Olaj és demokrácia

Óvatosan bírálja az azerbajdzsáni parlamenti választások lebonyolítását az Egyesült Államok. Washington láthatóan Ilham Aliyev elnökre építve látja biztosítottnak a térségbeli stratégiai érdekeinek védelmét, így csak fél szívvel támogatja a „narancsos forradalomra” még éretlen ellenzéket.

Jól kivehető volt a reagálásokból, milyen kényes helyzetben van Washington az azerbajdzsáni választások értékelésekor. Egyrészt már két éve szemet hunyt az ifjabb Aliyev hatalomra kerülését biztosító, a mostaninál jóval durvább törvénysértésekkel tarkított voksolás felett is, másrészt a demokrácia terjesztését hirdetve ígéretet tett a bakui ellenzék támogatására is. Így aztán a Fehér Ház következetes maradt önmagához, amikor helyzetértékelésében a stratégiai érdekek felülírták a demokratikus átalakulások támogatását.
Az Oroszország, Irán és Közép-Ázsia között fekvő Azerbajdzsán stabilitása és lojalitása egyaránt fontos Washington számára. Baku jelentőségét eleve megalapozza e földrajzi fekvés, a Moszkva befolyásának visszaszorítására irányuló amerikai szándék és a Teheránnal kapcsolatos tervek. Ráadásul Azerbajdzsán olajban is rendkívül gazdag, s az említett két ország kikerülésére hivatott Baku–Tbiliszi– Ceyhan-vezeték kiindulópontja. Aliyev katonai szempontból is partneri módon áll az Egyesült Államokhoz, hiszen nemcsak repülőtereit és légterét használhatja a Pentagon, de két radarállomás építését is engedélyezte, míg bázisok megnyitásáról puhatolózó tárgyalások folynak.
Mindezek figyelembevételével – fogalmazott a Deutsche Wellének a washingtoni külpolitikai tanács elnökhelyettese, Ilan Berman – Amerika egy lojális autoriter rezsim és egy demokratikus állam közül az előbbit választotta, azt támogatva, hogy a változások felülről induljanak el. Mint a szakértő megjegyezte, a kirgiz példa óvatossá tette az Egyesült Államokat, bebizonyosodott ugyanis, hogy a „színes forradalom” nem okvetlenül vezet az amerikai kapcsolatok látványos javulásához.

---