1833”. De még ennél későbbi tanulóra is van adat: a vukovári Roth Godefried 1845-ben használta a könyvet.
Kultenberger Vince és Blahó Henrik szintén a könyv üres lapjaira firkantották a nevüket, de dátum nélkül. Egy ismeretlen a következő mondókát, talán kiszámolót rótta fel: „Ix, pix, fa palatzk, tele finom, id meg azt”; egy másik névtelen latinul állapítja meg, hogy a török császár nagy szamár.
Minden jel szerint sokat forgatott könyv volt Pankl Máté Compendiuma Pozsega vármegyében, legalább félszáz éven keresztül adták egymásnak a több nációhoz tartozó, több nyelvet használó diákok, akik a XIX. század elején éppúgy kidekorálták könyveiket, mint kétszáz évvel később élő társaik.
origo.hu
Közel húsz törvényjavaslatot vitat meg hétfőn a parlament
