Német érdekházasság

Két hónappal a soron kívüli parlamenti választás után a német fővárosban aláírták a hoszszas tárgyalások során kidolgozott koalíciós szerződést, a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között létrejött megállapodást. Szerény ünnepség keretében a kancellárjelölt Angela Merkel (CDU), a bajor CSU-t vezető Edmund Stoiber és az új SPD-elnök, Matthias Platzeck méltatta a két nagy néppárt közötti kompromisszum jelentőségét annak a szándéknak a jegyében, hogy új, mélyreható reformokra épülő fejezetet nyisson a komoly nehézségekkel küzdő köztársaság történetében.
A Bundestagban kedden kerül sor az ország első női kormányfőjének megválasztására. Angela Merkel előzetes bejelentései arra engednek következtetni, hogy a hét konzervatív és nyolc SPD-miniszterre épülő kabinet igen céltudatos irányításra számíthat. A kancellár asszony már az első kormányülésen a miniszterek és az államtitkárok nyugdíjának csökkentését javasolná, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a polgárokra kirótt terhekből a politikának is részesednie kell. A külpolitika terén Merkel kemény ellenállást helyezett kilátásba Iránnal szemben, ha Teherán kétségbe vonja Izrael létjogosultságát.
Közben megkezdődtek a találgatások, vajon Merkel kedden számíthat-e a szociáldemokrata parlamenti frakció minden tagjának a támogatására. Az SPD soraiból ellentétes hírek ütötték fel a fejüket. Válaszul a keleti országrész képviselőinek szóvivője, Stephan Hilsberg óva intette az SPD-frakció tagjait attól, hogy a tűzzel játsszanak. „A választás eredménye igen jelentős szimbolikus hatással bír” – emelte ki a szociáldemokrata honatya.
Dieter Hundt, a német munkaadók szövetségének elnöke a kezdeti kritika után úgy nyilatkozott, hogy a koalíciós szerződés számtalan hatásos reformjavaslattal rendelkezik, mindenekelőtt a föderalizmusra, az örökösödési adóra és a nyugdíjkorhatár megemelésére vonatkozó terveivel.