A demokrácia lényege, hogy a kis és nagyobb közösségek erre felhatalmazott képviselőik révén dönthetnek saját sorsukról. Az elméletileg a leghumánusabb társadalmi modell lassan egyeduralkodóvá válik a glóbuszon. Eközben gyülekeznek a baljós jelek. Globalizálódó világunkban az úgynevezett demokratikus alapértékek – mint például az önrendelkezés szabadsága – egyre inkább mintha csak elméletben lennének jelen. Nemrég Ivád, a hevesi zsákfalu polgármestere deklarálta, hogy a település „GATS-mentes övezet”. Ivády Gábor polgármesternek nem kis erőfeszítésébe került, hogy képviselőtársainak elmagyarázza, mi is a GATS. Ezt a választópolgárok, sőt a közösségi akaratot megtestesítő országgyűlési képviselők zöme sem igen tudja, pedig Magyarország már 1995-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt működő egyezményhez, amely a szolgáltatások minél gyorsabb és hatékonyabb liberalizációját hivatott serkenteni. Velünk együtt csaknem másfél száz állam írta alá.
A Védegylet szerint az egyezmény aggodalomra adhat okot, tagjai követelik, hogy Magyarország függessze fel a további tárgyalásokat addig, amíg átfogó, stratégiai jellegű fenntarthatósági hatástanulmányok nem készülnek. Követelik azt is, hogy a kormány minden ezzel kapcsolatos információt tegyen nyilvánossá, és kezdjen társadalmi párbeszédet az érintettek bevonásával, a fenntartható fejlődés elveinek figyelembevételével.
Az aggodalmakra okot adó folyamat, tulajdonképpen az úgynevezett globalizáció a második világháború után kezdett kibontakozni. A gyors újjáépítés, a gazdaság mobilizációja érdekében kézenfekvő megoldás volt a nemzetközi kereskedelmi korlátok lebontása. E célból jött létre a GATT-egyezmény (General Agreement of Tariffs and Trade), amely elsősorban a vámok csökkentésére koncentrált, hatását főleg az ipari termékek kereskedelmében fejtette ki. A nyolcvanas évek elejére azonban kiderült, hogy ez így nem elég: a globális gazdasági növekedéshez új szektorokat kell bevonni a liberalizációba. Megkezdődött a szolgáltatások kereskedelmét akadályozó korlátok felszámolása. A GATS-egyezmény aláírói – így Magyarország is – a szolgáltatások liberalizációja mellett kötelezték el magukat. Ám a szolgáltatások világa érzékeny terület, alapvető emberi és közösségi, sőt demokratikus jogokat érint.
Hol a határ?
Az egyezményhez csatlakozó államok ajánlásokat tehettek, hogy mely szektorokat nyitják meg a liberalizáció előtt, és követeléseket fogalmazhattak meg arra nézve, hogy melyek megnyitását várják el a többiektől. Csakhogy ez az egyezmény nem ismeri a közszolgáltatás fogalmát, tehát például a nemzeti oktatás, az egészségügy, az ivóvíz-szolgáltatás egy kalapba kerül mondjuk a turizmussal. A GATS szerint csak azok a szolgáltatások nem tartoznak az egyezmény hatálya alá, amelyeket nem kereskedelmi alapon és kizárólagos állami hatáskörben nyújtanak. Ez akár azt is jelenthetné, hogy a közszolgáltatások kívül esnek az egyezményen, de az állami kizárólagosság szinte egyetlen szektorban sem működik már. Az ivóvíz-szolgáltatás piacosítása például már régen megkezdődött, léteznek magániskolák és magánkórházak. Scheiring Gábor közgazdász, a Védegylet munkatársa némi malíciával mondja, hogy az egyezmény szerint legfeljebb az igazságszolgáltatás élvezhet mentességet a liberalizáció alól. Egyébként a WTO dokumentumaiból kiderül, hogy maga a szervezet sem képes meghatározni pontosan, hol a határ.
Magyarország 1995-ben éppen a közlekedés, az egészségügy és az oktatás terén tett piacnyitási felajánlásokat, igaz, korlátozott mértékben. Az Európai Unió az egyezményre hivatkozva több mint hetven fejlődő országtól követeli a vízszolgáltatási piac megnyitását azért, hogy tovább terjeszkedhessenek a francia és német tulajdonban lévő vízszolgáltatási óriáscégek. Ezek után hiába próbál takaródzni a WTO azzal, hogy az alapvető közszolgáltatásokat nem érinti az egyezmény – hívja fel a figyelmet a Védegylet munkatársa. Mindenesetre Tony Blair angol kormányfő nemrég úgy vélekedett: Európa versenyképességének növeléséhez a szolgáltatások további erőteljes liberalizációjára van szükség.
Való igaz: az árukereskedelem után a szolgáltatások kereskedelme hozhatja a nagy profitot. Scheiring Gábor szerint egyértelmű a motiváció, hiszen az európai óriáscégeknek elemi érdekük, hogy újabb piacokra tegyenek szert, mert ezek nélkül nincs növekedés. Európa a fejlődő országok kereskedelmi korlátait döntögeti, az Egyesült Államok és Kanada pedig az unióét. Az amerikai oktatási szolgáltatók többek között az uniós oktatási piac nagyobb fokú megnyitását követelik, ebből remélnek többletprofitot – magyarázza Scheiring Gábor, hangsúlyozva azt is, hogy a gond nem önmagában a globalizációval és a liberalizációval van, hiszen sok jó dolgot is köszönhetünk ezeknek, hanem azzal, hogy a szolgáltatások liberalizációja rendkívül érzékeny terület. Ezt nem lehet egyszerű kereskedelmi tranzakciónak tekinteni, hiszen a demokrácia alapértékei sérülhetnek. Az ivóvízhez való hozzáférés alapvető emberi jog, a szolgáltatást éppen ezért nem lehet egyszerű piaci logika szerint szemlélni.
Civil mozgalmak a WTO ellen
A közszolgáltatások a kormányok, esetenként az önkormányzatok hatáskörbe tartoztak, az állampolgároknak pedig lehetőségük van a számonkérésre. A liberalizáció azonban kivonja a közszolgáltatásokat a demokratikus ellenőrzés alól. De a demokrácia alapértékei már azzal is sérülnek, hogy a GATS gyakorlatilag zárt ajtók mögött, az állampolgárok, az önkormányzatok megkérdezése, sőt tájékoztatása nélkül született meg, mi több, így formálódik ma is. Ráadásul a WTO privilegizált helyzetet biztosít a multinacionális cégeknek, az ő lobbicsoportjaikkal folyamatosan konzultál, míg a civileknek, az érdekvédőknek nem biztosít ilyen lehetőséget:
„A GATS csorbítja a nemzeti szuverenitást, a demokratikus önrendelkezés jogát, ugyanis jelentősen korlátozza, hogy egy állam hogyan szabályozhatja a közszolgáltatásokat. A demokratikusan megválasztott kormányok nem ellenőrizhetik, nem befolyásolhatják ezeket a folyamatokat, ezáltal csorbul az állampolgárok demokratikus ellenőrzési joga is az életüket alapvetően meghatározó ügyekben. Ez pedig végső soron a demokrácia lényegének csorbulását jelenti” – mondja Scheiring Gábor.
Jó példa erre: ha egy állam a GATS-egyezmény kényszerítő hatására belemegy a vízszektor privatizálásába, elveszíti a jogát arra, hogy szükség esetén korlátozó intézkedéseket hozzon a vízbázis védelmében. A közszolgáltatások liberalizációjának története egyébként jó néhány elrettentő esetet tart számon. Egy Bolívia által kért kölcsön jóváhagyását a Világbank például a vízszektor liberalizálásához kötötte; később a privatizáció következtében előállt helyzet kis híján polgárháborúhoz vezetett. A GATS szerint a szolgáltatások kereskedelmét csak az emberi és állati egészség védelmében – járványok, más katasztrófák esetén – korlátozhatják az aláíró államok.
A profitérdek felülírja a közösségi érdeket: az egyezmény kifejezetten tiltja, hogy a természeti erőforrások védelmében korlátozni lehessen a szolgáltatások kereskedelmét. Sokatmondó, hogy az áruk kereskedelmére vonatkozó korábbi egyezmény, a GATT még elismerte a természeti erőforrások védelmének jogát. Ezt a GATS-ból kifelejtették. Ha valamely aláíró állam mégis ilyesmire vetemedne, panasszal lehet fordulni a WTO nemzetközi vitarendező testületéhez, ott viszont az egyezmény szellemében csak a korlátozásokat bevezető államot marasztalhatják el. Az elmarasztalásnak pedig anyagi konzekvenciái vannak: kompenzációt kell fizetni. Amikor az Európai Unió úgy döntött, hogy nem engedi be piacaira a növekedési hormonnal kezelt állatok húsát, az Egyesült Államok – ahol a marhatenyésztésben általános a növekedési hormon használata – panaszt tett a WTO-nál, hogy az unió indokolatlanul diszkriminálja az amerikai marhatenyésztőket. Amerika azzal érvelt, hogy tudományosan nem bizonyították még be, hogy a növekedési hormonnal kezelt állatok húsa egészségtelen. A WTO vitarendező testülete igazat adott neki. Az EU két lehetőség között választhatott: vagy beengedi piacára a hormonkezelt húst, vagy kompenzációt fizet Amerikának. Az unió polgárai egészségének védelmében az utóbbit választotta. Az adófizetők pénzéből dollármilliókat fizetett ki az amerikai gazdák elmaradt hasznáért. Az európaiak azért fizettek, hogy ne kelljen megvásárolniuk valamit…
Vajmi keveset törődik a fogyasztó védelmével a fogyasztói társadalmat megteremtő globális kereskedelmi hatalom. Az önvédelem lehetőségeit, ha ütközik az érdekeivel, igyekszik a leghatékonyabban korlátozni. A WTO és a részeit képező egyezmények feladata a kereskedelem liberalizálása, a világkereskedelem előmozdítása, de nem feladata sem az egészségügyi, sem a környezetvédelmi, sem a munkajogi normák védelme, és működése folyamán rendre felül is írja ezeket a szempontokat. A legnagyobb gond az, hogy mint intézmény önmagában sokkal erősebb azoknál a nemzetközi szervezeteknél és egyezményeknél, amelyek ezen szempontok védelmét garantálhatnák. Az Egyesült Államok ráadásul eltökélten azzal kísérletezik, hogy a nemzetközi természetvédelmi egyezményekbe beleerőszakolja azt a kitételt, miszerint a WTO kereskedelmi egyezményei elsőbbséget élveznek, magyarán, a kereskedelem rovására nem lehet a természetet, az emberi egészséget védeni.
Ez a hozzáállás az, amely ellen világszerte egyre több civil szervezet, mozgalom lép fel: a WTO reformját, hatalmának korlátozását szeretnék elérni.
Glob Fest decemberben
A megkötött egyezmények következményei visszafordíthatatlanok. Egy ország csak úgy állhat el korábbi liberalizációs vállalásától, ha egy másik ugyanolyan értékű szektort nyit meg, vagy ha milliárdos kárpótlást fizet a befektetőnek az elmaradt haszonért. Csak azokat a korlátozásokat tarthatja fenn, amelyeket az egyezmény aláírásakor megjelölt, újakat nem vezethet be.
Magyarország már 1995-ben megtette felajánlásait, de hogy pontosan mik ezek, nem tudni. A tárgyalások gyakorlatilag titokban zajlanak. Ahogy a Védegylet munkatársa fogalmazott: az elmúlt tíz év hazai történései egybevágnak a GATS filozófiájával: megkezdődött a közszolgáltatások piacosítása, s a problémák már most látszanak, akár a tömegközlekedést, a postát vagy az egészségügyet tekintjük. De van-e esélye a civil érdekérvényesítésnek a kereskedelmi világhatalom ellen? Scheiring Gábor szerint ez nem kérdés. A civil mozgalmak sikerrel torpedózták meg például az 1997–98-ban előkészített úgynevezett multilaterális befektetésvédelmi egyezményt. (Ennek célja az volt, hogy a külföldi tőkebefektetéseket megvédje, és biztosítsa, hogy az államok nem hozhatnak olyan jogszabályokat, amelyek korlátozzák a tőke tevékenységét. Lobbisták és gazdasági szakértők tárgyalgattak a háttérben. Mikor a civil szervezetek nyilvánosságra hozták, hogy mi is készül valójában, óriási botrány lett. A francia kormány volt az első, amely kihátrált az egyezményből, s az így végül meghiúsult.)
Decemberben Hongkongban tartják a WTO soron következő csúcstalálkozóját. Szerte a világon demonstrációkat, konferenciákat szerveznek erre az alkalomra. Magyarországon december másodikán és harmadikán Glob Fest címmel nemzetközi konferenciafesztivált rendeznek, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, mi is történik a fejük felett.
Gyarmatosított
tudomány
A GATS-egyezmény alapjaiban érinti az európai művelődés és tudomány jövőjét, negatív hatásai már most érezhetők Magyarországon is. A felsőoktatás úgynevezett bolognai reformja a GATS és más kapcsolódó egyezmények hatására vett olyan fordulatot, amely nem szolgálja a közösségek érdekeit – véli Baranyi Károly, a Nemzeti Pedagógus Műhely vezetője. Elmondta: 1988-ban, az első bolognai találkozón az európai egyetemek rektorai deklarálták az európai felsőoktatás alapelveit. Az ezeket rögzítő Magna Charta kiáll az oktatás, a kutatás szabadsága, az egyetemi autonómia mellett, és megvédi az egyetemeket a piac befolyásától, hiszen a tudomány eredményei közkincsek. Tíz év múlva, miután megszületett a GATS-egyezmény, a második bolognai dokumentumban foglaltak már szöges ellentétben állnak mindezekkel: az oktatási és képzési szolgáltatások területén globális piac jön létre. Olyan nagyvállalatok lobbiztak ezért, mint a Microsoft, a Siemens, a Thomson vagy a Bertelsmann. A tudással való kereskedelemből nagyobb nyereséget várnak, mint mondjuk a globális autóiparból. Hogy mit jelent ez? A híradások szerint Szegeden nemrég egy különleges vakolatfajtát fejlesztettek ki német megrendelésre. A tudományos eredmény a cég magántulajdonát képezi, nem publikálható. A piacosítás következményeként megszűnik a kollektív szellemi termékekhez való egyenlő hozzáférés joga.
Kevesen tudják, hogy a Magna Chartát a bolognai egyetem megalapításának kilencszázadik évfordulójára összegyűlt mintegy 500 egyetemi rektor írta alá. Tíz évvel később, a Sorbonne fennállásának 730. évfordulóján találkozott Franciaország, Németország, Anglia és Olaszország oktatásért felelős minisztere. Kiadtak egy közös nyilatkozatot, amely a kétciklusos oktatás bevezetéséről és a piacosítás előmozdításáról szólt, amit nagy zavarral fogadtak a rektori konferenciák és az oktatással foglalkozó nemzetközi szervezetek. Egy évre rá, 1999-ben ismét Bolognában 29 európai ország oktatási minisztere írta alá a bolognai nyilatkozatot, amely már a GATS-egyezmény által előírt oktatási liberalizáció szellemében fogant. Ennek értelmében a felsőoktatási intézményeknek egymással versenyző szolgáltató vállalatokká kell válniuk, amelyek termékeiket, felhalmozott ismereteiket, kutatási és fejlesztési tevékenységüket a világpiacon árulják. Ezzel párhuzamosan létrejött a WTO, illetőleg a WIPO (World Intellectual Property Organization = Szellemi Tulajdon Világszervezete) égisze alatt a szellemi termékekkel kapcsolatos jogokról és piaci értékesítésükről szóló egyezmény, a TRIPS (szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonzatairól szóló megállapodás), amelynek értelmében a felsőoktatási intézmények a kutatási eredményeiket szabadalmaztathatják, ismereteiket – jogilag védett szabadalomként – eladhatják. Baranyi Károly arra figyelmeztet: a felsőoktatás a jövőben egészen más társadalmi helyet kaphat. Megváltozik a képzés, kiemelik a demokratikus nemzetállam oktatási feladatköréből, és odadobják a globális piaci törvényeknek. Egyetemeinken eddig a kutatást a költségvetésből finanszírozták, az eredményeket publikálni kellett, tehát közkinccsé váltak. Ha ezeket szabadalmaztatják és eladják, a tudás a privilegizált kevesek birtokába jut. Veszélybe kerül a kutatás és a tanítás szabadsága, a közjó helyét elfoglalja a pénzpiaci érdek.
